Filmdroid

Nézzük meg a mai filmes újdonságokat, Artu!


Elköltöztünk: filmdroid.hu

Made in Hollywood (Somewhere)

2011.11.12. 20:20 Gevin 10 komment

Johnny Marco (Stephen Dorff) a Hollywoodi fénylő csillagzat alatt éppen jól menő filmsztár. Lánya évek után bukkan fel és kapcsolódik be Johnny katatónikus életvitelébe, de a sztereotípiákkal ellentétben elsőre nem kavarja meg őt túlságosan. A széttett lábak arzenálja továbbra is szívesen várja, a whisky és a pezsgő ugyanúgy dől, ahogy a pénz a zsebeibe. De mégis: Johnny olyan, mint egy híres szobor. Mindenki vágyik rá, hogy láthassa, de végül a kíváncsi szemek magára hagyják, magányba burkolnak egy filmsztárt, akit millióan akarnak ismerni és még sincs mellette senki.

A fekete Ferrari folyamatosan szeli az utakat, mintha hosszú ideje keresni valamit, bármit, ami feljebb rangsorolja vezetőjét a nihilnél. Fényűző partik, rúdtáncos ikerlányok, rajongók, csillogó cukormázas motelek dugig kibélelve puncikkal, akik csak Johnnyra várnak. Minden adott, a felszín alatt még sincs egy deka értelem sem érzelem. A showbiznisz már régen felzabálta főhősünk lelkét, aki ezzel pontosan tisztában van, de egyszerűbb ha tudomást sem vesz róla. A 11 éves kislány, Cleo (Elle Fanning) hivatott ráébreszteni apját arra, hogy mennyire nem része az életének. Flancos motelekkel, csillogással és hírnévvel ugyan hatni lehet egy gyermek lelkére, sőt, királynőként érezheti magát, de ez pusztán ideig-óráig tartó képlékeny állapot. Olyannyira, hogy Johnny szinte fájdalmasan él egy gondterheltségmentes életet, amiben a legnagyobb problémája, hogy nincsenek problémái.

Ez az apatikus lét mindennél gyilkolóbb számára, és a merengésekben kitartott hosszú snittek is azt hivatottak ábrázolni, hogy mennyire semmije sincs, annak ellenére, hogy az ellenkezője mutatkozik meg a külvilág felé. Valahol épp ez a film legnagyobb terhe is, hogy a semmiről szól, szófukar, gyönyörűen becsomagolt, kellemesen dallamos, de a lényege, az egzisztenciális belső válság kopott és unalmas. Önmagában nem, de Sofia Coppola ezen tolmácsolásában bizony az. Művészinek művészi, csak túlságosan stilizált, minimalista rétegmű ahhoz, hogy a csodálatosan megkomponált operatőri munkán - és Stephen Dorff melankolikus, balladai játékán - meg néhány hangulatos zeneszámon kívül bármit is élvezni tudjunk belőle. Tömény 40 perc után még a befogadóképesebb nézőknek is elérdektelenedhet, de azon túl a hangulata ha csak karcsún is, de kitart a végéig, aztán elporlad a semmibe Stephen Dorff fekete Ferrarijával és mosolyával együtt.

Sofia Coppola filmes merengései nem a magamfajta nézőnek valóak, mert be kell valljam, hogy a sokak által éltetett Elveszett jelentés sem a szívem csücskének egy darabja. Kedvelem a melankóliába, drámába szőtt útkeresés történeteket, de ez a két mű engem a végtelenségig untat. Ráadásul a Somewhere-hez nem hogy előítéletmentesen ültem neki, szabályosan vártam és piszkosul örültem, hogy Stephen Dorff-é a főszerep. Más kérdés, hogy csak ennyi lett belőle.

(További publikációk tőlem a Médiaviagrán).

Címkék: iromány dráma 50 %

A bejegyzés trackback címe:

https://filmdroid.blog.hu/api/trackback/id/tr533372988

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

nikodémus 2011.11.12. 21:58:14

..ejj, pedig az Elveszett jelentés jó! ;-) Tényleg, ott sikerült egy szép filmmé összerázni a gondolatokat, itt nem.

puramuk 2011.11.13. 00:56:59

Az elveszett jelentés egy zseniálisan kurva jó film. Nekem ez is tetszett,az ilyen "merengések" nekem valók.

efes · http://efesasanisimasa.wordpress.com/ 2011.11.13. 11:19:05

Na most, ez a film arról a mérhetetlen ürességről szól, ami Hollywood maga. Azt csak a mifajta porbafingók hiszik, hogy ott minden móka, kacagás, kokain és kurvák. Holott, minden üres bájvigyor, kényszerpofavizitek, drogok és pénzért vásárolt szerelem. A valódi értékek és érzelmek legalább annyira vágyott dolgok azok számára, akik odabent vannak, mint amennyire az ő életük vágyott számunkra. Tökéletesen hozza ezt az ürességet ez a film, ha neked ez unalmas volt, akkor ne akarj médiageci, kúrógép, vagy más efféle lenni, mert ilyen lenne az életed.

