Elköltöztünk: filmdroid.hu
Repo! A genetikus opera (Repo! The Genetic Opera)
2009.05.04. 19:12 6 komment
Miután a The Necromerchant's Debt nagy sikernek örvendett a színházban a készítők kibővítették a sztorit, későbbDarren Lynn Bousman forgatott egy 10 perces rövidfilmet ebből a darabból, azt remélve, hogy valamely stúdiónak megtetszenek majd a látottak és ezáltal elkészülhet majd egy rendes mozifilm is ebből az anyagból. Végül a Lionsgate bólintott rá a produkcióra.
A sztori a jövőben játszódik, egy olyan járvány üti fel a fejét, amely elpusztítja a belső szerveket. A megoldás a szervátültetés, egy ilyesmivel foglalkozó cég, a GeneCo meg is szedi magát alaposan ezekből az ügyletekből. A pácienseknek nem muszáj azonnal fizetniük, elég ha a későbbiek folyamán csengetik ki a nagy összeget. Sokan azonban nem tudják előteremteni a követelt pénzmennyiséget, a cég ezért rájuk küldi a Repo Man-t, azaz a behajtót, aki könyörtelenül visszaveszi az ügyféltől a ki nem fizetett szervet.
Érdekes egyveleg lett ez a mű, sci-fi-horror-musical némi képregényes dologgal nyakon öntve. Bousman a Fűrész filmeknél már bizonyította, hogy ért a durvuláshoz, ha arról van szó, csak éppen az első részhez nem tudott felnőni. A Repo!-ban viszont bevetette eddig szunnyadó tehetségét és hollywoodi mércével mérten, szinte zsebpénzből hozta össze a különféle műfajok elegyéből készült filmet. Bousman beteg, sötét világot mutatott be, ehhez odaillő látványvilágot teremtett, a gótikus (vagyis annak tűnő) stílus hihetetlenül el van találva, a látványvilágra sem lehet semmi panasz. hatalmas kivetítők lebegnek nagy magasságban, férfiak és nők olyan cuccokban járnak-kelnek, amely láttán egy szado-mazo hajlamú ember megnyalja mind a tíz ujját.Van itt mindenféle döfés, nyúzás, no meg hullahegyek a horror rajongói számára. A behajtó pár nyisszantással megszabadítja az adóst veséjétől, de van szemkiszúrás, szívkitépés, szóval az ínyencek tobzódhatnak.
Miközben lecsap a szike vagy egy hullával átütnek egy falat folyik az éneklés, dalolnak az egész produkcióban. Mindenki megcsillogtatja „kornyikálós” tudását, olyan is, akiről tudtuk, hogy ebben kiváló, az is, akiből ezt nem néztük ki vagy nem képzeltük, hogy valaha is így látjuk. Sarah Brightmant bizonyára ismeri mindenki, tudjuk kiválóan csicsereg. Paris Hilton énekesi-és színészi pályafutását eddig meg-megmosolygtuk, a hölgyemény most viszont teljesen belepasszol a környezetbe, mindenféle szinten, kiderül van humora is, mert itt szó szerint leesik az arca. Alex Vega a Kémkölykök óta kikupálódott kinézetileg, a „nótázással” sem áll hadilábon. A többiek sem lógnak ki a sorból, mindenki hozza legalább a korrekt szintet.
Meg kell hagyni érdekes volt ez az egész. Az első percekben csak meresztettem a szemem, hümmögtem egy sort. Képregényesen indítanak (ez később is előjön, főleg a flashbackeket láthatjuk így), pár percre rá meglátjuk Paul Sorvinot mögötte két kigyúrt kopasz kidobóember helyett két öltönyszerűségbe bújt, shotgunt cipelő, napszemüveges csajjal, majd abbamaradt a hümmögés, elkapott a film hangulata. Ez kellett is hozzá, mert ha valaki az első percekben már nem tudja valamennyire élvezni, akkor jobb is, ha abbahagyja. Az élvezhetőséget valamelyest rontják a hallott számok, no nem lehet rájuk fogni, hogy rosszak lennének, de olyan semmilyenek, sajnálatosan csak kevés akad, amely igazán belemászik a fülbe, ezek mellé viszont oda is tesz fejben az ember egy apró jegyzetet, miszerint a film vége után újból meg kell hallgatni ezeket. A végeredmény 75 % részemről, ami jelentősen nőtt volna, ha a legtöbb dal csodálatos lett volna.
Büdzsé: 8,5 millió dollár
Amerikai bevétel: 146,750 dollár
Összbevétel: 185,927 dollár
Címkék: horror musical iromány sci fi onlydvd 75 %
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.