Elköltöztünk: filmdroid.hu
Az út (The Road, 2009)
2010.02.05. 17:32 18 komment
"Papa, what would you do if I died?" I said, "I'd want to die, too," and he said, "So you could be with me?" I said, "Yes, so I could be with you."
Azt hiszem, ezt a filmet itthon – kevés kivételtől eltekintve – ugyanúgy utálni fogják, mint a Vakságot, mert nem tudják majd hova tenni.
Mégpedig azért nem, mert teljesen explicit mutat tükröt elénk pusztuló-kiüresedő világunkról, ami még csak görbének sem mondható és olyan kérdéseket tesz fel, amire nincs válasz: Te mit tennél a szereplők helyében?
A film in medias res a totális világégéssel nyit, amiből ugyan csak annyit látunk (vagyis csak sejtünk), hogy valami miatt az egész Föld pillanatok alatt felperzselődött. Az égés nyomán az elképzelhetetlen mennyiségű hamu és füst olyan réteget képzett, ami áthatolhatatlan a Nap számára, így a tüzes poklot hamar felváltotta a sötét, hideg és végeláthatatlanul hosszú éjszaka. Ilyen körülmények között pár év leforgása alatt elhalt az összes megmaradt növényzet és termény, majd kipusztultak a haszonállatok, csakúgy, mint a vadon élők.
Félelmetes a csend, amelyet csak időnként szaggat darabokra egy-egy puskalövés, amiről hamarosan megtudjuk, honnan jön: vannak bizonyos túlélők, akik csoportba verődve és felszerelkezve más túlélőkre vadásznak, hogy élelem híján az ő húsukkal hosszabbítsák meg még pár napra, hétre, hónapra a vegetálásukat.
Szenvtelen, mechanikus gyilokgépek ezek, alapvető érdek mentén létrejött mikroközösségek. Kérdés persze, hogy mi alapvetőbb, a faj- vagy az önfenntartás. Bár tudományosan az előbbi igazolt, de most mintát kapunk arra a szélsőséges szituációra, amikor a fajfenntartásra fordított erőfeszítés tökéletesen értelmetlen. Ebből a világból már rég kiveszett a részvét, az önzetlen összefogás – mert már nincs hogyan és nincs miért – de ezzel együtt értelmét vesztette a remény is.
Nagyon nehéz filmkezdet.
Annyira nehéz, hogy az embernek szinte újra ás újra erőt kell magán vennie, hogy végignézze a filmet. Hiszen már az elején tudja, hogy hiábavaló minden. Legalábbis olyan profin elhitetik velünk, mint még soha azelőtt. Sőt. Pedig jócskán edzettek vagyunk ilyen téren, mivel az ilyen posztapokaliptikus zsánerben szeretik a filmesek hülyének nézni a nézőt és azzal az átlátszó klisével felütni egy filmet, hogy látszólag minden remény odaveszett. Aztán persze hamar jön a szuperhős és mindent jól elrendez. Vagy a szuperkacat, ami mindent megold. Vagy a szuperidő, ami tudjuk, gyógyír mindenre. Hát ebben a filmben nincs semmi ilyesmi. Egy Apa (Viggo Mortensen) van, egy 7 év körüli Fiú (Kodi Smit-McPhee) van és egy túl gyenge Anya (Charlize Theron) volt. Rajtuk kívül pedig csak még névtelenebb Éhesek, meg Mégéhesebbek, meg a Kannibálok vannak jelen.
Az Anya azért csak „volt”, mert túl hamar „kiszáll”, és már csak flashbackekben jelenik meg. De szerencsére nem azért teszi, hogy a szokásos forgatókönyvírói megoldás pilléreként ezzel a képviselje a Kontrasztot a régi, mindenszépésjó világgal. Ilyen típusú Kontraszt a filmben nincs is. És nem csak azért, mert a világégés előtti időkből egyetlen másodpercnyit látunk csak, hanem azért, mert a flashbackek egyre jobban szürkülnek, ahogy egyre közelebb kerül rögzülési idejük a valós időhöz, úgy veszítik el a ragyogásukat és a színüket. Végül már semmilyen kiutat nem jelentenek a főhős/néző számára a feketévé és hideggé vált világból, csak azt erősítik bennük, hogy a remény már csak odaát van.
