Elköltöztünk: filmdroid.hu
A csúf igazság (The Ugly Truth) 2 in 1 iromány
2009.10.22. 14:05 2 komment
Koimbra irománya:
Sok meglepetéssel és újdonsággal már nem tud szolgálni a romantikus-vígjáték műfaja, a lényeg, hogy lehessen nagyokat nevetni és szélesen mosolyogni a látottakon és legyenek benne érzelmes, szentimentális jelenetek. Ha a film elején egy házaspárt látunk, biztosak lehetünk benne, hogy hamarosan keményen összevesznek, különválnak némi időre majd a film végén ismét egymás karjaiban kötnek ki. Ha pedig azt látjuk, hogy egy nő meg egy fickó iszonyatosan utálja egymást, akkor 1000 %, hogy a játékidő utolsó harmadában vagy negyedében az egyik fél már szerelmesen néz a másik irányába, aki dettó ugyanezt csinálja. A harmadik eshetőség pedig az, mikor a gyerekkori jóbarátok döbbennek rá, hogy mennyire odavannak egymásért, amit éreznek egymás iránt, az már nem haverság hanem jóval több.
A fentebb vázoltak közül a második verziót vették elő a készítők és e köré építették fel történetüket. Teljesen pozitív, hogy ezúttal próbálták valami mással előrukkolni. A legtöbb esetben a srácok beszélnek a csajozásról, vázolják miként lehet meghódítani egy nőt, mit kell bevetni, stb. stb. A csúf igazságban pont fordított a dolog, ugyanis itt azt mutatják be, hogyan kell viselkednie egy nőnek, ha össze akar jönni egy általa szimpatikusnak talált férfiegyeddel.
Adott egy műsorvezető, Abby (Katherine Heigl) aki a munkájának szenteli az életét, ha a program közben gond adódik könnyedén megoldja. Barátja nincs, ugyanis olyan igényei vannak, mint egy 14 éves ábrándozó kislánynak, gyakorlatilag azt várja, hogy összefusson egy fehér lovon közlekedő kockahasú herceggel. Mikor a műsorába bekerül Mike, aki egy faragatlan, szókimondó alak (Gerald Butler), azzal kérkedik, hogy mindent tud a férfiakról és amelyik csaj a módszereit alkalmazza, akkor biztos lehet benne, hogy megszerez bárkit. Abbyben felmegy a pumpa, ugyanis egyáltalán nem kedveli a fickót, ezért fogadást köt vele: ha sikerül a férfi módszerével, fortélyaival megszerezni a környékre költözött pasit, akkor maradhat a tévénél, ha nem akkor Mike-nak önként fel kell mondania.
Az okos tanácsokat Gerard Butler szolgáltatja, mind a (mozi-vagy a filmbéli tévé)nézőknek, mind pedig a kolléganőjének. Rettentő jó szövegeket kapott, élvezettel játszotta el Mike-ot. Nagyképű, tahó, a borotvával pedig úgy tűnik csak minden másnap találkozik, minden Karácsony másnapján. Katherine Heigl nem képes felnőni hozzá, habár úgy látszik, nem is nagyon akar, elővillantotta a szép fehér fogsorát és rutinosan hozta a figurát, akad egy-két jobb jelenete, a vibrátoros bugyi jelenete például hatalmasra sikeredett, de egyébként alakításával kapcsolatban azt tudom elmondani maximum, hogy nem rossz, nem rossz, de sokszor túljátssza a szerepét, míg Butler végig kiválóan hozzá a figurát. Hiányoltam a vicces mellékszereplőket, ha nem is kötelező, de megszokott dolog, hogy a fő figurák mellett akad egy-két vicces karakter is, azonban A csúf igazságban valahogy nem jutott hely, az ilyen karaktereknek, John Michael Higgins és Cheryl Hines kettőse megfelelő lenne erre a célra, ám nem kaptak elég időt a vásznon.
Nem lepődik meg szerintem senki, ha azt írom klisékből is jut elég a 96 perces játékidőre. Egy gyönyörű nő, aki nem talál megfelelő partnert, na persze. Némi idő elteltével pedig Butlerről is leválik a „jajj, de kemény vagyok” és a „én aztán minden tudok a kapcsolatokról” imázs, kiderül, hogy a szőrös arculat mögött igenis érző szív dobog, várható volt. És a végét már meg sem említem, bár nem hiszem, hogy spoiler lenne.
