Tegnap volt szerencsém ismét megnézni a Don Juan DeMarco-t, és még mindig okoz meglepetéseket ez a film. Nem csak a szereplők csodálatos játéka, hanem a történet maga, a sztori ami mögött megbújik sok-sok mély igazság.

Most nem engedném hosszan szabadjára a gondolataimat, mert ezt a filmet gyorsan el lehet intézni szavakban. Kiváló, megdöbbentő, érthetetlen, érthető, és elgondolkodtató. Mindenki abban a világban él, amelyikben maga akar, mindenkinek az élete a saját kezében van, lehetsz őrült, ha akarsz, de lehet h ez a normális, vagy lehetsz átlagos, holott lehet, hogy ez a nem normális.

A sztori alapja, hogy egy fiatal férfi azt hiszi magáról, hogy ő Don Juan, úgy viselkedik, úgy beszél és most válságban van, mert csalódott a szerelemben. Egy teljesen elborult elme, és mégis néha vannak tiszta pillanatai. Csodálatos meggyőzőképessége van, hihetetlenül vonzó és lenyűgözően úriember. De mi lesz így Don Juan-nal, ha már ő is csalódik a szerelemben?

A karaktert természetes még Lord Byron munkásságának köszönhetjük, a forgatókönyvet jeremy Leven írta és a filmet is ő rendezte. Don Juan Johnny Depp játsza, a pszichiátert Dr. Mickler-t pedig a 2004ben elhunyt Marlon Brando.

A mű 1995ben jelent meg, azóta a nézők véleménye alapján 10pontból 6,5re osztályozták.
Én ennél többet adnék neki, a 7,5öt megüti nálam.

Ezt a filmet minden egyes alkalommal érdemes megnézni, szórakoztató nagyon, megunhatatlan, és érdekes kérdéseket vet fel.