A film minden eddigi – és ellenkező – híresztelésem ellenére primér síkon nem a reményről szól, hiszen meg sincs említve benne semmiféle jövőkép vagy konkrét elképzelés. Egyedül azt tudjuk, hogy menni kell, tovább, délre, amíg össze nem csuklunk. A film egy Apáról és a Fiáról szól, a küzdésről magáról, vagyis az Útról és az erkölcsről. Hogy nem hagyjuk hátra a másikat, ha egyedül könnyebb lenne, hogy akkor sem öljük meg a másikat, ha csak úgy maradhatnánk életben, hogy akkor sem lopjuk el a másikét, ha nekünk már semmink sincs, hogy akkor sem kényszeríthetjük magunkat vagy másokat a mi igazunkra, ha úgy is tűnik, hogy mi vagyunk az erősebbek. Mert könnyen meglehet, hogy pár pillanat múlva, más szemszögből a gyengeségből erő lesz és fordítva: a megingathatatlanságból gyávaság.
Az Út hosszú, délre tart, a Nap felé, a tenger felé, az élet felé. Egy olyan élet felé, ahol összefogunk, felkapjuk a gyengéket és együtt küzdünk tovább. Persze, ha nincs Fiad, akkor lehet, hogy mindez nem is érdekes. Bár... ha meg van, akkor csak erős idegzetűeknek ajánlott megnézni ezt a tökéletes, de kegyetlen filmet.
Nálam 100%. Tökéletesek a színészek. Mindegy, hogy ki vagy és hány éves, olyan Apát akarsz majd végig a film alatt, mint Mortensen és olyan gyereket, mint Smit-McPhee. Tökéletes a forgatókönyv-alapanyag, csakúgy mint Cormac McCarthy előző könyve, a Nem vénnek való vidék. Tökéletes a rendezés és tökéletes a technika is.
Nincs több mondanivalóm. :)
Címkék: kritika apokalipszis iromány the road cormac mccarthy 100 % elanor
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
orion128 2010.02.05. 18:24:33
Az egyik legmeghatározóbb filmélményem az utóbbi egy-két évben, és nagyon sokat gondolkodtam utána az élet értelmén, és azon, hogy hová vezet ez a romló világ...
madárijesztő 2010.02.05. 18:46:57
Szerintem a bukás miatt a stúdió nem nagyon erőltette a dolgot.
nyuszisz 2010.02.05. 19:13:52
pepo05 2010.02.05. 21:01:43
Hosszabb kritikát én is írtam róla a saját blogomon, csak pár dologra reagálnék. Nem rossz írás, bár néhol a tartalmával nem értek egyet.
"Hogy nem hagyjuk hátra a másikat, ha egyedül könnyebb lenne, hogy akkor sem öljük meg a másikat, ha csak úgy maradhatnánk életben, hogy akkor sem lopjuk el a másikét, ha nekünk már semmink sincs, hogy akkor sem kényszeríthetjük magunkat vagy másokat a mi igazunkra, ha úgy is tűnik, hogy mi vagyunk az erősebbek. "
Ez szerintem úgy istenigazából nincs benne a filmben. Persze, az Apa próbálja emberré nevelni a fiát, ebben a kiégett és erkölcstelen világban is humánumra tanítani, ugyanakkor pont azért, amit te is leírtál, az elsődleges amit meg kell tanulnia az a túlélés ösztöne. Mert az Apa, ha nincs A fiú gyermeki naivitása és még meg nem rontott, tiszta és ártatlan lelke,
SPOILER
Simán otthagyta volna pucéran a néger palit, aki ki akarta fosztani őket, vagy Robert Duvall Az öreg-jét is simán magára hagyta volna, csak hogy nagyobb eséllyel biztosítsa az ő és fia túlélését.
Mortensen zseniális, valóban megérdemelt volna jelölést, de Robert Duvallt én külön kiemelném. Alig szerepel, de az egész film legjobban megírt karaktere és abban a néhány perces jelenetben, amíg a képernyőn van, olyan életet visz a szerepébe, hogy csak ámultam és bámultam.
Egy hatalmas gyenge pontja van a filmnek és az A fiú. Ez a gyerekszínész lehetett volna jobb is, szerintem erőtlen és kifejezéstelen volt az alakítása, ami azért is különösen kár, mert ő az egész film legtragikusabb karaktere. MIért? Mert egy olyan kis palántáról beszélünk, aki már a halott világba született, aki sosem látta igazán a Napot, aki sosem tudta milyen volt azelőtt. És ilyen körülmények közepette kell magába itatnia a feltétel nélküli túlélés ösztönét, ráadásul úgy, hogy ne korcsosuljon kannibálokká, a "rosszfiúkká". Neki nincsenek pozitív emlékei a régvolt, kellemes múltból, amiből táplálkozhatna, amiből még erőt meríthetne. Mégis menni kell: Előre, szüntelen, és soha nem nézni hátra.
duckit · http://gonduzo.blog.hu/ 2010.02.05. 22:54:13
Olvastam, hogy az angol Times szerint, az utóbbi 10 évben a legjobb könyvek 100-as listájának az első helyére tették.
