Elköltöztünk: filmdroid.hu
The Brothers Bloom - A szélhámos fivérek (The Brothers Bloom)
2009.11.06. 21:17 4 komment
Rian Johnson 2005-ben tette le névjegyét a filmek világában és bizony sokan fel is vették azt, hogy elolvassák ki ez a jóember. A film millió dollárba került Brick-kel megjárt néhány fesztivált, nyert kilenc díjat, a Sundance-en is kapott egyet. Többen nem tudták elképzelni, hogy miképp lehet a film noir elemeit vegyíteni a gimis vígjátékokkal, aztán ezen emberek nem győztek csodálkozni a látottak után. Johnson azonban nem szállt el magától, hanem kivárt és ismét egy kisebb költségvetésű (ami azért jóval nagyobb, mint a Brick esetében) produkcióra esett a választása, amiben már ismertebb neveket irányíthatott.
A szélhámos fivéreket közelebbről 10, illetve 13 évesen ismerhetjük meg először. A narrátor elmondja mit is kell róluk tudnunk, a srácok rengeteg nevelőszülőnél megfordultak, a sokadik költözés után egy kisvárosban találtak új otthont, ahol az idősebbik kieszelte miképp tudnának „nagyobb” pénzhez jutni, ráadásul úgy, hogy a környék gazdag gyerekei önként adják oda neki a lóvét. A többi már ment magától, az évek során Stephen volt az agy, Bloom pedig az ártatlan tekintetével pedig az átverések főszereplője, illetve idővel hozzájuk csatlakozott a hallgatag Bang Bang is. Bloomnak azonban egy idő után elege lesz, boldogan hagyná abba az emberek átejtését, de még egy utolsó melóra, egy gazdag nő megkopasztásába még belemegy.
Johnson nem újította meg a szélhámos-és átverős filmek műfaját a kötelező sablonokat előszeretettel húzza elő a kabátujjából, ilyen a „ki akarok szállni, de még bevállalok még egy melót” dolog vagy az, hogy az egyik figura erősen szimpatizál az átejtendő személlyel. A kezdetben hallható narrátor idővel eltűnik, pedig megadta az alaphangulatot, leginkább a Halottnak a csók sorozathoz tudnám hasonlítani, nekem legalábbis ez ugrott be.
Mark Ruffalo teljesen jól alakítja a csapat eszét, habár látszólag csak a pénz érdekli, de valójában az öccsével törődik leginkább, ezért kapja az átverésekben mindig ő a főszerepet. Adrien Brody most is lazán hozza a szomorkás pofát, melankolikus karaktert, ezt szokhattuk meg tőle igazán. Rachel Weisz szerintem sokat ad a filmhez, jó nézni, ahogy komédiázik, bár néha majdnem átesett a ló túloldalára. A Bábelért Oscarra jelölt Rinko Kikuchi alakítja a szótlan Bang Bang-et, akinek a múltjáról még maguk a tesók sem tudnak semmit. Sok poént szállít Kikuchi is, azonban a hallgatagsága többször tűnik erőltetettnek és mintha általa akartak volna rejtélyesebbé, misztikusabbá tenni a történetet, de nem a színésznő hibája, hogy ez nem jött össze. A karakterek öltözködése észrevehetően eltér a megszokottól, mintha egy több évtizeddel ezelőtti divatot követnének, akiknek a kalap viselése létszükséglet.
A film ha nem is teljes mértékben, de átlagon felül teljesít a játékidő első felében, ahol azonban megbicsaklik a rendező. Itt már olyan érzés kerített hatalmába, mintha a rendező nagyot akart volna szakítani, meg akarta volna mutatni, hogy össze tudja hozni az évtized vagy évszázad átverését, ám érezhetően túlvállalta magát és túl sok „nem várt fordulatot” pakolt bele, ami láttán nem esik le a néző álla. Szerencsére a hangulatfaktor nem esik a Marianna-árokba. 70 %-ot adnék a filmre, végig szórakoztatónak találtam, ám egy idő után eltűnt belőle a frissesség és összecsapottnak tűnt a vége is. Én azt ajánlom mindenki úgy üljön be rá, hogy ne várja tőle azt, hogy hatalmas átverésekben lesz része, mert akkor a végén valóban átejtve fogja érezni magát.
Büdzsé: 20 millió dollár
Amerikai bevétel: 3,5 millió dollár
Eddigi összbevétel: 4,6 millió dollár
Címkék: iromány vígjáték 70 % the brothers bloom
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
duckit · http://gonduzo.blog.hu/ 2009.11.09. 23:10:55
Klassz volt, ahogy gyerekkorban a tesók átverik a többieket, azon hangosan felnevettem, de a későbbiekben ahogy haladt a film előre egyre halkabbakat.
A film végét pedig már vártam, (nemcsak a fáradtság miatt)hanem vajon mit hoznak ki belőle. (akkora nagyon azért nem)
Viszont Rachel Weisz nagyon tetszett benne, olyan "gyagya" volt.
Végül is közepesnél jobb volt, jónál gyengébb. :)
Shyllard 2009.12.26. 20:36:52
Abraka 2010.01.04. 16:11:08
