Elköltöztünk: filmdroid.hu

Ted (2012)

2012.08.07. 18:00 BeniMan 23 komment

Az alábbi kritikát ZeroSeventySeven küldte. Nagyon szépen köszönöm.

Rögtön a legelején szeretném leszögezni, hogy a szerintem Seth MacFarlane-t nem anya szülte és minden bizonnyal vad toportyánok nevelték fel. Talán ez a két tényező lökött arra az útra, aminek végén ott várt Peter Griffin és a Family Guy sorozat. Ha jól tudom egyetlen rész nincs, amit nem láttam volna, belevetettem magam az American Dad! és a The Cleveland Show fájdalmaiba is. Úgy vártam ezt a mozifilmet, mint annak idején jó anyámat az óvodában, mikor tormaleves volt ebédre.

Ha gyerekként még az is elküld a Hold sötétebb oldalára, akit éppen négyen ütnek, nem mondhatod el magadról, hogy túl sok barátod lenne. Így járt John Bennett (Mark Wahlberg) is a film első perceiben, de szerencsére szülei megkímélték a teljes befordulástól és karácsonyra vettek neki egy jó barátot Teddy személyében, aki/ami, egy hobbit magasságú, játék mackó. Karácsonyfa a sarokban, mikulás a kéményben, zokni a kandallón, virgács a zsebben, szeretet a szívekben és egy karácsonyi csoda, amit John kíván: Bárcsak tudna beszélni a mackója Teddy, és nem csak azt hajtogatná, hogy szeretlek, mikor magához öleli. A csodának először csak John örül, mert szüleit a beszélő játék mackó a konyhapultra kergeti és John anyját alakító Alex Bornstein olyan velőtrázóan ordít fel, hogy egyszerre sajnálod meg és röhögöd ki. Eltelik 27 év, Ted elfogadott tagja lesz a társadalomnak, könnyedén megy a beilleszkedés, csak egyszer kapják el, mert begombázott némi varázsáruval. John élete is rendben van - Mila Kunis mellett kinek is lehetne bármi gondja – napi betépés meló előtt, előléptetés a cégnél, négy éves évforduló a barátnővel. Mint mindig most is itt kezdődik a bonyodalom, mert hát ugye négy év után minden barátnő gyűrűre vágyik.

A sztoritól sokat ne várjunk, mert mint filmvígjátékoknál megszokott, nincsenek benne meglepő fordulatok, sorsfordító gondolatok, de nincs is rá szükség, mert a fordulatos eseményeket helyettesíti a töménytelen marhaság. Egy kicsit talán eltúlozták a romantikus szálat, néha az jutott eszembe, ezt még a barátnőm is szívesen megnézné, de szerencsére minden rózsaszín köd után jött egy barna poén. (Igen, olyan barna is).

A zene ismét Walter Murphy munkásságát dicséri, Ő az, aki a Family Guy zenéit is készíti. Ide passzol Seth MacFarlane twitter bejegyzése: „Is Hans Zimmer really working on the music for Ted? // Nope, better –Walter Murphy Family Guy composer.”

A vidám, Frank Sinatra-t eszünkbe jutató swing dallamok, abszolút passzolnak a filmhez, feldobják a hangulatot, mint Stahl judit a palacsintát és ráhangolnak egy következő poénra. Ezt már, ugyan csak megszokhattuk a Family Guy-ból.

Family Guy, Family Guy , Family Guy… ezt mondogatom az elejétől fogva és nem véletlenül. Van az a sztori valami lóval, ami jól húz és az őstermelők vele csináltatnak mindent. A Ted-ben ugyan erről van szó. Seth MacFarlane nem tudott – és szerintem nem is akart - első szülött zabi gyermekétől elszakadni, a filmben végig érkeznek azok a poénok, amik már ismerősek azoknak, akik nézték a sorozatot. Csak a karaktereket kell behelyettesíteni és már meg is van a flash. (Ja igen Flash. Sam J. Jones jelenéténél elkönnyeztem magam. Annyira röhögtem.) Ezt a „hibát” Seth már elkövette az American Dad! és a The Cleveland show esetében is. Mind a két sorozatban vissza köszönnek a jellemző karakterek.

Az első felismerés öröme után, egy kicsit zavart a dolog hogy ismerős poénok jönnek, de rövid időn belül rá fogsz jönni Te is, hogy ebben a filmben ez működik. Seth MacFarlane nem váltja meg a világot, a jól bevált formulát keveri ismét az üstben és ettől ugyan olyan jót fogsz röhögni, mint mikor először láttad Brian Griffint köptetőt inni. Biztos vagyok benne, hogy nem egy negatív kritika lesz, mert van nem egy olyan poén ami odavág rendesen, és páran biztosan be fognak sértődni. Ja igen, és azok a bizonyos altesti poénok. Igen. Van belőle, nem egy nem is kettő és a helyén van mind, mint a kis csomag, amit az egyik prostituált hagyott John barátnőjének lakásában, amikor bevállalósabb volt, a „Felelsz vagy Mersz” játékban.

A kérdésre válaszolni, hogy kinek ajánlanám a filmet, egyszerre nehéz és könnyű. első sorban mindenkinek, mert bárki is nézi a filmet, az biztos, hogy a toalettig fogja röhögni magát, de van bennem egy olyan érzés is, hogy páran nem fogják tudni értékelni Seth MacFarlane fejében lévő némileg ijesztő gondolatokat. Egy élőszereplős Family Guy epizód.

imdb: 7,7

rottentomatoes: 69%

Címkék: kritika iromány Ted

A bejegyzés trackback címe:

https://filmdroid.blog.hu/api/trackback/id/tr644700427

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

gery28 2012.08.07. 18:24:14

remek kritika, köszönjük szépen a szerzőnek, szóról szóra egyet értek veled!

október 2024
Hét	Ked	Sze	Csü	Pén	Szo	Vas
<< <		Archív
	1	2	3	4	5	6
7	8	9	10	11	12	13
14	15	16	17	18	19	20
21	22	23	24	25	26	27
28	29	30	31

Nézzük meg a mai filmes újdonságokat, Artu!

2012.08.07. 18:00 BeniMan 23 komment

Címkék: kritika iromány Ted

Ajánlott bejegyzések:

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

Dr.Jones · http://mediaviagra.blog.hu 2012.08.07. 19:43:35

doggfather · http://dogg-n-roll.blog.hu/ 2012.08.07. 21:40:38

doggfather · http://dogg-n-roll.blog.hu/ 2012.08.08. 09:04:53

Prof. William · http://profwilliam.wordpress.com/ 2012.08.08. 09:39:17

koimbra · http://filmdroid.blog.hu/ 2012.08.26. 16:28:33

A mozikban

Hirdetés, mert az jó.

Szerzőink

Ajánlom

Hozzászólások

Keresés

Naptár

Egyéb