Elköltöztünk: filmdroid.hu
Leszbikus vámpírok gyilkosai (Lesbian Vampire Killers)
2009.07.14. 21:56 2 komment
A cím hallatán először arra gondoltam, hogy itt leszbikusok lesznek a főszereplők, akik vámpírokat öldösnek. Aztán persze kiderült miről is szól ez a film, tehát itt a vérszopók lesznek leszbik, ezek fogják kavarni azt a bizonyost. Nagy baromságnak tűnt már első látásra is, de hát híján vagyunk az olyan filmeknek, amelyekben ezen élőholtakon lehet mulatni. Leslie Nielsen próbálkozott anno a témában, ám a Drakula halott, de élvezi nem talált célba.
A kezdő képsorok megadják a hangulatot a filmhez. Ebben megtudjuk, hogy néhány száz évvel ezelőtt egy kis falucskát tartott félelemben és rettegésben Carmilla, a leszbi vámpírkirálynő. Azonban a hely egy régi lakosa, egy báró visszatér eme földre és mikor szembesül a gonosszal egy szent kard segedelmével elpusztítja a szépséges teremtényt, aki halála előtt még elátkozta a falucskát.
Ezek után ugrunk egy nagyot a jelenbe. Fletchet (James Corden) éppen elbocsátották állásából, Jimmyt (Mathew Horne) pedig sokadjára is kirúgta barátnője, ezért a két jó barát alkoholba folytja bánatát,. A nagy italozás közepette elhatározzák, hogy kiruccannak egy jót, méghozzá Cragwich közelébe, ahol régebben a fentebb említett esemény lezajlott, bár ők erről mit sem tudnak.
Őszintén szólva rettentően lehangolt volna, ha már az elején valami gagyibbnál is gagyibb anyagot próbáltak volna lenyomni a torkomon. Ehhez képest egy elég pofás bevezetőt kaptam, szépen bemutatják az előzményeket, ahogy illik egy narrátor vázolja a helyzetet, a képi világ és a különféle beállítások pedig feledtetik azt a tényt, hogy ez egy kisebb költségvetésű produkció.
A két főhős, Fletch és Jimmy teljes mértékben ellentétesek. Fletch a nagyobb darab, két dolog jár a fejében, más gondolat csak elvétve fordul meg agytekervényeiben. Az, hogy mikor bonthat fel egy újabb sört a kisebbik vágya, ha éppen nem ezt a tevékenységet űzi, akkor a csajokról beszél folyamatos jelleggel, minden vágya egy jó digi-dugi. Jimmy a kevésbé lazább, arcára soha nem ül ki a vigyor. Láttunk már ilyet eleget, a vicces kövér és a merev cingár, ám ez egyáltalán nem zavaró.
Ha van valami, ami miatt nem érheti szó a ház elejét, azok a nők. Hőseink négy lányhoz csatlakoznak a kirándulások alkalmával, akiket a néző is alaposan szemrevételezhet, mikor szépen lassítva kilépnek Cragwich vendéglátó egységéből. (Közülük MyAnna Buring A barlangban nyomta korábban az ipart.). A leszbi vérszívókra sem lehet panasz, mindegyikük csodásan fest...egészen addig a pillanatig, míg végérvényesen ki nem nyírják őket, amikor ez megtörténik eléggé szépen adagolják a vámpírvért. Ezt a vért nem a szokásos vörösnek kell elképzelni, még csak nem is hasonlít az igazira, inkább arra a sodóra emlékeztet, amit a minap ettem, de ha jobban belegondolok akkor inkább azt mondanám rá, hogy fehér dzsuva lövell ki testük elhalálozásukkor.
A zene külön jó pont, emberemlékezet óta nem hallottam már Whigfildtől a Saturday Night-ot. Elég ritka az olyan eset, mikor egy low budget horrorszerűségben jó zenét választanak ki, ez még legtöbbször a nagyobb volumenű alkotásoknál is probléma. Itt viszont minden zene a helyén van, a végén mikor Fletch és a pap (természetesen lassítva) elindul a nagy vámpírvadászatra valami eszméletlenül jó szerzeményt pakoltak be, a jelenet pedig totálisan frankón jól el lett találva (a film végén ezt meg is néztem még egyszer).
Még a film elején csökkentett igényszinttel ültem le a Leszbikus vámpírok gyilkosai elé, ehhez képest azt kell mondanom meglepően jó volt, az egyes helyszínek feliratozása is nagyon jól mutatott. A poénok többségén lehetett vigyorogni, aminek hatásán külön dobtak az egyes hanghatások (vagy effektek), a lassításokkal sem vetették el a sulykot. 75 %-ot megérdemel a produkció.
Spoiler: A horrorfilmekben a nagy kaland után a túlélők véres ábrázattal megindulnak vissza civilizációba, esetleg tűzoltók/rendőrők/mentősök takarják be őket pléddel. Soha senki nem mondja, hogy akkor most mi lesz, ki fogja elhinni a velük történteket. Itt hőseinknek eszébe jut ez a dolog, ezért inkább újabb kalandok felé indulnak.
Címkék: horror iromány vígjáték lesbian vampire killers 75 %
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
