A megoldás elegáns, és a végtelenségig bővíthető. A reboot egy másik színésszel sohasem működött volna. Amit kapunk inkább egy spin-off, mint folytatás, így oldalirányba mozdulva meg tudták tartani és továbbfejleszteni a Bourne-univerzumot anélkül, hogy megbecstelenítenék az eredeti trilógiát. Bár Matt Damon már nem tűnik fel a filmben, többször történik rá utalás, dramaturgiailag teljesen organikus módon. A Legacy története időben ott kezdődik, amikor Jason Bourne újra felbukkan Londonban a Bourne Ultimatum-ban, de ezúttal egy teljesen más szemszögből látjuk az eseményeket. Megtudjuk, hogy a Treadstone csak egy volt a sok kísérleti program közül, nem is a CIA házi fejlesztése, hanem egy külsős cég, a megfelelően semmitmondó National Research Assay Group fejleszti és birtokolja a „terméket”, és csak kölcsönadják őket a különböző nemzetbiztonsági szervezeteknek. De Bourne azzal, hogy felhívta a Treadstone-ra a nyilvánosság figyelmét, veszélybe sodorta a többi programot is, és az NRAG főnöke, Eric Byer (Edward Norton) nem kockáztat, porig égeti a következő programot a sorban, ami kapcsolatba hozható a Treadstone kísérlettel. Mint az orosz babák, mindig van egy következő program, hogy eltűntesse a törvényszerűen félresikló elődje nyomait. Aaron Cross (Jeremy Renner) Outcome ügynök azonban egy kicsit túl jól sikerült, akárcsak Jason, ő sem hagyja magát csak úgy likvidálni. A cselekmény innentől kezdve a legelső Bourne-filmre emlékeztet, az egész egy látványos menekülés.

Aaron Cross sokkal egyszerűbb karakter, mint Jason Bourne, nem küzd egzisztenciális kérdésekkel, nem izgatja túlságosan mi áll a háttérben – bár, ha lesznek folytatások, valószínűleg ezeket fogják majd részletesebben feltérképezni –, szerencsére nem vesztegetnek sok időt a múltjára, Cross tudja, hogy kicsoda és mit akar: életben maradni. Jeremy Renner nagyon jó választás volt, hiteles akcióhős, és mellékszerepek után blockbuster produkciókban végre bizonyította, hogy egyedül is el tud vinni egy mainstream filmet. Tulajdonképpen már a Mission Impossible 4 alatt is végig az járt a fejemben, hogy mennyivel jobban élvezném, ha Tom Cruise helyett Renner játszaná a főszerepet, és a Bourne Legacy ezt a vágyamat váltotta valóra, ugyanis a történet és az akció is lényegesen fantasztikusabb, mint a korábbi Bourne-filmekben – lásd lépcsőkorláton lecsúszás motorral. Cross társa a menekülésben Rachel Weisz, egy klinikai kutató, aki szintén felkerült az Outcome tisztítótűz listájára. Igazából a szerep nem túl vaskos, de Weisz van olyan komoly színésznő, hogy elhiszem neki, hogy PhD-ja virológiából. Ed Norton rutinból hozza a komoly színészt az ablaktalan, monitorokkal teli szobában (amit a korábbi filmekben David Strathair és Joan Allen játszottak, akik itt is feltűnnek egy-egy jelenet erejéig, némi súlyt kölcsönözve az alkotásnak). Bár Norton fiktív zsargonnal átitatott szövegei időnként már majdnem áthajlanak a komikusba, de még épp el tudja adni.

A Legacy messze nem olyan fajsúlyos, mint a korábbi filmek, és emiatt fanyalogtak is a kritikusok. Mindettől függetlenül A Bourne hagyaték egy pörgős, nem lebutított és nagyon szórakoztató akciófilm. Paul Greengrasst Tony Gilroy váltotta a rendezői székben, aki már az előző három alkotás forgatókönyvén is dolgozott, tehát a film nem került teljesen avatatlan kezekbe, és bár ez már nyilvánvalóan egy másik teremtmény, de a DNS-ében továbbra is ott van Bourne.