Vakító fehérség (Whiteout)

2010.01.08. 21:08 koimbra 7 komment

Sosem jó ómen egy film esetében, ha a forgatásnak már régen vége, a produkció pedig bedobozolva várja, hogy bemutassák, ám a stúdió nagyon nem akaródzik a mozikba küldeni az alkotást. Ilyenkor szokott előfordulni, hogy az adott műben szereplő színész szerepel egy olyan filmben, amit elhalmoznak díjakkal vagy hatalmas összegeket hoz a kasszáknál, így gyorsan beküldik a porosodó produkciót a mozikba, hátha össze tud hozni valamit a kasszáknál (pl. Hajsza - Killshot). A Vakító fehérség viszont csak csendben várta, hogy történjen vele valami, se Kate Beckinsale, sem pedig Gabriel Macht nem rukkolt elő egy nagy dobással, így végül csak a mozikba küldték a sokat hányódott filmet, amelynek már az elején sem ment túl prímán minden. A Columbia '99-ben vette meg az Oni képregény megfilmesítési jogait, ami 2002-ben az Universalhoz vándorolt, itt Reese Witherspoonnal képzelték el a filmet, ám végül a Dark Castle-nél landolt a lehetőség. Itt jött a képbe Dominc Sena, aki állítólag nagy rajongója a képregénynek, leszerződtették Kate Beckinsale-t, 2007 márciusában indult a forgatás, júniusban fejeződtek be a munkálatok.

Zajlik az élet egy déli-sarki kutatóállomáson, de nem tart sokáig a nyüzsgés, hamarosan fél évre besötétedik minden és még zimankósabb lesz odakinn az időjárás, így tehát az emberek összecuccolnak és pár hónapra elhagyják a bázist. Pár nappal az indulás előtt hullát találnak a végtelen hómezőkön, Carrie Stetkora (Kate Beckinslae), a környék egyetlen zsarujára vár a feladat, hogy felderítse az ügyet és megbirkózzon az Antarktisz első gyilkosságával.

Dominc Sena a Kalifornia filmmel vált ismertté, majd később az akciófilmek felé nyújtogatta a nyakát, fel is figyelt rá Jerry Bruckheimer, aki rábízta a Tolvajtempó rendezését, majd Joel Silver biztosított számára munkát és a Kardhalat készíthette el, ami bukta volt, de legalább a producerrel jó viszonyt ápolt, így a Vakító fehérséget is ledirigálhatta. Elvileg Sena nagy rajongója a képregénynek, mégis úgy tűnik, hogy csak egy egyszerű krimi lebegett a szeme előtt, pedig ha nem is csavaros, de mindenképpen izgalmas, érdekes, nyomozgatós produkciót hozhatott volna össze. Az Antarktisz eleve kiváló helyszín, hiszen nem sok helyre bújhat el a tettes és még látványos üldözést is összehozhatnak egy igazán cudar hóvihar alatt. Sena úgy kezeli a nézőt, mintha most látna először krimit, mintha nem látott volna egyetlen részt sem valamely tévében futó sorozatból. Ezért minden fontos információt szépen kihangsúlyoz, hogy még a gyépés, IQ-huszár néző is megértse, bár azt hozzá kell tenni, hogy a nyomozás tényleg egy késő délutáni sorozatba (esetleg tévéfilmbe) illene.  Mindenki összefuthatott már azzal a bizonyos feladvánnyal, ami szerint egy hulla fekszik a sivatagban, körülötte semmi nyom és csak egy fél gyufaszál van a kezében. A filmben valami hasonló látható, csak itt nincs gyufaszál, csak egy, az időjárási viszonyokhoz képest gyéren felöltözött halott, Stetko és ENSZ-es kollégája igen briliáns agymunka után jön csak rá arra miképp kerülhetett oda a test, pedig az olyan egyszerű, hogy az már fáj. Az is meg kell azért említeni, hogy akad néhány meg nem magyarázott dolog, sötét lyuk, amit nem magyaráztak meg (vagy elsiklottak felette?).

A színészek mindegyike ugyanúgy játszik, felmondják a forgatókönyvben leírtakat, aztán teszik tovább a dolgukat. Kate Beckinsale néha mosolyog picit, párszor próbál úgy nézni, mint aki most emlékszik vissza múltja egy szomorú szakaszára, de nem megy neki. A flashback-ek egyébként túlságosan is erőltetettek, ráadásul többször ugyanazt mutatják, amit már láttunk korábban. A játékidő valamely pontján le kellett volna zavarni az egészet. A filmes mellesleg erősen úgy próbálták eladni, hogy Beckinsale-nek van zuhanyzós jelenete is, bár sok látványoságra ne számítson itt senki. Gabriel Macht is eléggé színtelen, Columbus Short szintén nem hagy mély nyomot, Tom Skerritt sem igyekezett, hogy megmutassa mire képes.

Thrillernek elég lapos, a feszültséget is kihagyták belőle, a krimi szál pedig túl erőtlen. Van néhány akciójelenet kinn a jéghidegben, amelyek azért elég pofásra sikeredtek, bár a CGI-vel kreált hó elég csúnyán néz ki. A film legnagyobb erénye, hogy az elejétől a végéig tartja a szinten, nem ül le, ám nem is csigázza fel az embert. Ha sima tévéfilmként adta volna le a tévé valamelyik délután nem lett volna túl nagy probléma, mozifilmként viszont nem állja meg a helyét.

imdb: 5,4
rottentomatoes: 6 %

Büdzsé: 35 millió dollár
Amerikai bevétel: 10,2 millió dollár
Összbevétel: 12,2 millió dollár

Címkék: thriller iromány whiteout 45 %

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.