Elköltöztünk: filmdroid.hu
Párterápia (Date Night)
2010.04.21. 20:06 2 komment
Mi a jellemzője a legtöbb átlagos, amerikai filmes házaspároknak? A válás szélén lavíroznak, ám a végén történik valami, ami közben (vagy utána) felfedezik, hogy jobban vonzódnak egymáshoz, mint bárki máshoz. A Párterpáiában a válás ugyan még nem került szóba a felek között, nem is fordult meg a férj és feleség fejében a gondolat, bár nem sok hiányzik hozzá, hogy hamarosan felvetődjön a szakítás ötlete, ugyanis hétköznapjaik túl szürkék, már nem hozzák túlságosan lázba egymást és holtfáradtan esnek haza, ami után alig van kedvük a heti szokásos vacsorához. Ám egy nap puccosabb helyre mennek, sikerül asztalhoz jutniuk, de úgy, hogy valaki másnak adják ki magukat és itt kezdődnek a bajok, az estéjük egy csapásra más lesz, mint a többi.
Két vígjátékban kipróbált színészt is leszerződtettek rekeszizmaink megdolgoztatására. Steve Carell a tévében (The Office) és a mozik világában (40 éves szűz, ZseniKém) is ismerős névnek számít, míg Tina Fey inkább csak a 30 Rocks sorozat kedvelői tudják beazonosítani (bár a Bébi mama elég korrekt bevételt produkált). A rendezői posztra Shawn Levyt szerződtették le, ami öreg hiba volt, hiszen eddig nem túl sok hangulatos és igazán élvezhető produkciót hozott össze, a Tucatjával olcsóbb teljesen humortalan volt, míg az Éjszaka a múzeumban is csak az átlagos fantasy-vígjátékok sorát gazdagította. Túlságosan a Párterápiával sem erőltette meg magát igazán, pedig valaki rászólhatott volna Carellre, hogy ne az ezerszer látott fapofáját mutassa már.
A mellékszereplők némelyike sokkal viccesebb jeleneteket kapott, mint a két húzónév együttvéve. Az agyontetovált James Franco és a kicsit elcsúfított Mila Kunis kellemes perceket szereztek, Mark Wahlberg meg egykori önmaga paródiáját nyújtja, hiszen anno is folyamatosan félmeztelenül pózolt. Ray Liotta kicsit túljátssza a szerepét, bár mintha közben azon gondolkozna, hogy mostanában miért kerülik el a jó forgatókönyvek.
El lehet tűnődni, hogy a szkriptre vajon ki adhatta áldását, hiszen vannak benne elég kínos és erőltetett poénok. Josh Klausner fel tudott mutatni néhány jobb poént, ám olybá tűnik, mintha a jól működő jeleneteket már korábban kitalálta volna és az ezek közötti űrt gyorsan betöltötte volna valamivel, talán csak az iromány jobb fejezeteit mesélte el a fejeseknek, akik hasukat fogva a nevetéstől megadták a zöld utat a filmnek. A Párterápia éppen ezért eléggé hullámzó teljesítményt nyújt, pedig nem lett volna rossz, csak ide is kellett volna egy-két megfelelő ember.
imdb: 7,1
rottentomatoes: 66 %
Címkék: iromány vígjáték 50 % date night
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
