Egy boltkóros naplója (Confessions of a Shopaholic)

2009.04.15. 21:22 koimbra 1 komment

Bizonyára minden férfitársam volt már legalább egy nőszeméllyel vásárolni, gondolom így tisztában is vagytok vele mennyi ideig is tart ez a folyamat náluk. Felpróbálnak ezer ruhát, elmennek kismillió helyre, képesek akár egy napot is kis fülkében állni és próbálgatni a kinézett göncöket, sőt egy leértékeltnek titulált csizmát vagy kesztyűt megvesznek a nyári kánikulában, merthogy az le van árazva. Bizony rá kell alaposan készülni, ha elmegyünk egy nővel venni ezt-azt. Egy paródiát szívesen megnéznék a témában, de az Egy boltkóros naplója nem ebbe a műfajba tartozik, ezért ez valamennyire visszatartó erő volt számomra, mivel egy vásárlási mániában szenvedő egyén a főszereplő. Ami miatt mégis beültem rá az Jerry Bruckheimer és Isla Fisher neve volt. Bár az csak a vetítés kezdetén ugrott be, hogy Bruckheimer inkább az akció terén van otthon és a legutóbbi vígjátéka, Kenguru Jack nem tartozott a nézhető kategóriába.

A történet középpontjában Rebecca Bloomwood (Isla Fisher) áll, akinek szenvedélye a vásárlás, betér az összes útjába eső boltba, több szatyornyi és kilónyi ruhát vesz, ott van minden leértékelésnél, minden kollekcióból bevásárol. Mániája odáig fajul, hogy az összes kártyáján lévő összeget sikeresen lenulláz és jelentős adósságba veri magát, mellesleg a pénztelenség miatt már profi szintre fejlesztette a hazugságok kiötlését, gond nélkül kicsúszik a száján bármilyen valótlan állítás. Mivel munkára van szüksége, jelentkezik egy pénzügyi laphoz, ahol a kezdeti nehézségek után sikeresen hozza az elvártakat, cikkei nagy sikereket érnek el. A sztori a szokásos klisévonalon halad előre, a kissé ügyetlennek és lúzernek tűnő főhős a film elején gondban van, később kedélye és élete is kivirágzik, majdúgy a film ¾-énél beüt némi baj, ami megoldódik a végére.

Isla Fishernek volt kitől tanulnia, férje ugyanis Sacha Baron Cohen, aki Bruno, Ali G és Borat egy személyben, tehát tudta fejleszteni vicces oldalát. Fisher olykor csöppet burleszkesre veszi a figurát, de egyébként szerintem hozza az elvártakat. Hugh Dancy alakítja a cég egyik vezetőjét, aki felveszi Bloomwoodot, bár az kissé kérdéses, hogy miért is teszi ezt, hiszen a felvételi elbeszélgetés során a csaj nem tűnik túl hozzáértőnek. A későbbiek folyamán is istápolja a lányt, a melléfogások és hibák ellenére támogatja őt. Feltűnik még John Goodman és Joan Cusack is, akik Fisher szüleit alakítják. Kis szerepek ezek, nem is okoz nagy nehézséget a két színésznek, nekem viszont úgy tűnt, mintha Goodman felszedett volna még pár kilót és azon is morfondíroztam, ha lemosnánk Joan Cusack sminkjét, akkor alatta vajon John Cusack képe köszönne vissza ránk.

Nem olvastam a könyvet, ami alapján készült a produkció, de szerintem alaposan megváltoztatták a történéseket, a filmben csak itt-ott van jelen a vásárlási kényszer, a boltkórságot pedig viccesnek állították be és egy romantikus vígjátékot faragtak belőle. A film szerencsére nem volt idegesítő, viszont teljesen közhelyes volt, a jól bevált utat választották a készítők. Ennek ellenére nem volt unalmas, hanem inkább nézhetőnek, szórakoztató darabnak mondanám,  elég sok alkalommal fakadtam mosolyra.  60 %-ot adnék rá, pozitív csalódás.

imdb: 5,8

rottentomatoes:23 %

Eddigi amerikai bevétel: 43,78

Eddigi összbevétel: 93,44

Címkék: iromány vígjáték romantikus 60 % egy boltkóros naplója

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.