Elköltöztünk: filmdroid.hu
Saroküzlet (The Shop Around the Corner, 1940)
2011.06.07. 21:00 6 komment
Kedvenc filmes játékom felismerni magyar helyszíneket az itt forgatott filmekben, reklámokban vagy videókban; a Saroküzletben is az ragadta meg először a figyelmem, hogy magyar feliratok virítottak a díszleteken. Hollywoodban még ma is ritkaságszámba megy, hogy egy történetet nem ültetnek át amerikai környezetbe – vagy nem amerikai karakterek körül forog – a Saroküzlet pedig ennél is különlegesebb, hiszen Budapesten játszódik.
Persze ez a Budapest már akkor sem létezett – ha létezett valaha is –, amikor a film készült, és ez a nosztalgia az eltűnt Közép-Európa iránt egy keserédes élt ad az egyébként bájos romantikus vígjátéknak. Az film alapjául a László Miklós (né Leitner László Nicholaus) nagysikerű Illatszertár c. színdarabja szolgált, amit 1936-ban mutattak be a Pesti Színházban. A történetet gondolom nem kell senkinek bemutatni, a darab egy parfümériában játszódik, ahol két eladó ki nem állhatja egymást, folyamatosan csipkelődnek, miközben, a tudtukon kívül, egymással folytatnak névtelenül romantikus levelezést. László néhány évvel később emigrált az Államokba, ahol kezdetben nagy sikereket ért el a New York-i magyar közösségben, ahol ki voltak éhezve mindenre, ami hazai. Ekkor változtatta meg a keresztnevét a magyarosabb Miklósra. László forgatókönyvíróként és színdarab szerzőként dolgozott Amerikában, de egyetlen másik munkája sem közelítette meg az Illatszertár sikerét – meg kell jegyezni, hogy a Saroküzlet forgatókönyvét sem László írta, hanem az amerikai születésű Samson Raphaelson, aki több filmen is dolgozott együtt Lubitsch-al és Hitchcock-al is. A történetet ezen kívül még többször feldolgozták, 1949-ben egy musical remaket forgattak Judy Garland-al The Good Old Summertime címmel, legutóbb pedig 1998-ban Tom Hanks és Meg Ryan játszották el a főszerepeket a You’ve Got Mail (A szerelem hálójában) c. modernizált változatban.
A Saroküzlet elsősorban Ernst Lubitsch rendező és producer nevéhez kötődik. Egy korabeli kritika így írta le a filmet: „The Shop Around the Corner (MGM) megfilmesíti az egyik olyan teljesen jelentéktelen, nagyon szórakoztató, tökéletesen megszerkesztett magyar színdarabot, amilyet Molnár Ferenc annak idején tucatjával gyártott, és amikhez Hollywood jobban ért, mint szinte bármi máshoz, és amiket Ernst Lubitsch jobban csinál, mint bárki más Hollywoodban.” Lubitsch a romantikus vígjátékok császára volt abban az időben, amikor a romantikus vígjáték nem csak egy pontosan kalkulált, fröcccsöntött műanyag termék volt a női piac kiaknázására, hanem egy lehetőség a nyelvi bravúrokra, a sziporkázó párbeszédekre, a kifinomult humorra, hiszen a szereplőknek minden szexuális feszültséget verbálisan kellett levezetniük. 70 évvel ezelőtt Aaron Sorkin is romantikus vígjátékokat írt volna. Lubitsch a felső tízezer világában játszódó filmekre specializálódott, amik egyszerre nyújtottak a harmincas évek gazdasági válsága idején bepillantást egy káprázatos világba, ugyanakkor gyengéden ki is figurázta a társasági élet mannierizmusait. Legismertebb alkotása az 1939-es Ninotchka, amiben egy léhűtő milliomos meggyőzi Greta Garbo orosz ügynökét, hogy a selyem fehérnemű és a pezsgő mégiscsak jobb, mint a kommunizmus. A Saroküzlet polgári környezete és szereplői tehát kilóg a sorból, mégis ez a rendező legszemélyesebbmunkája, amit ő maga a legjobb filmjének tartott. A szintén emigráns Lubitsch apjának jól menő szabósága volt Németországban a háború előtt, és a fiatal Ernst segédként dolgozott is az üzletben, nem véletlenül olyan jól megfigyeltek a még a kisebb szereplők jellemrajzai is, a bolti élet rituáléi: a Saroküzlet tisztelgés a családi vállakozás és annak dolgozói előtt. Persze erre a filmre is jellemző a “Lubitsch touch”, egy portmanteau a rendező egyedi stílusára, ami többek között “kifinomultságot, stílust, eleganciát, kultivált nemtörődömséget és már a pimaszságig elmenő szexuális nüanszot” takar.
