Vannak fura szokásaid? Esetleg szeretsz levelet hagyni a következő lakónak az előző lakásodban, hátha érkezik oda még valami fontos iratod? Vagy más ilyen rigolyád van? Ezért furán néznek rád? Ne szomorkodj, lehet hogy ezzel találod meg a nagy Őt.

Kate egy chicagói kórházban vállal állást, ezért kénytelen elhagyni tóparti házát. Sok érdekes dolog foglaltatik az "üvegdoboz" történetében, de erről mit sem sejt Kate. Hagy egy üzenetet a postaládában, hogy aki ideköltözik és még az ő leveleit kapja meg, az vigye a fenti címre. Alex ezt meg is tenné, csak annyiban hibádzik a dolog, hogy azt a háztömböt még meg sem építették és a nő is idiótának tűnik, mert 2 évvel előredátumoz. Valójában 2 külön időben élnek, Alex le van maradva 2 évvel, már összehozta őket a sors párszor, de soha nem jöttek össze. Mindent megtesznek, hogy találkozzanak, de valahol valami hiba kerül a gépezetbe, mert Alex nem jön el az étterembe. Kate rájön kisvártatva, hogy mi volt az ok, de az utolsó pillanatban még próbálja megmenteni a "kapcsolatukat". Több évet várnak egymásra, számukra megérte várni.

Hm, szép is a szerelem, főleg ha képes vagy várni a másikra akár éveket is. Itt nekik megérte várni, és a film azt sugallja, hogy emgéri várni, de valójában, a való életben megéri-e várni? Nem fut-e el melletted az élet, amíg Őt várod? Természetesen a film hihetetlen, hiszen pont ilyen dolog nem történhet meg, de a várakozás fogalma, érzése bárhol megjelenhet. De van-e minden áron értelme várni? Ha van, mennyit?

Ezek mind szinte már filozófiát érintő gondolatokat ereményezhetnének, de ezek fogalmazódtak meg bennem a film után közvetlenül.

2006 nyarán került a mozikba ez a film. Alejandro Agresti rendezte, és David Auburn írt a forgatókönyvet. Kate-et Sandra Bullock, Alex-et Keanu Reeves keltette életre.

Szép, romantikus, de nem sírós. Ajánlom azoknak is, akik nem szeretik a szerelmes filmeket.