Elköltöztünk: filmdroid.hu
Godzilla (Godzilla) -1998
2008.10.29. 20:35 6 komment
Godzillára Japánban már nemzeti kincsként tekintenek, kalandjairól filmek tucatjai szólnak. Hollywood persze ezt is besöpörte magának, kell egy amcsi változat is az óriás gyíkról, az csak hab a tortán, hogy mellette le lehet rombolni azt a várost, amely soha nem alszik.
A megfilmesítési jogokat 1992-ben szerezte be a TriStar Pictures, a rendezés lehetősége Jan de Bontnál (Twister) landolt, a forgatókönyvet pedig Terry Rossio és Ted Elliott írták. Az elképzelés szerint Godzilla a Föld védelmezője s egy hatalmas alakváltó űrbéli szörnnyel küzdött volna New Yorkban. A szkriptet többször módosították, később jött a képbe Dean Devlin és Roland Emmerich, akik teljesen átírták a történetet. De Bont távozott, helyére James Cameron, Tim Burton, Joe Johnston és Paul Verhoeven neve is szóba került, ám végül Emmerich dirigálhatta le a japán monstrum amerikanizált változatát.
A franciák Polinézián atomrobbantásokat tartanak, aminek következtében egy kis mutáció következett be az élővilágban, konkrétan egy lényre hatott igazán, ő pedig New York felé veszi az irányt, aminek néhány hajó látja kárát, majd a város kinézete is erősen megsínyli a tűzokádó gyík feltűnését, az arculat átrendezésbe pedig besegít a hadsereg is, mivel rakéták sorozatosam nem tálnak célba. Nick Tatopoulost (Matthew Broderick) csernoboli gilisztakutatót kérik fel tanácsadónak, aki rájön arra, hogy a lény terhes és tojásokat fog rakni, neki később a francia titkosszolgálat is besegít.
Sokan a film mondanivalójára is felhívták a figyelmet, miszerint a nagy környezetszennyezés katasztrófához vezet, az atombomba kísérletek pedig jelentősen változtatják meg környezetünket. Lófüttyöt van itt ilyen, ez egy popcorn film, mindenféle bújtatott erkölcsi dilemma nélkül, Emmerich csak szimplán szórakoztatni akart, ezt megoldotta, nem tömi tele semmi feleslegessel az agyunkat. Amerikai kifigurázása viszont megtörténik a franciák részéről, gondolok itt a rágógumis jelenetre vagy mikor Jean Reno mondja egy halom fegyver felett, hogy „Ez itt Amerika! Itt mindent meg lehet venni!”.
Bele lehetne kötni a franciák jelenlétébe, mivel a magyarázat szerint lelkiismeret fordulásuk van a behemót miatt, de ők csak színt hoznak a filmbe, különösen Jean Reno alakítása. Az amerikai katonai vezetést régebben teljesen hülyének állították be, csináltak idegesítő hibákat szépen, itt is akad egy kis bibi, de legalább az ezredes (Kevin Dunn) nem tutyimutyi, reakcióideje elég gyors és könnyen kiadja a tűzparancsot, nem számít neki némi járulékos kár, legyen az akár a Chrysler Building vagy egy stadion.
A zene viszont megérdemel egy-két sort, jómagam általában meg vagyok békélve a különböző alkotásokban felhangzó dallamokkal, zajokkal, de David Arnold munkája hagy maga után némi kivetnivalót. Ki lehetett volna vetni az ablakon, mert elég sokszor tört fen bennem az az érzés, hogy mennyivel jobb lenne, ha ehelyett a zene helyett más szólna.
A Godzilla látvány orientált, a néző azért ül le, hogy láthassa a felhőkarcolónyi méretű gyíkot.. Ezt megkapjuk, ennek tetejébe még plusz kétszáz 3 méteres „fiókát” is ránk szabadítanak és milyen jól teszik. A kis aranyosak buzgó hőseink életének megkeserítésén fáradoznak, így a sztori tempója se lohad le. Emmerich egy jobb katasztrófafilmet tett le a széthasított, felrobbantott asztal maradványaira, aki ismeri a munkásságát az tudja mire számíthat, ekkoriban még értette a dolgát (bezzeg az i.e.10.000.-nél), erre a művére rásütök egy 70 %-ot, nem egy nagy élmény, de élvezhető és leköti az embert. A játékidő alatt háromszor is úgy gondolhatjuk, hogy jön a The End felirat, az első ilyen érzés még nem tör rá hirtelen az emberre, főleg mert az ember még elnézné a pusztítást és még valahol még várja a kimaradt dolgokat, a másodiknál pedig még jön egy kis versenyzés (az utolsónál pedig már tényleg jő a felirat).
A méret a lényeg, hirdette fennen a produkció szlogenje. A Godzilla reklámkampánya is méretes összegeket emésztett fel (120 millió dollárról hallottam) és a stúdió nem lehetett teljesen elégedett a bevétellel, ennek tetejébe rengeteg játékfigura maradt a boltok polcain is. A film vége folytatásért kiáltott, ami animációs sorozat formájában érkezett el 1998 szeptemberében (a moziváltozat májusban került bemutatásra), ahol a főszereplő Nick Tatapolous (Broderick hangja nélkül) volt. Egy normál sequelről is beszéltek régebben, de a stúdió nem nagyon erőltette a dolgot, más meg nem foglalkozott vele. Emmerich meg kárpótolta magát a Holnaputánnal, ahol az egész bolygót veszélybe sodorhatta.
Előállítási költség: 130 millió dollár
Amerikai bevétel: 136,3 millió $
Összbevétél: 379 millió $
A teaserben látható jelenet nem volt benne a filmben
Előzetes
Klipp: Puff Daddy és Jimmy Page: Come with Me
Címkék: akció iromány sci fi 70 %
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
[TOM KELLER] · http://tomkeller.blog.hu 2008.10.29. 21:44:19
Amúgy nekem kölyök fejjel nagyon tetszett , mondjuk törzsnézője voltam a kilencvenes években a német RTL-en szombat délutánonként nyomatott japán Godzilla/Mechagodzilla filmeknek,úúúúú csak a Zs-kat:D
koimbra · http://filmdroid.blog.hu/ 2008.10.29. 21:50:07
Én az ilyen japán Godzilla filmeket csak a youtube-on láttam, elég viccesnek hatnak mai szemmel
Kóczy · http://koczy2.wordpress.com 2008.10.29. 23:23:21
Krizzta · http://krizzta.blog.hu/ 2008.10.30. 07:41:51
kár, hogy az a jelenet kimaradt...:)
