Elköltöztünk: filmdroid.hu
Károsak az agresszív játékok és filmek vajon?
2008.04.28. 21:56 3 komment
A minap futottam bele a neten egy cikkbe, amiben azt írta az író, hogy az erőszakos filmek (értsd: akció, thriller, stb) befolyásolják az embereket. Aztán kitért a számítógépes játékokra is, miszerint ezek csak rátesznek egy lapáttal és kihozzák az emberből az állatot úgymond, ezért van olyan magas a bűnözés, ezért vannak az iskolai lövöldözések. A cikkíró szerint be kellene tiltani az ilyen játékokat és filmeket, mert veszélyesek a társadalomra. Ezek szerint csak művészfilmekre és drámákra mehetnénk moziba, ha játékot akarnánk venni, akkor választhatunk a Hupikikék törpikék szamócagyűjtő kalandjai vagy a Barapapa egy napja között.
Nem ez az első, hogy ilyen írást látok. Mindig elképedve olvasom az ilyeneket, biztos még jobban elképednék, ha megtudnám, hogy ezért mennyit is kapott az író. Személy szerint én ezt az egészet hatalmas baromságnak tartom.
Kiskoromban is már néztem az ufós, lövöldözős filmeket. 88-ban kaptam a Commodore számítógépem és hozzá játékokat: barbárral fejeztem le az ellenfelem, varázslóval verekedtem magam keresztül különböző szinteken és villámmal írtottam magam körül mindent, űrhajóval suhantam keresztül a pályákon, miközben szétlőttem minden ellenséges objektumot és más célpontokat. Aztán vettük meg az első 386-os gépet, amin rajta volt a Doom 2, amiben sörétessel henteltem a csúnya, gonosz lényeket és a Mortal Kombat 2, amiben szétvertem az ellenfelet, ráadásul ebben még kivégzés is volt.
Mikor megvették szüleim a videólejátszót sikerült megnézem többek között a Commandot, Arnold Scwarzeneggerrel a főszerepben, amiben egymaga lőtt szét egy teljes hadsereget, de említhetném az Ütközetben eltűnt Chuck Norris klasszikust is, amiben megmutatta mi lesz azzal,aki packázik vele.
Én miért nem lettem sorozatgyilkos vagy esetleg kocsmai verekedő? Érdekes mód egy ilyen játék vagy film után sem éreztem azt, hogy na most akkor majd összeheggesztek valamit a garázsban és az utcán lelövök ezzel mindenkit, aki velem szembe jön, nem gyakoroltam a késdobálást, hogy elmenjek a gettóba rendet tenni és még csak nem is borítottam a suliban az asztalt arra a tanárra, aki rossz jegyet volt képes adni nekem. Nem akarom fényezni magam, de szerintem egy ilyen véres játék vagy erőszakos film után felértem ésszel, hogy az nem a valóság. Aki értelmes valamennyire azt tudja ezt, még talán felvilágosítani sem kell erről.
Ha valaki gyilkolni akar, bűnt elkövetni az el is fogja előbb utóbb. Ugyan lehetett hallani arról, hogy egyes iskolai lövöldözéseket valamely számítógépes játék inspirálta, de ez szerintem szintén csak kifogás, arra jó, hogy legyen mire fogi. Aki erőszakot akar elkövetni, az elköveti, mindegy, hogy egy film vagy mondjuk egy csiga láttán történik ez.
Olyanról is lehetett hallani, ahol azt mondták az elkövetők az ötletet egy filmből vették. Ez is hülyeség, ha véghez akarnak vinni valamit, akkor előbb-utóbb kitervelik és megvalósítják. Csak a tárgyaláson jobban hangzik és nem ítélik el őket ha bőszen mutogatnak egy adott filmre. Még szerencséjük is lehet, ha az esküdtek között ül néhány olyan, akinek nem tetszett a film vagy egyéb okok miatt utálja.
Esetleg. agytúrkászoknak egy tesztet kellene összeállítani, amit a suliban kellene kitöltetni a diákokkal. Ezeket kiértékelve esetleg rá tudnak mutatni egy két labilis személyre, akire jobban oda kéne figyelni.
De ez az egész csupán egy hadjáratról szól. Azokról, akik merevek és rossz szemmel tekintek az ilyen véres alkotásokra. De mint mondtam, aki bűnözni akar vagy hajlamos rá az fog is.
Uff, én beszéltem! És akkor megnézek egy klasszikust: Őrült Stone, avagy 2008, a patkány éve.
Címkék: elmélkedés
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
tresh 2008.04.29. 11:11:11
Válasz egyértelmű: NEM.
