Filmdroid

Nézzük meg a mai filmes újdonságokat, Artu!


Elköltöztünk: filmdroid.hu

Szemekbe zárt titkok (El secreto de sus ojos)

2011.08.07. 22:20 Gevin 13 komment

A film műfaji besorolásai között nem szerepel a krimi több adatbázisban sem. Hm. Ha a Szemekbe zárt titkok nem egy szövevényes, embert próbáló bűnügyi regény tökéletes megvalósítása vásznon, strukturált érzelmi szálakkal, akkor Michael Bay a legjobb rendező a világon. Tömör, egységes, részletekbe bocsátkozó történet, szerelemről, gyűlöletről, hatalomról, barátságról, 25 évnyi tömény kopó életről, amelyben mindenki megkeresheti, hogy mire érdemes belőle emlékezni és mi az, amit el kell felejteni. Mert az emlékeinken kívül mindent meg tudunk ölni. Benjamin Esposito egy megkeseredett, s mára talán kiüresedett, megőszült zsaru, aki nyugodt évei elébe nézve, úgy dönt regényt ír. Könyvet ír, arról az ügyről, amely szinte egész életén át hajtotta, amelyből megtanulta milyen a veszteség, a megerőszakolt és múltba omladozó szerelem, és a kimondatlan, szemekbe zárt titok.

Esposito emlékeibe mélyedve tárul fel előttünk az egész eset: egy nemi erőszak és gyilkossági ügyről van szó, amely akit érintett, annak a lelkébe olyan mély mocskot égetett, hogy nincs nap amikor ne jutna eszébe - már ha még él. Többet nem érdemes elárulnom, mert ez a film pont attól zseniális, ahogy szépen, részletesen bomlik ki a néző szeme láttára.

Juan José Campanella (a rendező úr) finom argentin eleganciájának esszenciája társul olyan érzelmekkel, emberi érzésekkel és sorsokkal, amelyek olyanok, mint a véres lábtörlő: elborzaszt, mielőtt beenged. A cselekmény kiforrott és egységes, amiben bőven van idő a karakterek kibontására, megismertetésére. Campanella mindezt úgy képes csavarni, hogy szinte észre sem vesszük, de a szereplőit beolvasztja a lelkünkbe. Innentől pedig nem kérdéses, hogy a motivációik és a történetük gyomorba maróan kíváncsivá tesz minket. Esposito személyében Ricardo Darin nyakig szakállban, szimpatikus és kedvelhető, vérmérsékletét néha szabályozni képtelen férfi, akinek mégis abban rejlik a legnagyobb ereje, hogy öregen annyira bölcs és gondolat-teljes, hogy tökéletesebb embert találni sem lehetett volna a szerepére. Irene megformálója az elbűvölően kellemes szépség Soledad Villamil, de a férj és az alkoholista karaktereket életre keltő színészek is felejthetetlenek. Az összes karakter stabil és mély, túljátszásnak nyoma sincs, egyszerűen mindegyikük hiteles és remek játékkal kápráztat.

Ez a hitelesség, a görcsmentes mesélés a film minden percére igaz: dinamikusan gördülve halad a cselekmény, giccsmentes, a figyelmet néhány pillanattól eltekintve folyamatosan fenntartó regény, amelyet nem olvasunk, hanem nézünk. Annyi eredetiség és kreatív elem bukkan fel a filmben, hogy ha Hollywood véresre csapkodná a homlokát sem tudna kiizzadni magából a közelébe érőt sem - a stadion jelenet, a liftbeli kettéroppantó feszültség és még van bőven. Mégis a legszebb vonása, hogy végtelenül őszinte. Nem vezet meg, nem idealizál túl és még csak hivalkodni sem akar. Tiszta film, amelyben mégis megannyi gonoszság, igazságtalanság és érzelmi sokszínűség bújik meg, hogy az már művészet. A szerelmi szálat sem taszítja az ember arcába, mégis már a kezdőjelenettől kezdve érzékelteti magát egyetlen pillantásban, diszkréten. Mégis talán az egyik hibája az, hogy nem tudja akkora hangsúllyal átadni, azt a szerelmet amit az egész cselekményben végigvezényel. Ugyan szép, és tiszteletre méltó a letisztultsága, de valahogy nem olyan átütő, mint amilyennek szánták. Ehhez kapcsolandó másik negatívum, hogy néhány helyen leül, és bizony hiába annyira komplex és jó, a játékidő faragásával még jobb lehetne.

Az ügy felfedése, kifutásának fináléja viszont akkora bravúr, amilyet 5 évente egyszer látni csak filmben. Annyira sokkol és ledöbbent, mert teljesen másra asszociálsz és egyszer csak bumm, lecsap és nem akarod elhinni, hogy ez így lehetséges. Érzelmi és szellemi csúcspont, amelyre számítani valószínűtlen és emiatt robban zsigeri erővel. Az Argentin filmgyártás csúcsa. Többen állítják, hogy a - tízszeresen megérdemelt - Oscar-díj miatt kapott ekkora visszhangot DE: azon kívül, hogy minden perce megérdemli, személy szerint én a megtekintés után szembesültem vele, hogy az akadémia megjutalmazta, de ha ez a film nem érdemel díjat, akkor semmi. Minőségi alkotás, amely tele van erővel és őszinteséggel. Ritka kincs ez manapság.