A csúf igazságot Butler cipeli a hátán, nélküle a film fele ennyit sem érne, neki jutnak a legjobb jelenetek és aránytalanul sok poén jut neki. Ha Heigl partnere tudott volna lenni, felnőtt volna hozzá és nem csak a férfi főszereplőre koncentrálnak a forgatókönyv megírásakor, akkor hatalmas szórakozás lett volna, így viszont csak egy valami jobb, mint közepes alkotással állunk szemben, amiben elhangzik néhány jó tanács, amit bátran felhasználhat bárki, ha megjegyzi azokat. Egy romantikus filmekben járatos néző néhány nap vagy hét múlva már nem sok részletre fog emlékezni a produkcióból, aki viszont ritkán lát ilyet, annak nagyobb élmény lehet A csúf igazság. 55 %-ot tudok adni a filmre. Még egy megjegyzés: Szerintem ha egy kockahasú, izmos férfit és egy olyan férfit állítanánk egymás mell az utcán, aki leszólja a nők viselkedését, külsejét, akkor a csajok szinte biztos, hogy először a kigyúrt férfinél állnának meg, de végül tuti, hogy a másiknál kötnének ki. Miért? A női logikát senki sem érti, ez az igazság.
Armida kritikája:
Koimbra fentebb nagyvonalakban megfogalmazta miről is szól a film, tehát ezt már nem írom le, inkább azonnal belekezdek és megosztom veletek a véleményem.
Mint Gerard Butler überfan, kissé elfogult leszek, ezt kéretik figyelembe venni mikor majd kommenteltek. Azzal kezdeném, hogy nagyon vártam már ezt a filmet. Olyan ritkán látni jó romantikus vígjátékot és azt kell hogy mondjam hogy ez tényleg jó volt. Butler valami zseniális (kétszer láttam a filmet) olyan könnyen hozza a figurát. Olyan pasit alakít, aki megmondja a tutit, ami a szívén- a száján és nincs nő, aki ellen tudna állni neki, kivéve persze Abbyt (Katherine Heigl) és ekkor felötlött bennem, hogy vajon tényleg igaz hogy mindig az után vágyódik az ember, aki nem lehet az övé?
A filmben elhangzó nőknek szóló pasifogó receptek épp olyan álomvilágbéli tökéletes csajt írnak le, mint amilyen a lányok számára a herceg a fehér lovon. De most komolyan, legyen csinos, hosszú combú, a haja is legyen az, hogy jól meg lehessen markolni szex közben, ne kérdezzen túl sokat, kritizálni meg főleg ne akarjon, mert a pasik azt utálják, blah-blah.......ezzel szemben ott van az álomvilágbéli tökéletes pasi, akit Heigl is jellemez egy telefonálás során: magabiztos, jóképű, kockahasú, lehetőleg orvos, de mindenféleképpen rendelkezzen megfelelő egzisztenciával stb, stb...
Magyarul, mindkét fél részéről meg vannak határozva az ideálok. Abby fel is ölti magára a tökéletes nő álarcát, így célba ér, övé lesz a herceg fehér lovon, de mit ér mindez, ha közben nem adhatja önmagát? Hol a feltétel nélküli szerelem? Elgondolkodik az ember, akkor mit is szeret benne a másik? (Imádtam ezt a kérdést.)
A poénok, igen, amikor elsőre néztem hangosan nevettem jó pár jeleneten (másodjára is), mert irtó édes és vicces volt. Heigl-el nekem semmi bajom, a karakter kívánt meg ilyen formát, a munkában magabiztos, minden másban kétségbeesett és esetlen, de amikor ugrándozva örül, az nagyon édi. Azonban Butler, na ő mindenütt extra édes, bugyinedvesítően szexi minden egyes megmozdulása és lehet azért mert elfogult vagyok, de én nem vettem észre, hogy bunkó lett volna. Csak csipkelődött, de semmi több. Állati jól hozza a karaktert, tényleg olyan mozdulatai vannak, amelyeket a valóságban is tapasztal az ember. (Most nem írom le melyik jelenetekre gondolok, mert spoiler lenne, de tessék figyelmesen nézni a filmet és máris megvannak a jól rögzült mozdulatok.)
Hát igen......pasi aki arcon nyal.
A Csúf Igazság vicces, aranyos, szexi és szórakoztató, mindezek mellett arra hívja fel a figyelmet, hogy nem kell szerepet játszani senki kedvéért, csak önmagát kell adnia az embernek, úgyis az lesz az, ami miatt a másik megszereti.
imdb: 6,6
rottentomatoes: 15 %
Büdzsé: 38 millió dollár
Eddigi amerikai bevétel: 88,9 millió dollár
Eddigi összbevétel: 170,5 millió dollár
Szinkronos előzetes (a mozikba feliratosan megy)
Címkék: iromány vígjáték romantikus the ugly truth
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
curby (törölt) 2009.10.22. 14:42:11