Véleményem szerint az embereknek szükségük van bizonyos fokú erőszakra/versengésre. Ősi vadászösztön, foghatjuk bármire, de mindenki szeret (legalább néha) kicsit törni-zúzni. :) Az erőszakos/harcos játékok pont jók az ilyen igények levezetésére. Bár még jobb, ha valamit sportolunk is, mert ott fizikailag is lefáradunk közben. Ha megnézzük a legnépszerűbb játékokat, pl. fociban is az a cél, hogy legyőzd, tújárj az ellenfeled eszén - meghatározott szabályok között, de _harcolj_ a győzelemért. Nem véletlenül nem nézi kutya se rádiós távgyaloglást. :D
Filmek tekintetében sem más a helyzet, néha jó megnézni egy agyatlan hentelést. Commando for president! Ja, bocs, már az Kaliforniában. :D
Azzal viszont nem feltétlenül értek egyet, hogy az agresszív tartalmak hatására nem pattanhat el valami pár emberben. Az én elméletem erre inkább az, a gyilkos ötletek inkább akkor jönnek, amikor közvetlen környezete megalázza, kiveti magából a tagot, dühös lesz, és egy ilyen film pont megadja az utolsó lökést. Önmagában egy erőszakos film egyszerűen nem tud akkora impulzust adni, hogy amiatt kezdjen el öldökölni valaki.
Lefolytani meg végképp kár, pl. németeknél zöld vér jön az ellenfelekből - ami szerintem sokkal betegebb, mint a "klasszikus" piros. :b
Virgogirl · http://csecsebecse.blog.hu/ 2008.04.29. 21:48:30
Én is egyetértek azzal, hogy az erőszakos filmek és játékok önmagukban nem felelősek az erőszak terjedéséért - minden a nevelésen, szülőkön, tanárokon (kortárscsoporton is) múlik. Ha valaki annyira elhanyagolt, kommunikációszegény környezetből jön, ahol nem magyarázzák el neki, nem beszélik meg vele, hogy "fiam ez egy játék", és a "filmben nem hal meg tényleg a bácsi" és "ha megütsz valakit, annak az fáj", akkor elveszítheti a realitásérzékét, és igen, fordulhat olyan eszközökhöz a problémái megoldására, amely nem a diplomáciára és a kompromisszumokra épül.
Másrészt: az emberek ma olyan explicit módon vannak kitéve az erőszaknak, hogy csak nagyon, nagyon kevés filmben vagy játékban látott jelenetet tudnak komolyan venni - én pl a Rambo4-nél mondtam azt, hogy ez egy kicsit sok...
Harmadrészt: az emberben alapvetően benne van a versengés és az agresszió, egészen pici kortól (lásd bármelyik homokozó), ez tagadhatatlan. Ahogy írtátok is: a sport ugyanez a kategória, és most nem a vérfocira gondolok...
Negyedrészt: az erőszakos játékok engem elsősorban nem arra "tanítottak", hogy aki nem tetszik, azt puffantsam le, vagy verjem meg, hanem pl. gyorsabban tudok reagálni, nőtt a kéz-szem koordinációm, logikám, stratégiai érzékem... ezekről miért nem beszél senki?
Végül: ha valaki egy filmből veszi az ötletet, akkor A) fantáziátlan, B)béna, hogy miért nem tanult a bűnöző hibáiból is.
Megyek, nézek egy kics CSI-t
lepisma_saccharina · http://lulu.com/spotlight/nordlicht 2008.05.02. 18:57:14
Szerintem a káros az, ha a gyerekeket mesterséges cukormázas illúzióvilágban tartjuk, lehetőleg minél tovább, hogy aztán mikor szembesülnek a világ valódi arcával, annál nagyobbat csalódjanak (miért is növekednek még mindig a serdülőkorban elkövetett öngyilkosságok statisztikái?). Én ilyen szempontból szerencsésnek tartom magam: hároméves korom óta magam választhatom ki azt a szórakozás- és információforrást, mellyel élni kívánok, és így visszatekintve szerintem ennek a lehetőségnek (na meg annak, hogy azóta tudok olvasni) sokat köszönhetek. Ugyanis születetten erőszakos és túlélő természetű lény voltam gyerekkoromban, mint mindenki, aki "kékgalléros" háttérrel rendelkezik világszerte. A proletárlétet másképp nem viseled el, csak ha tudod, mi a veszélyes és el is vagy képes kerülni azt. Persze az életkoránál fogv sebezhető gyereklánynak hasznos logikai rendszer (férfi=veszély, idegen=veszély, idegen férfi=veszély a négyzeten) egy idő után elavulttá válik, és új stratégiákat kell elsajátítani pl. egy konzervatív elitgimnázium szabad szellemű tanulójának, akinek legfőbb gondja már nem a fizikai veszély elhárítása, hanem a belső morál és a külső kényszerítő körülmények közötti egyensúlyozás; vagy pl. a dolgozó nőnek, aki csak akkor lehet eredményes, ha bizonyos helyzetekben képes árucikknek tekinteni magát. De gyerekkorban, mikor még tényleges fizikai veszély vesz körül, törvényi úton szabályozatlanul, minden oldalról (nemcsak idegenek. de szülők, óvónők, később tanítók, iskolatársak részéről is), akkor kifejezetten hasznos, ha az önvédelmi technikákat és a hidegvért elsajátítjuk. Szó szerint életet menthet, és - mint az én esetemben - a liliomtiprást is jobban megelőzi, mint bármilyen tyúkanyó-stílusú védelmi próbálkozás.
Azonkívül pedig a bosszúszomjas gyermek képzelete mindenféle előzőleg látott véres és embertelen képek nélkül is a leghátborzongatóbb dolgokat képes a fantáziadús, kihasznált fiatal egyén tudatába vetíteni. Sőt.
