Elköltöztünk: filmdroid.hu

Ütközések (Crash)

2008.10.03. 10:20 Miecs 7 komment

Totális idegenek vagyunk egymás számára, ezért csak ütközni tudunk

Tudom, hogy nem valami friss film, és hogy már ezerszer írtak róla, de én bevallom, még csak az elmúlt hetekben láttam életemben először. Igazából szerintem a film leirhatatlan, de megér egy próbát.

Los Angelest láttuk már sok formában, de így még nem. Megszokhattuk már, hogy a jókról kiderülnek, hogy rosszak, a rosszakról, hogy valójában ők a jók, de ennyire ledöbbentő módon még nem. Találkoztunk már társadalmi problémákat felölelő filmekkel, de ennyire a diszkriminációval foglalkozó filmmel még nem.

Rögtön az elején Graham, a fekete zsaru megfogalmazza a témát:

                       "In LA, no one touches you..."
                       "Think we miss that so much,
                        We crash into each other just to
                        feel something."

Bárki bármit mond, ez azért nagyon erős állítás. És nem csak hogy a testi kontaktus hiányzik, de a szellemi és a lelki is. Ha már egy rossz dolog ér bennünket, akkor hajlandóak vagyunk minden más akciót is negatívan figyelni. Ha kirabolnak a négerek, akkor már nem bízunk meg a latinoban sem, ha a latino-t kihvtuk, hogy szerelje meg az ajtót, akkor perzsa büszkeségünk azt súgja, hogy biztos ő rabolt ki minket, mert más nem ismerte az ajtónkat, ha molesztál a rend őre, akkor hogy bízzunk meg benne, mikor ránkrobban az autónk?

Minden történik, történik valamiért, minden, de minden összefüggésben van egymással, ha valami történik, az azért történik, hogy más megtörténhessen, vagy pont, hogy más ne essen meg. Élünk a világban, összefüggnek útjaink, és milliónyi élettörténet fut össze észrevétlenül, anélkül, hogy egymást figyelembe vennénk. És hogy miért? Mert idegenek vagyunk egymás számára, nem csak egymás számára, hanem magunk számára is. Nem csak hogy a saját társunkat, szerelmünket, gyermekünket nem ismerjük, de sajnos még saját magunkat sem. Váltig állíthatjuk, hogy mi milyen jóemberek vagyunk, ha később egy pillanat úgy hozza, hogy vétkezünk. Hiába nem érdekel minket a rasszizmus, ha végül mégis emiatt ér minket megaláztatás és nem csak hogy a hatalommal nem húzunk ujjat, de még életünk szerelme is szemünkrehányja, hogy nem állunk ki magunkért.

Az élet bonyolult, még 1 napon belül is, ami tegnap történt az a mára hatással van, sokszor nem is sejtjük, hogy mennyire, és milyen furcsaságokat hoz ki a mából. Mindezt természetesen nem is lehetett volna megmutatni egy főszereplővel. Éppn ezért itt nincsennek főszereplők, itt történetek vannak, itt életek van, amik így vagy úgy, de összefutnak, ütköznek. Nemcsak az életek ütköznek, hanem az etnikumok és a társadalmi státuszukban különböző emberek. Különböző rasszok, különböző problémával, azonos előítélettel. Nem ismerjük egymást és nem is akarjuk sokszor megismerni egymást. Ismerethiányban szenvedünk, de fenntartásaink erősek a másikkal szemben.

Ütközünk, ami sokkal fájdalmasabb minthogy ha csak érintkeznénk.

Engem teljesen ledöbbentett a film, sőt végig izgultam, empatikus voltam és aktív néző. A forgatókönyv Paul Haggis és Bobby Moresco csodálatos munkája, valamint a film sikeréhez Paul Haggis rendezése is hozzájárul. Végig ott a feszültség, az érzés, hogy mi lesz. Mi sem tudunk többet mint a szenvedő felek, mi sem látunk bele a "támadó" fejébe, együtt izgulunk a résztvevőkkel. Ez is azt bizonyítja, hogy totális idegenek vagyunk egymás számára.

A bejegyzés trackback címe:

https://filmdroid.blog.hu/api/trackback/id/tr78693867

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

koimbra · http://filmdroid.blog.hu/ 2008.10.03. 10:41:33

Wow, jé Miecs:)
Szerintem a film jó volt, vagyis nem tudom, hogy lehetne megfogalmazni.

A pisztolyos jelenet über volt, az vitt mindent, de mikor a zsaru kimenti a kocsiból a csajt az se volt semmi...

Válasz erre