(Koimbra főszerkesztő úr engedélyével szeretném közzétenni a blogom, a Médiaviagrát, ahol további publikációk olvashatók tőlem.)

Címkék: krimi iromány dráma 80 % szemekbe zárt titkok

A bejegyzés trackback címe:

https://filmdroid.blog.hu/api/trackback/id/tr73132586

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

FayeFaye 2011.08.08. 08:52:52

Nagyon tetszett a film, de az utolso ket paragrafusodat en epp forditva ereztem, a krimi szal lezarasat mar kilometerekrol lehetett latni - ettol meg nem jo, nem kell minden filmnek m. night shamalalalan vege legyen. A szerelmi szal viszont kulonosen tetszett az elfolytottsag, a kitartas, az elszalasztott lehetosegek miatt, olyan igazi felnott kapcsolat volt.

borisz 2011.08.08. 10:43:01

én általában jó vagyok a krimik megoldásának kitalálásában, de ez a poén őszintén meglepett. durva amikor kiderül, hogy a taxisofőr a gyilkos ;)
viszont sztem annyiban trükkös a film, h. legalább ugyanannyira fontos a főhös szerelmi sztorija, mint a keretnek használt krimi-szál

borisz 2011.08.08. 10:44:38

mielőtt szétcinkelnének, akik nem látták: mindig ezzel a taxisofőrös poénnal próbálok ál-spoilerezni

FayeFaye 2011.08.08. 14:03:44

@borisz: Azt hittem rossz helyre irtal, mert tegnap neztem valamit, amiben tenyleg a taxisofor a gyilkos.:)

nikodémus 2011.08.08. 14:35:18

Hú, ez nagy film, s bár fáradt voltam, amikor láttam, elég rendesen a hatása alá kerültem. Jó helyre került a díj (ahogy ez a külföldi filmes szekcióban amúgy is lenni szokott).

Gevin · http://mediaviagra.blog.hu/ 2011.08.08. 16:46:19

@FayeFaye: mástól is hallottam már ezt a "kilométerekről lehetett látni" dolgot és magam sem tartom hülyegyereknek, de számomra ez hatalmas gyomros volt.

Nem írtam, hogy a szerelmi szál rossz volt: sőt, kifejezetten emberi, felnőtt, elfojtott, ahogy te is írtad. Csak a végén egyszerűen nem robbant ki, nem volt meg a katarzis, amiben megszakad a szívünk, az érzelmi csúcspont, amikor végre megkönnyebbül az ember, hogy végül csak kiteljesedik az, amit tízévekre fojtottak el magukban. Szóval csak majdnem tökéletes arányú. A krimi szerkezete viszont már egyértelműen az.

balazsman 2011.08.08. 19:25:36

kicsit szomorú vagyok, hogy ilyen jó filmekről hónapokkal azután írtok, hogy a mozikban még elcsíphető lenne - ellentétben olyan szar, de agyonhájpoltakkal, amikről a magyar premier előtt már itt a poszt...

duckit · http://gonduzo.blog.hu/ 2011.08.08. 23:26:04

Az egyik kedvenc filmem. Szerintem a szerelemi szár lezárása pont így volt jó. A krimi szál végét egyáltalán nem találtam ki.

Gevin · http://mediaviagra.blog.hu/ 2011.08.09. 00:01:14

@balazsman: ez a poszt egyáltalán nem erre volt koncepcionálva, pláne, hogy 2009-es a film.

balazsman 2011.08.10. 13:54:39

@Gevin: kit érdekel, mikori a film, ha egyszer itthon csak 2010-ben mutatták be... mindig ez az "eredeti bemutató" meg világpremier mánia.

Viszont ha a bemutató időszakában kerül ki poszt a filmről akkor
1. kiderül, hogy kivételesen egy filmet moziban nézett meg egy blogger, nem letöltötte
2. okot adtok a forgalmazók PR-osainak, hogy esetleg meghívjanak bloggereket sajtóvetítésekre
3. aki elolvassa, és megtetszik neki, még lesz esélye rendes körülmények között megnézni a filmet. Most csak letölteni tudja a kalózkópiát...

Gevin · http://mediaviagra.blog.hu/ 2011.08.10. 17:45:34

@balazsman: úgy érzem, hogy te nem a posztra vagy mérges.

FayeFaye 2011.08.10. 18:29:36

@balazsman: szokott a blog meghivot kapni sajtovetitesekre, ha teheti el is megy valaki, de
1. a sajtovetitesek reggel, munkaidoben vannak, foallasu kritikusoknak
2. a sajtovetitesek Bp-en vannak

ezzel szemben
1. ugy erzem ezt mar szazszor leirtam, a bloggerek nem foallasu kritikusok, es nem mindig jarhatnak reggel tizkor moziba
2. Nem minden blogger pesti
3. A blog nem munka, hanem kedvteles, valaki akkor ir valamirol, amikor kedve van hozza.