Elköltöztünk: filmdroid.hu
Spíler (RocknRolla)
2009.02.03. 21:18 6 komment
Van néhány olyan rendező, akiknek első filmes munkái között akad valami nagy durranás, körbedícsérik alkotását, majd töretlenül ível pályája fel, néhány év múlva pedig már nem arról a művéről beszél mindenki, hanem arról, hogy éppen mit tervez. Steven Spielberg elkészítette A párbajt és a Cápát és már régen nem arról beszélnek, hogy milyen jó filmek is voltak azok anno, hanem arról, hogy mibe vág bele, illetve legutóbb mit tett le az asztalra. M. Night Shyamalan esetében viszont még mindig megemlítik a Hatodik érzéket, ez leginkább azért van, mert jó ideje nem tud a nagy többség számára értékelhetőt felmutatni, de megemlíthetném Michael Ciminot, aki A szarvasvadásszal nagyot alkotott és ezt azóta se tudta überelni (illetve sikeresen eltemette karrierjét). Guy Ritchie elsőre jól indított, mondhatni klasszikust hozott össze A Ravasz, az Agy és a két füstölgő puskacsővel, eredeti, élvezetes sztori, hatalmas dumákkal megspékelve. Akkoriban mindenki ebből idézgetett, személy szerint legtöbbször a 'Savanyú a tej, nem vagyok hülye, hogy beszopjam' mondatot hallottam, a „Kés a profiknak, puska a nyomiknak” pedig szállóigévé vált. Ezek után jött a valamivel halványabb, de még mindig igen jó Blöff, amelyben Brad Pitt hatalmasat alakított. Ezután Ritchie megfeneklett, képtelen volt felnőni egykori önmagához, az akkori feleségével, Madonnával forgatott Hullámvölgy szép kis bukta volt, a kritika is darabokra szedte és a Revolverrel sem jött össze a siker. Telt-múlt az idő, nagyon úgy nézett ki a helyzet, hogy ebben az évtizedben már nem fogjuk hallani a rendező nevét, de összefogott Joel Silver akcióproducerrel és két filmbe is belefogott, az egyik a kicsit rendhagyó Scherlock Holmes lesz, a másik pedig a már bemutatott Spíler, ami nagyban hasonlít első munkájához, bár ez nem lett olyan jó, de legalább élvezhető lett, fénynek az alagút végén tökéletesen megfelel.
Londonban zajlik az élet, pörög az ingatlanbiznisz, persze csak, ha Lenny Cole (Tom Wilkinson) is úgy akarja. Tudomása nélkül nem lehet csak úgy belefogni valami építkezésbe vagy felújításba, az ő keze mindenhova elér, vele kell jóba lenne, tejelni a markába szépen, csak azután lehet belevágni az építkezésbe vagy hasonló dolgokba. Érkezik egy vodkát nem túlzottan kedvelő orosz (még ilyet!) pénzember (Karel Roden), aki Lennytől szerezne be izibe engedélyeket, kölcsön is adja az öreg angolnak a szerencsefestményét. Csakhogy a festmény eltűnik, ebben pedig nagy szerepe van Lenny mostohafiának, Johhnynak (Toby Kebbel ). A elrabolt cucc felkutatásával pedig Archiet (Mark Strong), Lenny jobbkezét és mindenesét bízzák meg. Aztán van még itt egy Vad Banda nevezetű amatőr gengszter csoport (Gerard Butlerrel az élen), aki az orosz maffiózó pénzét nyúlja le, pont azt, amely a lefizetéshez kellene. És hogy teljes legyen a kép egy rideg, ám szexis, számító és folyton dohányzó könyvelőcsaj (Thandie Newton) is kavar kicsit a háttérben.
Az alvilág színe-java felsorakozott a Spílerben, a bűnüldöző szervek közül nem képviselteti magát senki, ez nem róluk szól, ha pedig lenne benn néhány zsaru főbb szerepben, akkor azok korruptak lennének. Tehát együtt van a nagy banda, már csak a sztorinak kellene működni, mert csak nem kéne arról szólnia a filmnek, ahogy a karakterek élik mindennapi életüket nyugodtan. A történet be is indul, igaz erre várni kell addig míg ellopják azt a bizonyos festményt, ami az igazi főszereplője, mozgatórugója a Spílernek, a pénz más másodlagos, bár annak elrablása is elég érdekes a két háborút megjárt veteránnal együtt.