Jimmy Stewart – akit hiába hívnak Králiknak, olyan amerikai, mint az almáspite – és Margaret Sullavan sziporkázóak a „nem látják a fától az erdőt” szerelmespár szerepében. Talán azóta is csak Meg Ryan és Billy Crystal alakítottak hasonlót a When Harry Met Sally-ben. A Sullavan megformálta Klára Novák a tipikus romantikus hősnő, aki egyszerre naív, de éles nyelvű, azt hiszi, hogy mindent tud, miközben minden romantikus elképzelését könyvekből szerezte, és „pszichológiailag összezavarodik”, amikor a valóság nem feltétlenül felel meg az elvárásainak. Ez a fajta ártatlanság megmosolyogtató a modern néző számára, de ma sem vesztette érvényét az a szakadék, ami a valós énünk és a aspiráns énünk között tátong, az igyekvés, hogy izgalmasabbank, érdekesebbnek, fontosabbnak tűnjünk, főleg a romantikus kapcsolatainkban. Sőt, talán ma még jelentősebb, amikor mindannyian annyi fiktív personat tartunk fenn online. Persze a félreértések tisztázódnak, az akadályok elhárulnak a szerelm útjából. De mint minden klasszikus romantikus történetben, a befejezés nem csak cukormáz, hanem egy kompromisszum, amit a karakterek kötnek az álmaik és a hétköznapibb de megbízhatóbb realitás között. Bár a film egyetlen direkt utalást sem tesz a „helyzetre” az üzlet bejáratán túl, érezzük, hogy a bolt egy biztonságos mikrokozmosz, és az alkalmazottak minden megtesznek, hogy megtartsák benne a pozíciójukat. Teljesen ki vannak szolgáltatva a tulajdonos, Matuschek úr kedélyeinek, aki jóindulatú, de mindenképpen ő a főnök. A legrosszabb, ami valakivel történhet, hogy kirúgják, „ilyen bizonytalan időkben”. Szerencsére a film teljesen mellőzi a szentimentalizmust, végig könnyed marad, a Saroküzlet először és leginkább vígjáték, időtlenül és szellemesen vicces, szinte az elejétől a végéig idézhető szövegekkel, amik alig koptak az eltelt évtizedek alatt. Mint ez a jótanács, ami ma igazabb, mint valaha:
Alfred Kralik: [asking Pirovitch about cost of living for married couple] Suppose a fellow gets an apartment with three rooms. Dining room, bedroom, living room.
Pirovitch: What do you need three rooms for? You live in the bedroom.
Alfred Kralik: Where do you eat?
Pirovitch: In the kitchen. You get a nice big kitchen.
Alfred Kralik: Where do you entertain?
Pirovitch: Entertain? What are you, an ambassador? Who do you want to entertain? Listen, if someone is really your friend, he comes after dinner.
IMDb: 8,1
Rotten Tomatoes: 100%
Címkék: iromány saroküzlet the shop around the corner
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Blake007 2011.06.07. 21:15:03
gunsmoke (törölt) 2011.06.08. 09:20:53
Egyébként én hétvégén néztem meg Lubitsch másik filmjét a Lenni vagy nem lenni-t (ha jól tudom azt is magyar írta) és az is zseniális (amit szintén feldolgoztak, konkrétan Mel Brooks, azt a változatot biztosan sokan ismerik.)
Köszönet a kritikáért. Jó írás, főleg, ha nem hozott anyagból dolgozott a szerző. Én személy szerint szívesen látnék még ilyen kritikákat 30-as, 40-es évekbeli filmekről, mert mostanában nagyon rájuk vagyok kattanva, fiatal korom ellenére is.
FayeFaye 2011.06.08. 10:56:10
A Lenni vagy nem lenni eredeti szerzoje Melchior Lengyel. Es a jo izlesnek nincs kora.
gunsmoke (törölt) 2011.06.09. 15:55:14
Nem bírom megérteni, hogy ha valaki képes ilyen jó filmeket megnézni és ilyen írásokat összehozni, még, ha összeollózva is (most már puffoghatsz), az hogy képes ilyen korlátolt módon reagálni a kommentemre.
De lehet, hogy csupán a funkcionális analfabetizmusod az oka.
Ui.: Azért az utolsó mondatod odabasz!!!
