A kaptár: Bioterror (Resident Evil: Degeneration)

2008.12.15. 20:45 koimbra Szólj hozzá!

Mostanság minden évben láthatunk az éves kínálatban egy olyan filmet, amit játék alapján hoztak össze. Illetve inkább úgy kéne mondani, hogy a cím a játékot idézi, de a történet már alig-alig hasonlít ahhoz sokszor. A játékosok leginkább kárognak, a kritikusok szintén, nem sok olyan alkotás született, ami elnyerte volna mindkét fél tetszését. A mozikban ezek a produkciók pedig nem is nagyon hoznak úgy, hogy sikeresnek lehessen nevezni őket, gyaníthatóan dvd-s pályafutásuk alatt csorog némi profit a kasszákba.

A Resident Evil akció-horrort Paul W.S. Andersonnak köszönheti meg az, aki akarja (szerintem összességében nem volt rossz), a Degeneration CGI film nem kapcsolódik a mozikban látott verzióhoz. Nincs Milla Jovovich arcszerkezetű egyén, zombik és vírusok viszont vannak. Jómagam csak a negyedik pc-n kiadott játékkal találkoztam, nem időztem előtte sokat, főleg azért, mert az irányítás pocsék volt és nem lehetett átállítani valamiért.

Az animációs film történet elején egy reptéren vagyunk, ahol zombik tűnnek fel. Le is zárják gyorsan a környéket, csakhogy az objektumban ragadt Ron Davis szenátor, aki a WilPharma gyógyszercég egyik nagy támogatója. Erősítésnek befut a tapasztalt (játékból is megismert) Leon S. Kennedy, akinek köszönhetően pár ember kijut a zombik karmai közül, köztük Claire Redfield (ő is irányítható volt a számítógépes változatban), de ezzel közel sincs vége, újabb bonyodalmak és nehézségek várnak főhőseinkre.

A megvalósítást elnézve olyan érzése lehet az embernek, mintha rendes mozifilmet látna, az épületek, a járgányok vagy a lángok életszerűen néznek ki, a szereplők képe láttán tudjuk, hogy mégis CGI művel van dolgunk Oldalnézetben még rá lehetne fogni egyes karakterekre, hogy élő személyek, de ha közelről és elölről mutatják őket, akkor már semmiképp sem tűnnek annak. Az arcok nem is tükröznek érzelmet, a szem pedig hiába csillogó, nincs élet benne. Egy kisebb mosolyra olykor azért futja néhány személytől, ám ha valaki szomorú, az inkább lehajta a fejét, ha pedig valaki dühös, azt nem közelről látjuk, illetve a szenátor feje eleve ilyennek van megalkotva. (Megjegyzem Robert Zemeckisnek sem nagyon jött az arccal való bűvészkedés a Beowulfban vagy a Polar Expresszben).

A Resident Evil: Bioterror kellőképpen látványos, nem igazán ül le sehol, van zúzás rendesen, mégis hiányzott valami. Az alkotók teleszórták utalásokkal Bioterrort, amelyet a játék rajongói biztosan örömmel vesznek, így ők biztosan messzemenőkig élvezni fogják ezt az alkotást. Akik szeretik a vérengzést, a szörnyek vs. Kommandós stílust az sem fog csalódni Én nem igazán nyösztettem a billentyűzetét a képernyő előtt a Resident Evillel játszva, így „annyira nem jött át”, nem tudom ráfogni, hogy valami nagy kiválóság lenne, ám mindenképpen érdemes megnézni (részmeről 70 %) annak is aki kedvelte Anderson műveit és annak is aki a szereti a zombikkal tömött filmeket.

Címkék: horror resident evil onlydvd

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.