Elköltöztünk: filmdroid.hu
A valami (The Thing)
2009.10.26. 20:59 7 komment
Jó rendező-e John Carpenter? Aki csak a legutóbbi műveit látta, mondjuk a Mars szellemei förmedvényt vagy a Vámpírok lagymatag horrort, az nem lehet túl jó véleménnyel az öregről. No igen, úgy tűnik Carpenter az évek során valahol, valamiképpen kiégett, elvesztette a tehetségét és már nem tudott ráérezni arra, milyen alapanyagból tud/képet jó filmet kreálni. Pedig régen azért még tudott alkotni a rendező, nem is egy klasszikust készített anno, ezek közé tartozik A dolog (vagy A valami), ami azért is érdekes, mivel ez régebbi film új változata volt és egy remake remake-e a legtöbb esetben csak rosszabbra szokott sikeredni, de itt szó sincs ilyesmiről.
Egy antarktiszi amerikai kutatóbázison a dolgozók élik a szürke (mondhatnám, hogy fehér) mindennapjaikat, amikor egy helikopter tűnik fel a közelben, amiből valaki hevesen tüzel egy menekülő kutyára. Az eb végül megússza élve a kalandot, a légi jármű két utasa viszont feldobja a lábát. A nem várt vendégek a norvég állomásról jöttek, ketten úgy döntenek tiszteletüket teszik arrafelé, megnézik mi lelte a szomszédokat. Kiderül, hogy a norvégok találtak valamit a jégben, azonban ez a dolog igen vérszomjas volt, ami képes másolatot készíteni arról a személyről, akit „megfertőz”. Az amerikaiak nyugodt, füves és piás napjai véget érnek, úrrá lesz mindenkin a félelem, ugyanis ez a dolog már közéjük is beférkőzött.
A helyszín tökéletes, az Antarktisz ugyan szép nagy terület, de nem lehet hova menekülni, nincs hova menni, a végtelen hómezőkön nincs esély az életben maradásra, a közelgő vihar miatt pedig egyébként sem lehetne messzire jutni, marad tehát a bázis, ahol kényelmesen el lehet lenni, van kaja, pia , csakhogy az űrlény is itt tartózkodik és nem lehet tudni, hogy most éppen kit kapott el a földönkívüli entitás.
'Tudom, hogy én ember vagyok és ha ti itt mind imitációk lennétek rögtön megtámadnátok. Tehát nem csak én vagyok ember.”
Nem csak a szereplők bizonytalanok, hanem a néző is, aki maga is úgy érzi, hogy benne van a filmben és kétségbeesetten próbál rájönni vajon melyik társa nem az, akinek mondja magát. A gyanú beköltözik az ember szívébe és bizony ottmarad a film végéig, sőt még a befejezés után is. Játszanak velünk, élvezi a rendező, látszik, hogy a kisujjában van (vagy volt) a szakma minden csínja-bínja, a néző, (én legalábbis biztosan) azonnal elhitte az egyik karakterről, hogy ő már nem ember, amint ráterelődött a gyanú. Az a szereplő, aki legtöbbet együtt volt az kutyussal vajon „fertőzött” lenne? Vagy esetleg az állomás vezetőjének a talpát kellene megcsiklandozni a lángszóróval? A gyanú gyanú marad, csak akkor derül fény arra, hogy ki az alien, mikor támadásba lendül és rá kell jönniük, hogy nem csak az űrlény a legnagyobb ellenfelük, a még emberi karakterek is veszélyesek egymásra nézve.
Az 1951-es produkciónál ott volt a koreai háború és mindenkiben kommunistát láttak, elég népszerűvé vált ebben a légkörben a film. Carptenter művénél már nem volt az a „mindenki utálja a kommunizmust” dolog, de ettől mindenkiben megvan a bizalmatlanság, a gyanakvás érzése, ami a film nézése közben előtör a nézőből. A legtöbb horrorral ellentétben itt nem a gore-ra helyezik a hangsúlyt, hanem az ember félelmeire, amit még megspékelnek a klausztrofóbiás helyszínnel.
