Hajrá, Bliss! (Whip It!)

2010.02.28. 20:05 koimbra Szólj hozzá!

Nem új „találmány” a roller derbi, az amerikaik fejében született meg ez a görkoris sportág 1922-ben. A lényeg, hogy minden lábadra fel kell húznod egy korit, majd veszett gyorsan kell körbesuhannod egy ellipszis (vagy kör?) alakú pályán, le kell hagyni az ellenfelet, közben pedig durvulni is lehet (egyébként a filmben gyorsan elregélik a szabályokat). Az egyszer biztos, hogy ebben könnyedén le lehet vezetni a feszültséget és az agressziót. Shauna Cross ezen sportág egyik kiemelkedő tagja, regényt is írt a témában Derby Girl címmel, amire Drew Barrymore csapott le. Barrymore már jó 30 éve űzi az ipart a filmszakmában, ám a kamera mögé most áll be először, ha nem számítjuk azt az egy szem, tévében bemutatott 2004-es dokumentumfilmjét.

Bliss Cavendar (Ellen Page) élete túl egyhangú, monoton és unalmas, a tökéletesség-mániás, maradi édesanyja szépségkirálynőt akar faragni belőle, versenyről-versenyre cipeli, legjobb barátnőjével pedig egy gyorsétteremben pincérkedik. Egy nap kezébe kerül egy szórólap, nem sokkal később pedig már görkorival a lábán suhan néhány ütésálló nő társaságában. Élete egy csapásra felpörög, ráadásul a szerelem is rátalál.

A forgatókönyvet maga Cross vetette papírra, a látottak alapján arra következtethetünk, hogy az általa bemutatott világ egy hatalmas közhely-parádé, Barrymore pedig meg sem kísérelt változtatni ezen, szépen felmondja a leckét, de semmi extra dolgot nem tudott vagy nem akart beletenni. Bliss felemelkedik, füllent, lebukik, összezördül legjobb barátnőjével, kibékül, jön a nagy szerelem, majd a csalódás, anya-lánya konfliktus, szimpatikus apuka, ölelkezés, öröm, boldogság.

Barrymore kedvelhető, szerethető figurákat álmodott a vászonra, viccelődnek, mosolyognak, küzdenek, de mégis olyan egysíkú mindenki. Page pápaszemes, lázadó, meg nem értett tini és a Junoban látott karakteréhez lehetne hasonlítani, de itt csöppet bátortalanabbul játssza szerepét. Többször felmerülhet bennünk, hogy egy ilyen lány miképp képes elviselni a koris élet nehézségeit és a nagy ellenfél beszólásait (tudjuk ezt be be az anyja elleni lázadásnak). Barrymore is feltűnik saját rendezésében, de szolidan megmarad a háttérben, nem akarja ellopni a show-t a többiek elől és nem próbált benne lenni minden jelenetben, ami elég dicséretes. Marcia Gay Harden perfektül hozza a rábízott a „szépségkirálynő voltam, a gyerekeim is azok lesznek” önző anyafigurát, rajta kívül még Juliette Lewist lehetne kiemelni, mint Page nagy ellenfelét.

A Hajrá, Bliss! csöppet olyan, mint a Rollerball – A könyörtelen játék szoftverziója csajokkal, amihez hozzácsaptak egy „Miből lesz a csereborág”-szerű/szintű témát. Alapvetően nem rossz, de mégsem jó, a párbeszédeken is lett volna még mit csiszolni. Egy jó közepesnek (50 %) elmegy, a végén pedig egy-két percig el lehet ábrándozni azon, ha Barrymore helyett más rendezte volna, akkor az illető többet tudott volna-e kihozni a filmből.

imdb: 7,2
rottentomatoes: 83 %

Büdzsé: 15 millió dollár
Amerikai bevétel: 13 millió dollár
Eddigi összbevétel: 13,2 millió dollár

Címkék: iromány vígjáték 50 % whip it

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.