Filmdroid

Nézzük meg a mai filmes újdonságokat, Artu!


Elköltöztünk: filmdroid.hu

A paripa (Secretariat)

2011.02.11. 20:20 koimbra Szólj hozzá!

 

 

Pacis filmekkel nem vagyunk elkényeztetve, pedig úgy gondolom igény lenne rá. Talán kevés a jó történet és a stúdiók az ilyen projektekkel sokkal körültekintőbben járnak el, mint a többi történet esetén? Vagy csak arra várnak, hogy eljöjjön az a nap, mikor egy lovat effektekkel úgy meg tudnak csinálni, hogy az ne nézzen ki röhejesen a vásznon, így sokkal gyorsabban és olcsóbban megvalósulna az alkotás? Akárhogy is nem sok produkció született ebben a témában, versenylovas pedig annál is kevesebb. A paripa valós történet alapján készült, egy olyan lóról, amelynek gazdája nagy meglepetésre egy nő volt. Mivel a Disney logója alatt valósult meg a produkció, ezért senkit nem fog nagy meglepetés érni, kiszámítható vonalon halad előre a cselekmény és a végén a nagy öröm is megadatik.

A megtörtént eset csak egy olyan váz a filmesek számára, amelyre nyugodtan ráhúzhat bárki bármit, csak a végkifejlet ne változzon. Rajtunk múlik, hogy mit hiszünk el, az azonban tény, hogy volt egy Secretariat nevezetű ló, amely hosszú idő után az egyetlen paripa volt, amely megnyerte a Triple Crownt és olyan gyorsan vágtatott, hogy csodába illő eredményét azóta se döntötte meg senki. Édesanyja halála után Penny Chenery-re (Diane Lane) marad a farm, ami azonban túlságosan is veszteséges, ráadásul a szülei által felvett idomárnak sem tisztességesek a szándékai. A nő kilép háziasszonyi szerepköréből és megpróbálja helyrerántani a dolgokat. Ám olyan ingoványos területre téved, amely a gyengébbik nem képviselői számára kemény dió és bizony a férfiak kissé döbbenten nézik, hogy mibe vágta fejszéjét. Cheneryn kívül alig akad valaki, aki hisz abban, hogy az a törekvése, miszerint Secretariatból olyan versenylovat farag, amire érdemes odafigyelni sikeres lehet. Testvére, férje, gyerekei sem gondolják, hogy ebből valami jó sülhet ki, szerencsére azonban egy fura öltözködésű idomár-tréner (John Malkovich), a paci lelkes gondozója és a zsoké teljes mellszélességgel az oldalára állnak.

 

 

Randall Wallace ritkán áll be a kamera mögé, ám eddigi két alkotása egész jól sikerült és A paripára is ugyanezt lehet mondani. A rettenthetetlen Oscar jelölése után elérte, hogy rábízzák A vasálarcos kosztümös kalandfilm rendezését, majd a Katonák voltunk háborús művet dirigálhatta le. Nem csak a címszereplőre, hanem annak gazdájára, Chaneryre is koncentrál. Végigvezeti a nézőt a nő által elért fontos állomásokon, megkedvelteti őt velünk, először neki tudunk szorítani, hogy érje el célját, később pedig a szerencsésen megnyert ló futamán is lelkesen szurkolhatunk.

Lane-re bízták Chanery megformálását, aki egy nagy adag önbizalommal megáldott nőt játszik. Egy percre sem kételkedik abban, hogy a kitűzött célt nem fogja elérni, küzd azért, hogy helytálljon ebben a világban. A nő hatalmas adag hittel és eltökéltséggel vágott bele, hogy véghezvigye, amit szeretne, ezt Lane is vissza tudja adni. A fura kalapokban és kissé viccesen öltözködő idomárt Malkovich alakítja, aki már régebben megcsillogtatta vicces énjét, ezúttal is ad néhány mosolygós pillanatot. A mellékszereplők, James Cromwell, Scott Glenn, Dylan Walsh nem nyújtanak kiemelkedőt inkább csak korrekt alakítással támogatják a filmet (bár nem is igazán kapnak lehetőséget arra, hogy kibontakozzanak).

 

 

Két nagy probléma van ezzel a filmmel: a szinkron és a zene. Itthon a mozikat elkerülve a tékákban landolt a produkció, pedig adni kellett volna egy esélyt, hogy bizonyíthasson feliratosan a filmszínházakban. A szereplők hiába jók, a szinkron sokat elvesz az élvezeti értékből, süt a látottakból, hogy eredeti nyelven sokkal jobb lenne. A zenét pedig még a középszerűhöz lehetne hasonlítani. Verseny közben egy jó muzsikával el lehet érni, hogy a néző ne csak szimplán szurkoljon, de felemelkedve a székből maga is úgy érezze, hogy ott álljon a lelátón és eszeveszetten drukkoljon a gyors paripának. Nem az Oh Happy Day-re gondolok, amely egy remek szerzemény, hanem a filmben felhangzó többi muzsikára. A gyenge zene azonban ezt nem teszi lehetővé, persze így is lehet szorítani a lóért, de nem az igazi. Meg kellett volna fontolni, hogy a gyér zene helyett inkább csendben élvezhessük a versenyt. 70 %-ot adnék a filmre, a lovas alkotások kedvelői ezt is szeretni fogják, de a paripa mellett a kitartás is ott van a középpontban.

 

imdb: 7,1
rottentomatoes: 64 %

Büdzsé: 35 millió dollár
Amerikai bevétel: 59,6 millió dollár
Eddigi összbevétel: 59,8 millió dollár

 

 

Címkék: iromány dráma igaz történet 65 % secretariat dvdonly

A bejegyzés trackback címe:

http://filmdroid.blog.hu/api/trackback/id/tr672654725

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.