Elköltöztünk: filmdroid.hu
4 hónap 3 hét 2 nap
2008.01.24. 19:38 3 komment
1987, Románia, kollégium, Otilia és Gabitza, szobatársak, még csak 22 évesek és még nem akarják tönkretenni az életüket. Komoly dolgokkal játszottak és meg is lett az eredménye. Gabitza terhes.
Gabitza pakol, indul valahová, Otilia mindent beszerez neki, a kollégiumon belül komoly kereskedelem folyik szappannal, cigarettával, mindennel amit külföldről be lehet szerezni, még a magyar termék is nagy szó. Otilia rendezkedik, szervezkedik, mintha nővére lenne Gabitzának, de egy biztos, hogy talpraesett egy lány. Tiszteletben tartja Gabitza problémáját, ezért még Adinak, szerelmének sem mondja el, mire kell a pénz. Mindent próbál összerendezni, úgy tenni ahogy meg lett mondva, de nem sikerül minden. Nem neki kéne Bebe-vel találkoznia, nem oda foglal szobát ahova Bebe kérte, és még csak meg sem mondják az igazat Gabitzáról. Bebe nagyon jól tudja, hogy Gabitza számára ő az egyetlen esély, ő rajta múlik a fiatal lány jövője. Éppen ezért szeműkre hányja, hogy semmit nem úgy csináltak ahogy ő azt megkérte. Mint kiderül, nem csak Otiliának nem sikerült a megadottak szerint cselekednie, de még Gabitza is hazudott, nem csak Bebe-nek a telefonban, hanem még Otiliának is. Gabitza több mint 2 hónapos terhes, oké lehet 3. Bebe megállapítja, hogy több mint 3, inkább 4, de közelít az 5höz. Ezekután még mérgesebb lesz Bebe, mert ez már nem játék, nagyon veszélyes egy 5. hónaphoz közeledő magzatot elvenni. Mégis a börtönt kockáztatva az eddigi hazugságok után, megbízik a lányokban. Instrukciókat ad nekik, hogy mitévők legyenek, ha ”az” kijön. Természetesen mindent megígérnek: Gabitza nem fog mozogni, Otilia itt lesz segíteni. Ám Otiliának jelenése van Adi anyukájának szülinapján, Gabitza magáramarad órákra a szobában. Otilia képtelen eltitkolni érz
éseit, félelmeit; Adi észreveszi rajta a változást és beszélgetésre invitálja a szobájába. Képtelenség ilyen körülmények között megtartani a titkot. Adi megdöbben, mert ő sem gondolkodott még el ezen, hogy mi lenne ha velük történne ez meg. Otilia visszarohan Gabitzához és eltűnteti ”azt”. Nem hallgat Gabitzára, inkább Bebe szavait követi. Gabitza érdeklődik, hogy mit tett vele, de Otilia nem válaszol. Vegyük úgy ezekután mintha meg sem történt volna az eset, ne beszéljünk róla többet. Vége...
A film in medias res kezdődik és a végét is úgy vágják el, hogy nincs vége. 2 lány életébe nyerünk bepillantást, de csak egy nap erejéig. Ugyan fikció a film, de mégis valóságérzetet kelt. Semmit nem tudunk a lányokról, nem tudjuk honnan jöttek, nem tudjuk hova mennek, nem tudjuk, mit akarnak az élettől, nem tudjuk, mit értek el eddig, csak azt, hogy vannak, élnek, problémájuk van, amin segíteni kell. Egy esetet, egy abortuszt mesél el a történet, de talán azért nincs is annyira körülhatárolva, hogy kifélék mifélék, mert bárkivel megeshet az eset, legyen akár szép vagy csúnya, fiatalka vagy idősebb, magas vagy alacsony, kövér vagy vékony, vonzó vagy nem vonzó. Nem egyszeri eset, nem individuumhoz köthető, általános, a mai napig meghatározó probléma.
A rendező a lehető legmegrázóbban mutatja meg képeiben az eset stádiumait. Mind magát az abortuszt és a megölt magzatot is. Ha nem nézzük végig a filmet cska véletlenül pont azt a részt látjuk, mikor ”az” már nem él, először talán nem is azért nem értjük, hogy mi az, mi lehet, mert nem éltük még át, hanem mert valahogy az agyunk nem akar ilyen szörnyűséget felfogni, és szemünk, befogadó képességünk nincs hozzászokva az ennyire nyílt és lényegretörő képekhez...talán... Mindenesetre én legelőször mikor csak ezt a részletet láttam, nem fogtam fel, nem is akartam talán felfogni. Később az egész filmet látva megdöbbentett, és megfogott, az egész történet.
Valójában ez is egy olyan film, ahol benned van a feszültség végig, de még valahogy a film után is. Természetesen ez a film félbeszakított végéből is fakadhat, ám mégsem tud napirendre térni az ember felette. Itt nem a film hibái miatt nincs feloldás, hanem pont ez az egyik nagy pozitívuma.
Igazat megvallva második megnézés alkalmával vettem észre egy csodálatos párhuzamot. Film története szerint a véletlen hozta össze ezt a párhuzamot. Míg a hotel 206os szobájában Gabitza egy életet dob el, addig lent az étteremben valakinek a lakodalmát ülik. Egy épületen belűl halál és remény, valaminek a vége és valami újnak a kezdete. A film zárósoraiban egy képen belül jelenik meg ez a párhuzam, hiszen Gabitzának a lakodalom menüjéből hoznak vacsorát, sőt míg ők az előtérben majdnem sötétben csendesen vacsorához készülődnek, a lakodalmi nép pedig egy üvegajtó mögött teljes díszkivilágításban a háttérben táncol.
Vitathatatlan Christian Mungiu gyönyörűt alkotott.
Címkék: ajánló kritika dráma
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
koimbra · http://filmdroid.blog.hu/ 2008.03.12. 17:36:11
odett_t 2010.02.08. 22:25:21