Érződik a filmen a megfelelni akarás, el tudjom képzelni, hogy Ritchie a forgatókönyv írásakor párszor megnézte a Ravasz, az Agy..-at, izzadt egy kicsit (vagy éppen nagyon), de csak összehozta végül, látszik az igyekezet meg az erőlködés, az hogy meg akart felelni magának és a közönségnek is egyaránt, ezért lopott néhány elemet a régebbi műveiből. Akad benne felesleges elem, a buzis szál párszor visszatér, kár, hogy kevésbé vicces, mint amilyennek szánta az írója, de néhol összeszedte magát Ritchie, Butler táncikálása csak dob a hangulaton és a pénzrablás, meg a két veterán lerázása pedig színesíti a filmet. A karakterek rohangálnak/mennek ide/oda, aztán hasonlóan egy régi jobb Lőrincz L. László regényhez hasonlóan össze is gyűlnek egy helyen, ahol még tisztázódik néhány dolog. A leginkább fájó hiányossága a filmnek az az, hogy nincsenek idézhető dumák, párbeszédek vagy akár egysorosak, Johnny monológja a cigiről elég jó, csak hát senki nem fogja felidézni néhány hét múlva, nem fogják felemlegetni egy cigifüstös éjszakán a vendéglátó egységben a sorait. Azt mondom a szinkronos verziónak adni kéne majd még egy esélyt, hiszen a Blöff vagy a sokat emlegetett Ravasz, az Agy... esetében is a szinkron vitte a pálmát.
Ahogy már az elején írtam a Spíler nem fogja elkerülni a rendező első filmjével való összehasonlítást, akik pedig egy Ravasz, az Agy... második részére számítanak, azok nagyot fognak csalódni, hiszen a film Ritchiehez képest kevés. Ha viszont nem hasonlítgatjuk hozzá, akkor a film megáll a saját lábán, a végeredmény nem lett rossz, mondhatjuk kimászott a hullámvölgyből, de remélem a direktor a jövőben inkább hanyagolja ezt a témát, újat ezzel kapcsolatban már nem igazán tudna mondani.
A Spíler részemről 70 %-os, a végén csak egy valami érdekelne engem, hogy mit ábrázolhatott a festmény. Anno a Ronin esetében is nagyon érdekelt a táska tartalma, azt se mutatták meg, arra azt tudom mondani, hogy üres volt, hiszen csak csali volt. De itt mit ábrázolhatott ez a „szerencseamulett”?
Büdzsé: 18 millió dollár
Amerikai bevétel: 5,7 millió dollár
Eddigi összbevétel: 23,5 millió dollár
Címkék: krimi iromány rocknrolla 70 %
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Gibson44 · http://nagyfonok.blog.hu/ 2009.02.03. 22:19:37
Beindul a zene, elkap a hangulat és már le se tudod venni a szemed a képernyőről.Zseniális..
nyuszisz 2009.02.03. 22:22:24
Spawn85 2009.02.03. 23:30:12
"A Ravasz, az Agy"-hoz, meg a "Blöff"-höz nem ér fel, de önmagában szórakoztató.
koimbra · http://filmdroid.blog.hu/ 2009.02.05. 13:24:56
Editor Bob 2009.08.31. 16:31:01
doggfather · http://dogg-n-roll.blog.hu/ 2011.12.13. 11:59:10
Szerintem a rocknrolla nagyon szépen beleillik a london alvilgág trilógiába semmivel nem rosszabb, mint a ravasz, de a blöff magasan a legjobb minden szempontból.
Mivel ebben zenéről is szó van, így nekem ez a kedvencem, de annyira, hogy 2x láttam moziban, meg itthon dvdn annyiszor, hogy a (mostmár) feleségem azt mondta, hogy többet nem nézi meg velem, nézzem egyedül. :D