Nagyon régen láttam ennyire nyomasztó, depresszív filmet. Egyáltalán nem a szórakoztató kategóriába tartozik.
(Amúgy a srác karaktere körül voltak nekem is problémáim.)
Nagyon jó film. Érdemes megnézni.
Shyllard 2010.02.05. 23:54:43
koimbra · http://filmdroid.blog.hu/ 2010.02.06. 21:00:54
spoiler: Szomorú, mikor Mortensen elhalálozik a végén, de nem rendültem meg túlzottan, ez pedig dobott volna még az értékelésen. 75-80 % körül van a film.
ChrisDry · http://www.chrisdry.com/ 2010.02.07. 15:02:06
Lehet, hogy egyetlen kivétel leszek de én napi 1-3 filmet szoktam megnézni, immár vagy 10 éve (én dél-kóreai/japán filmeket szívom magamba aminek érzelmi, etikai, tartalmi vonali mindig is többek, mint az amcsi-vonalé)...Persze megnézek mindenfélét amire van este időm. De ez a film semmit sem mondott amivel olyan nagyra lehetne magasztalni, mint azt tettétek. V. M. A History of Violence-ben jobbat alakított (itt is csak miatta nézhető a film), ahhoz képest ez céltalan, agonizáló, szerencsétlen, realitás nélküli (cselekedetben és az üldözési mániájával és a múltát el nem hagyni való tudatával küzdő pasi a nyafogó (életre nem való gyerekével), az apokaliptikus világban 2 golyójával, ennyi a film. (Realitásban az ember nem mászkál utakon kiélezett helyzetben nappal sem ájjel, este nem gyűjt tüzet stb, csak idegeltem magam a hülyeségek sorozatán (de lehet h csak realistább vagyok az ilyen cselekményeknél), bár a pasi (karakter) tényleg ennyire sík hülye volt, hagyta a felségét is... A gyerek.. no comment. kellett volna 2-3 pofon s nem nyafog... ha ilyen világba születik az ember kénytelen alkalmazkodik a fent álló élethelyzethez (nem nyafog, nem sír, nem kap sokkot, akkor eszik ha van mit, nem hisztizik (ld. Darwinizmus és a szelekció, helyzetekhez való alkalmazkodása)... mert ilyenre született ilyennel volt teli az élete., elvileg ehhez kellett volna alkalmazkodnia, ha az apja nem ennyire pancser. és tényleg az ÉLETRE neveli.. (nekem ez a sok irracionális cselekedet felcseszte az agyam s csak egyre kritikusabb lettem (ilyen cselekedettel 1 hónapot sem húztak volna ki, nemhogy 7-10 évet (gyerek életkorából saccolva), pláne nem a végén, az a 5-6 fős csapat is meddig húzhatja, 2 hónapot max... A történet elcsépelt utópikus-apokaliptikus története (Eli könyve, Légió) után kicsivel lett csak jobb. Film maga unalmas és klisékkel teli, amcsis:egyszerűen felfogható, bugyuta (közösségben lévő csoport mindig erősebb és életrevalóbb, mint az egyén v. emberek kis csoportja. (tiszta csalódás volt számomra a sok irracionális (bizonyára szándékos, de engem zavart) cselekedet miatt. Könyv biztos jobb, de hogy az író soha sem olvasott valódi túlélőkről szóló könyvet az tuti: ennél többet nem kaphat, mire (zene? látvány? történet? színész 6/10, de minden egyéb lehúzza így : 3/10
koimbra · http://filmdroid.blog.hu/ 2010.02.07. 21:13:32
ChrisDry · http://www.chrisdry.com/ 2010.02.08. 20:45:52
nyuszisz 2010.02.08. 21:10:13
engem egyébként főleg az zavar/foglalkoztat a történetben, hogy hogyan élhet túl minden élőlényt az ember, milyen katasztrófa az, amit csak az ember él túl. bosszant, hogy még csak ki se találtak semmi magyarázatot, csak elénk tolták a nagy menetet, ami nem tartott sehová :)
Elanor_ 2010.02.08. 21:23:36
Shyllard 2010.02.08. 21:25:43
Elanor_ 2010.02.08. 21:28:40
Elanor_ 2010.02.08. 21:30:11
