Elköltöztünk: filmdroid.hu
Bitch Slap
2010.02.08. 20:00 11 komment
Quentin Tarantino és Robert Rodriguez 2007-ben próbálkozott megismertetni a grindhouse-t a nagyérdeművel, ám végül a nézők úgy döntöttek, hogy köszönik, ebből nem kérnek, ami volt elmúlt, nem kell, hogy visszatérjenek a 70-es évek. A duó két filmje (Halálbiztos, Terrorbolygó) elhasalt a kasszáknál, így hasonló produkcióra (senki se számítson a mozikban, ám ettől függetlenül a tékákban még feltűnhet egy-egy kisebb költségvetésű darab. Rick Jacobson is nagy rajongója a 70-es évek alkotásainak, úgy érezte, ilyet ő is össze hozni és ha már lúd, akkor legyen kövér alapon mindjárt trilógiában kezdett gondolkodni, melynek első darabja a Bitch Slap, sztárok nincsenek, de a B kategória egyik ásza, Kevin Sorbo feltűnik benne.
A rendező belecsap a sűrűjébe, egy ártatlannak tűnő csaj üldögél véresen és koszosan a sivatag homokjában, nem messze tőle egy autó lángol, a lány maga pedig maga elé suttogva felteszi a költői kérdést: „Istenem, hogyan jutottunk idáig?” Válasz persze nem jön, illetve csak jó másfél óra múltán tudhatja meg a néző a konkrétumokat, ehhez először is az idő kerekét a rendező visszaforgatja pár órával előbbre. Valahol a sivatagban járunk, ott ahol a madár sem nagyon jár, ám egy magányos lakókocsi azért ott búsul, mígnem befut egy kocsi, melyből három tüzes menyecske ugrik ki, a biztonság kedvéért a kamera végig is pásztázza őket lassan, megmutatva milyen idomokkal áldotta meg őket az ég. A lányok határozott céllal érkeztek ide, szeretnék ha a lakókocsi tulajának nem tisztes munkával megszerzett gyémántjai felett ők rendelkezhetnének, de hogy ne unatkozzanak addig míg előkerül az értékes cucc befut a rend bátor és erős őre, egy kissé kettyós punk és annak barátnője, aki lehet, hogy nem tudja, hogy 300 éves játék már a jojo (á lá Neoton), de annak kiváló ismerője miképp kell úgy hasznosítani, hogy az halálos, de legalábbis véres sebeket ejtsen másokon. Olykor pedig flashbackek formájában tudunk meg néhány, a készítők szerint fontosnak vélt múltbéli történést.
Az elején a néző megismeri, illetve jobban mondva végigmustrálhatja a három bájos főszereplő csajt. A trió vezetője Hel, Camero a csapat izomagya, Trixie pedig teljesen ártatlanul pislog, ha nem ilyen ruhában lenne, azt hihetnénk, hogy egy kis szende szüzike, oh és mellesleg kiváló a fotografikus memóriája. A kisasszonkák nagyon keményen ügyködnek a sokat érő gyémántok előkerítésében, de gyorsan kiderül, hogy ásót még nem nagyon fogtak a kezükben, ám abban már sokkal jobban jeleskednek, ha egymást vízzel kell belocsolni (sok értelme nincs, de legalább vicces), látványelemnek nem utolsó, mellesleg mérhetetlenül szexi is, kár, hogy sárbunyó már nem fért bele. Ezen kívül az elején még remekelnek egymás és maguk fogdosásában, sőt némi leszbi téma is előjön (sokak nagy örömére). Végig azonban nem ragadhatnak le ennél, így „csöppnyi” bonyodalom is feltűnik a színen, meg a csajok között is kitör a haddelhadd.
A színészi játék teljes mértékben röhej, nemhogy súrolja, de erősen benne van ebben a kategóriában. Az egyes mozdulatok, arckifejezés láttán könnyen azt gondolhatná az ember, hogy az utcáról hajtották be az arra tévedő három bögyös lányt. Itt az ilyen játék kötelező volt, így díjgyanús alakításokra senki ne számítson, előfordulhat, hogy füléig szalad a néző szája néhány mozdulat vagy pofa láttán, paródiába is beillenének ezek. A 70-es években is valahogy így játszhattak egyesek, bár manapság is akadnak efféle tékás gyöngyszemek.
Na de hogy a Bitch Slap cím is értelmet nyerjen, az örömlány kinézetű „hőseink” a vége közeledtével egymásnak esnek, amit nem rendeznek le fél perc alatt és nem úgy verekednek, mint a lányok. Keményen odasóznak a másiknak, nem ráncigálják egymás haját, nem keresik körmükkel a másik szemét, itt tényleg ütés-rúgásváltás folyik, amelynek kivitelezésében Zoe Bell (a Halálbiztosból lehet ismerős) segédkezett. Látszik, hogy itt azért nem valami gagyi harccal akarták a hátralévő időt eltölteni, hanem rendesen pofás girl-power bunyó lett.
Jacobson tartotta magát az elgondolásához, alkotása az elején rááll egy bizonyos szintre (nevezhetnénk akár úgy is, hogy annyira sz*r, hogy az már jó) és ezt végig ugyanúgy tartja azt. Értelmi színvonala valahol a béka segge alatt keresendő, az effektek mind egy szálig az „Ó, atyám, mi ez? Pff” kategóriába tartoznak. Az összhatás azonban eléggé kellemes, agykikapcsolós, kellőképpen szórakoztató baromság. Tipikusan olyan film, amelynél ha az első percek alatt nem tudod megkedvelni, akkor jobb ha kikapcsolod.
Címkék: akció iromány bitch slap 70 %
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Poor Yorick 2010.02.08. 22:10:28
_Venom_ · http://venomblog.blog.hu 2010.02.08. 22:39:37
A következő írás a Run Bitch Run legyen!:)
twollah / bRoKEn hOPe, sUppLeX · http://freewaresoftwarenews.blogspot.com/ 2010.02.08. 23:03:32
l3v1 2010.02.09. 08:24:12
ninarose · http://adultfilmatrium.freeblog.hu/ 2010.02.09. 08:44:00
0gre · http://stoneagecomics.comxa.com/index.html 2010.02.09. 09:07:02
Stuntman_Mike 2010.02.09. 10:28:00
Lasombra 2010.02.09. 10:32:25
az meg szvsz műfaji követelmény, hogy ne legyenek kristálytiszta, hibátlan trükkök. az a Gyűrűk Ura meg az Avatar. (azok is jók persze). az ilyen grindhouse-os mozikba béna trükkök kellenek.