A színészek megállják a helyüket, Kurt Russellt leginkább vígjátékokban lehetett látni ekkoriban, Carpenter rángatta ki ebből a közegből, először a Menekülés New Yorkból főszerepét (szintén klasszikus) bízta rá, majd A dologban cipelhette a lángszórót. De egyébként alakítás terén senki nem lóg ki a sorból és nincsenek sablonkarakterek 
sem. Ezúttal nem kell várni, hogy a vicces fekete majd bedob pár poént, nincs lenge öltözékben sétáló lebarnult nő, legalább nincs felesleges szerelmi szál és nem is hiányzik. Nincsenek olyanok sem, akik valamiért orrolnak a másikra és olyan szereplőt sem találhatunk itt, akinek valamiért a vezetői beosztásra fáj a foga.
Többször láttam már a filmet, egyszerűen megunhatatlan, félelmetes, izgalmas, Ennio Morricone zenéje pedig tökéletesen passzol a produkcióhoz. Ha nagyon kötözködni szeretnék, akkor a trükköket említeném meg, mivel azok eléggé hagynak kívánnivalót maguk után, a stop-motionnel nem végeztek túl jó munkát. Speciel azonban engem ez marhára nem zavart. Nyugodt szívvel adok A dologra 100 %-ot, a film végeztél pedig az ember találgathat, vajon elpusztult a földönkívüli vagy még mindig jelen van? Carpenter ha jól tudom nem adott erre magyarázatot az évek során, de sok találgatás született ezzel kapcsolatban.
Címkék: horror klasszikus iromány the thing 100 %
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Armida · http://armida.freeblog.hu/ 2009.10.26. 21:20:41
Az eredeti verziót is láttam, de nekem is ez tetszett jobban. Nemcsak azért szeretem, mert életem első horrorja volt, hanem azért mert akárhányszor nézem, ugyanazokat az érzéseket hozza, és filmben ez ritka, mint a fehér holló.
Alapfilm. :)
Nostro · http://www.flickr.com/photos/terraflex/ 2009.10.26. 21:30:03
A film végével kapcsoltban, pedig geekz-ékkel már volt eszmecsere.
geekz.blog.hu/2009/09/29/carpenter_a_dologrol_mesel
koimbra · http://filmdroid.blog.hu/ 2009.10.26. 21:41:05
Legutóbb egy átpiált este után tekintettem meg, akkor a végén ugye Russell átnyújt némi piát a másiknak, aki beleiszik, nos akkor úgy gondoltam, hogy mindketten emberek, csak földi lény képes elviselni ezt az italt:D:D Meg a vértesztnél mondtak valami érdekeset, ami alapján még így gondoltam.
Most viszont nem tudom megint:)
Nostro · http://www.flickr.com/photos/terraflex/ 2009.10.26. 22:04:59
Jelesül az a bizonyos árulkodó lehelet, és két szereplő képkivágásokban való szerepeltetése. De gondolom akkor olvastad a hozzászólásokat, és film vége is be van linkelve, megbizonyosodás végett.
Ezek után, szerintem az emberiség pusztulásának kezdeti szakaszát láthatjuk a filmen.
Hasonló véggel operál Abel Ferrara "Testrablók" című filmjében. Nem lehet tudni, hogy az a katonai bázis, ahova a helikopter leszáll az vajon . . .
ChrisDry · http://www.chrisdry.com/ 2009.10.26. 22:05:39
ruprecht 2009.10.27. 11:30:53
Életem legnagyobb filmélménye, hibátlan sci-fi horror! Se buta sikítozó nők, se elcsépelt maszlagok, nincs időkitöltő üres szövegelés, se hablaty. A szörny jön, és izgalom, horror, 90 percen át.
10/10!