Maya-- 2011.11.13. 12:30:13

értettem miről szól a film, és azt is, hogy a sok "Johnny" miért adott neki díjat..biztos elmerengtek ők is, hogy milyen is volt, mikor még nem voltak ebben a helyzetben..vagyis csak így gondolom :)
viszont nekem sem tetszett, hogy a film elejétől(ahol hosszan piruettezik a Ferrarival) a végéig, olyan mintha egy-két hónap telne el a két óra helyett..én legalábbis ezt éreztem. mindig szerettem Sofia Coppolának ezt a "azt hiszitek ti normálisak vagytok ?" mondandóit, de most az az érzésem volt, hogy ezt valami csiga rendezte, és nem ő.
nem a piánó ritmus ellen vagyok, sőt némelyik filmnél kifejezetten imádom, de most ennél a filmnél uncsi volt...

vrango 2011.11.14. 07:18:48

Igazából kicsit én is csalódtam - talán a magas elvárásaim miatt, mert Sofia Coppola filmjeit nagyon bírom (szerintem a sokak által leszólt Mária Antónia is zseniális - Joy Division barokk díszletek között:)).
A "Somewhere" (na, a magyar fordítás megint nem sikerült túl fényesen!) mondanivalóját vettem, de a rendezőnő most talán túlzásba vitte a "repetitív" jeleneteket... vagy csak rosszkor néztem. Meg talán itt a soundtrack sem volt olyan ütős, mint máskor.
Viszont Stephen Dorff mindenesetre kellemes meglepetés volt, Elle Fanning szintén!
Újranézés lesz, de addig is várom Sofia következő művét!:D

Gevin · http://mediaviagra.blog.hu/ 2011.11.14. 13:09:07

"Azt csak a mifajta porbafingók hiszik, hogy ott minden móka, kacagás, kokain és kurvák." - Hát sztem sem te, sem én nem vagyunk olyan naivak, hogy ezt higgyük. Még csecsemőkorban, amikor az ember látott 5 hollywoodi filmet, amiben minden sikerül és mindenki boldogan sétál el a naplementébe a végén, akkor még elhisszük, hogy a csillogás valódi. Pedig csak kifogyhatatlan neon az egész.

Ja és nem vágyam, hogy médiageci babérokra törjek, de efféle utalás nem is volt az írásban. A téma, mint írtam jó, de ettől a film még unalmas. Ez meg Sofia hibája, mert Stephen Dorff tudja, amit tudnia kell. Elle Fanning mondjuk kevésbé.

nikodémus 2011.11.14. 21:01:35

@efes: Gevinnel értek egyet, Hollywoodot illetően azért ne általánosítsunk. És én is érzem, miről akart a film szólni (jól leírtad, és szól is valamennyire erről), dehát nem sikerült jól.

K.Leslee 2011.11.15. 12:06:36

Unalmas, de semmi esetre sem rossz film.
Sophia arra törekedett, hogy ez a magány áttelepedjen a nézőre is, testközelbe hozva filmjét.Egyedül a lánya volt az a személy, aki úgy nézett rá, mint emberre és nem mint üres bálványra.
Éppen ezért, a lányával töltött idő lehetett volna mozgalmasabb,a két hangulat közti kontrasztnak jót tett volna. Sophia telepakolhatta volna a filmet csavarokkal, vagy bölcs párbeszédekkel, de hál' istennek, nem tette. Nem egy hibátlan remekmű, de így jó ahogy van. Sem a jelképek(Ferrari=sztárélet) Még a záró jelenet sem volt giccses és ez szerintem az azt megelőző másfél órának köszönhető.
Tanulság: A Ferrari nem boldogít :-)

Gevin · http://mediaviagra.blog.hu/ 2011.11.15. 17:18:20

@K.Leslee: "Sophia telepakolhatta volna a filmet csavarokkal, vagy bölcs párbeszédekkel, de hál' istennek, nem tette." - De nem is erre lett volna szükség, csak egyszerűen néhol már túlstilizálta a filmet és kissé elcsúszott az arányokkal itt-ott. Egyébként én sem mondanám rossz filmnek, mert látszik rajta a kézjegy, a minőség, csak egyszerűen ez kevés volt ahhoz, hogy igazán maradandó bírjon maradni. Ezért lett középszer.

Hangsúlyozom, hogy az Elveszett Jelentés sem rossz, csak személy szerint engem messziről elkerült - újranézés mondjuk nem ártana, de a Somewhere után azt hiszem pár évig inkább kihagyom Sofia filmjeit.

koimbra · http://filmdroid.blog.hu/ 2011.12.12. 17:07:38

Az hogy semmiről szól, stimmel. Túlságosan lassú, próbál művészi lenni, de nem tud érdekes vagy érdekfeszítő lenni. Durván ásítozós, talán ha már az elején elkapott volna...
süti beállítások módosítása