Elköltöztünk: filmdroid.hu
Burning Bright
2011.01.03. 21:44 3 komment
Szép számmal akadnak olyan horrorfilmek - thrillerek, ahol állatok tartják rettegésben az embereket. Mostanság elég kevés A kategóriás alkotás készül ebben a témában és sajnos akad több is, amelyre a gagyi a legkedvesebb szó. Ezek többségében egy csoportot fenyeget valami szörnyűséges lény (pl. krokodil) és a célpont emberkék szép sorjában fogynak. Jobb esetben talán tudunk szurkolni valakinek, rosszabb esetben pedig megállapítjuk, hogy egyetlen szimpatikus hullajelölt sem akad köztük, így inkább arra várunk, hogy minél hamarabb elfogyjanak. A Burning Brightban muszáj volt rokonszenvessé tenni a potenciális kajákat, hiszen csak ketten vannak, így ha áldozatul esnének elég hamar vége lenne a filmnek.
A Burning Bright sem tartozik éppen az elit ligába, csak alulról tud integetni a felsőbb kategóriának. Kelly Taylor (Briana Evigan) édesanyja halála után kénytelen, Johnnyval, a nem túlságosan kedvelt mostohaapjával (Garret Dillahunt) élni, el is menne egyetemre, ebben hátráltatja autista kistestvére, Tom. Mielőtt hátrahagyja a házat biztos helyen szeretné tudni tesóját. A mostohaapa megtermett és kiéheztetett tigrist hoz a házhoz, nagy terve az, hogy vadasparkot létesít, így Azonban betoppan egy hurrikán, még szerencse, hogy az összes ablak és ajtó rendesen be van deszkázva, csakhogy a farkaséhes cicus valahogy a házban kóvályog, Kelly és Tom pedig veszélyes bújócskára kényszerülnek, míg Johnny a helyi italmérő egységben vészeli át „vihart”.
Egy helyen játszódó, pár személyes alkotással állunk szemben, ami viszonylag tisztességes munkának lehetne nevezni és nagy szájhúzogatás mellett pár felettébb érdekes megoldás mellett is el lehet menni szó nélkül. Érdekes, hogy a cicamicának olykor hirtelen elég jó a szaglása, máskor pedig nem érez semmit. Ez olyan, mint mikor Pókembernél hirtelen megjelenik a pókösztön, máskor pedig híre-hamva sincs. Megmosolyogtató, hogy egy vékony szekrénykébe nehézkesen tör be, sok másodpercet vesz igénybe, később pedig lazán áttör egy zárt ajtón keresztül. Ezzel végső soron ki is merültek a nagyobb negatívumok.
Evigan kisasszony színészi kvalitásait ne firtassuk, azt tudjuk róla, hogy egész szépen táncol (Step Up 2) és...jól domborít. Itt is részben erre próbálnak összpontosítani, azaz, hogy domborítson. A játékidő nagy részét bugyiban és feszülős pólóban játssza végig, ami már többeknek elég, hogy a képernyőre tapadjanak. Ugyanakkor még ha eddig nem is igazán nyűgözött le senkit (jó, van olyan, akit igen) színészi talentumával, itt mégis megmutatja, hogy szorult bele valami ilyesmi. Hitelesen formálja meg az aggódó és rettegő nőt (egy B filmhez képest mindenképp), akiben aktivizálódnak a túlélési ösztönök.
Carlos Brooks rendező nem egy David Fincher, de láthatólag törekedett rá, hogy kihozza a lehető legjobbat ebből a filmből. Okos döntés volt, hogy nem használtak béna CGI trükköket a tigris megteremtéséhez, hanem hús-vér állatot használtak. Manapság egy olcsó trükökkel létrehozott rémséges szörny hatalmas állat láttán könnyen kiábrándítóvá válhat egy produkció. Brooks kihasználja a ház adta lehetőségeket, a macska-egér játékot több helyen sikerül izgalmassá tenniük és folyamatosan érdekli a nézőt, hogy a tigris éppen merre kószálhat. Még egy csavart is sikerült belepakolniuk a készítőknek, ami nem is nevezhető rossznak. 60 %-ot megérdemel a film, az autista gyerekkel kezdeni kellett volna valamit, mert az ő karaktere valahogy csak úgy lóg a levegőben.
Címkék: horror thriller iromány 60 %
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Bodyfiú 2011.01.04. 10:47:05
uzrksghfskbuzs (törölt) 2011.01.05. 22:40:38
