Underworld - A vérfarkasok lázadása (Underworld: Rise of the Lycans)

2009.02.12. 21:00 koimbra Szólj hozzá!

Vámpírok és vérfarkasok, mindenki tud kapásból mondani a témában néhány klasszikust, egy ideje azonban valahogy nem nagyon készülnek értékelhető alkotások. Még a 90-es évek elején mutatták be az Interjú a vámpírral és a Drakulát, amelyek még a műfajon belül kiemelkedőnek számítottak, azóta volt a Van Helsing trükkorgia, ami a klasszikusok közelébe se jutott és eléggé le is húzták. Persze videón és dvd-n tucatszámra jönnek az olyan alkotások, ahol vérszívók és az éjszaka egyéb lényei a főszereplők, ezek döntő többsége a nézhetetlenség határát súrolja, személy szerint jó fél éve láttam egy olyan művet, ami úgy kezdődött, hogy egy sikoltozó rémült nő menekült, majd jött a vérfarkas lassítva, azaz inkább lassan futott és szépen fel is volt öltözve, le volt szőrösödve, mint mondjuk Rumcájsz vagy bármely ember, aki nem borotválkozott három hete és szőrkesztyűt húzott. Na ez volt aztán a nullköltségvetésű film, a címére sajnos már nem emlékszem. Az Underworld is messziről fogja elkerülni a kult kategóriát, de legalább nézhető volt a franchise első két darabja.és a készítők trilógiát ígértek a rajongóknak, amiből idén ennek a befejező darabját tárták elénk.

A harmadik rész évszázadokkal az első kettő előtt játszódik, a vérszívók központja egy „kis” kastély, amit Viktor (Bill Nighy) irányít. Tudhatjuk már, hogy a vámpírcsajok nem vetik meg a nagy, loboncos hajú, erős vérfarkasokat, itt sincs ez másképp, Viktor lánya Sonja (Rhona Mitra) olykor összejár etyepetyére Luciannel. A vámpírok vezére túlságosan maradi és merev, nem halad a korral és eltaszítja a mellette álló Luciant, aki történetesen a vár egyik megbízható szolgája, ezzel pedig elindítja a lavinát, az addig hű rabszolga fellázad fogvatartói ellen és elkezdődik a háború a két faj között, (amely több évszázadig tart).

A direktor ezúttal nem Len Wiseman, helyette az eddig speciális effektekkel foglalkozó Patrick Tatopoulos vette át. Azt hiszem nem nagyon kell ecsetelnem, mi történik akkor, ha egy effektes jóember ül a kamera mögé, de hadd mondjak pár példát: Stefen Fangmeier gondolt egyet és leforgatta az Eragont, amire a nagy többség fújjolt, a Strause tesók készíthették el az AvP:R-t, amit talán még nagyobb felhördülés követett, mint az AvP-t, John Bruno pedig a Lépéskényszer sci-fi dirigálására kapott esélyt, ami olyan jó sikerült, hogy azóta se hallottunk se róla, se filmről. Tatopoulos esetében szó sincs baromi nagy buktáról, , pedig ő aztán megérdemelné, hogy visszatérjen az effektek barkácsolásához. Egyszerűen kénytelen volt megteremteni a hangulatot, mindvégig látszott, hogy műteremben forgattak, egy percre se lehetett azt hinni, hogy az erdőben vagy valami ódon kastélyban járnánk, talán ezért is volt az egész filmben teljesen sötét, ha kicsit erősítenek a fényeken kiderül minden, így kisebb az égés.

Az előző részek sem a bonyolult történet miatt váltak nézhetővé, hanem leginkább az akció,a mátrixos lassítások miatt. Mivel itt azért csak a középkorban járunk nincs pisztoly, shotgun és hasonló, de akad sorozatlövő nyílpuska meg kard, amivel lehet akciózni, csak valahogy ezek a haddelhaddok rövidebbek lettek és már közel sem olyan látványosak, mint az első Underworld filmekben. Kosztümökre se kellett költeni nincsenek, a szőrös fenevadak emberi alakjára dobtak néhány rongyot, a vérszívóak pedig páncélzatban intézik dolgaikat (ha tudnák, hogy néhány száz év múlva már bőrcuccba öltöznek...), amelyek szintén nem emészthettek fel nagy összegeket, hiszen bármely stúdió kelléktárában előfordul ilyesmi.

Rhona Mitra most is kemény, csak úgy, mint tavaly a Doomsdayben, csakhogy ott jobban állt neki ez a szerep, itt haloványabb és szerény véleményem szerint Kate Beckinsale sokkal jobb nő nála. Michael Sheenről A kirélynő után kevesen hihették volna, hogy később kigyúrt testtel, leszőrösödve fog egy fantasy-horrorban szerepelni. Mitra és Sheen közötti románc sem túl érdekes, még a „szeretlek”-et sem tudják úgy kimondani, hogy azt elhiggye bárki is. Bill Nighy inkább vicces, mint félelmetes, merev arcát egy az egyben a Dredd bíróból vette, csakhogy Stallone-nél ez alap, neki pedig ez nem megy, paródiafilmbe való a kinézete.

A Vérfarkasok lázadása emellett több sebből is vérzik, akad jó pár logikátlan lépés a szereplők részéről, erre egy nagyobb ásítás mellett legyinthet az ember, az meg totálisan érthetetlen miért is áll a nagy szőrös sereg hősünk oldalára, amikor addig őket mészárolta szépen. Nem lepődök meg, a horrorfilmekben elég gyakran található néhány hülye eset, ha e fölött valamelyest szemet hunyunk, akkor nem fogunk irgalmatlanul nagyot csalódni, sajnos az első kettő fényében így is harmatos lett a prequel. A két teremtmény harcának a kezdeteire 40 %-ot adok vicsorogva, állítólag a stúdió elégedett az eddigi eredményekkel és egy negyedik részen töri a fejét, ha Beckinsale és Wiseman benne van felőlem jöhet.

imdb: 6,9

rottentomatoes: 31 %

Büdzsé: 35 millió dollár

Eddigi amerikai bevétel: 40,5 millió dollár

Eddigi összbevétel: 57,6 millió dollár

Az első Underworld 22 millióba került, Amerikában hozott közel 52 milliót, összesen pedig 95,7 milliót, a második részt már 50 millióbül hozták tető alá és 62,3 milliót gyűjtött össze Amerikában, összesen pedig 111,3-at.

Címkék: horror akció fantasy iromány underworld prequel 40 %

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.