Filmdroid

Nézzük meg a mai filmes újdonságokat, Artu!


Elköltöztünk: filmdroid.hu

Alice Csodaországban (Alice in Wonderland)

2010.03.06. 21:58 koimbra 6 komment

 

Charles Lutwidge Dodgson (íróként használt álneve Lewis Caroll) több dologgal foglalkozott életében. Íróként, költőként és matematikusként tevékeynkedett, papként is ismert volt. Több gyerekkönyv fűződik a nevéhez, de talán az Alice Csodaországban a legismertebb alkotás tőle. A címszereplő 6 éves kislány, Alice egy fura világba kerül, ahol különös karakterekkel hozza össze a sors és szokatlan szabályokat kell betartania. Dodgson két Alice regény írt, Alice Csodaországban és Alice Tükörországban címmel, az elsőből 1903-ban meg is érkezett az első (12 perces) film. Idén Tim Burton verziójában merülhetünk ebben a hihetetlen világban.

 

Burton változatában Alice-t (Mia Wasikowska) rémálmok gyötrik, no nem Freddy Krueger okoz neki kellemetlen perceket, csak egy hernyó, nyúl meg ilyesféle lényektől zaklatják őt. Eltelik néhány év, a lány már felnőtt, 19 évesen éppen egy összejövetelre igyekszik, ahol egy kissé visszataszító lord meg is kéri a kezét, de a kisasszonynak érthető módon nem fűlik a foga az egészhez és gyorsan egy nyúl után ered, majd hamarosan beleesik egy mély lyukba, innen pedig már egyenes út vezet az álmaiban látott világba, hamarosan pedig azon kapja magát, hogy a Vörös Királynő (Helena Bonham Carter) ellen száll harcba.

 

 

Linda Woolverton a Disney egyik megbízható munkatársa, ő szállította le az Oroszlánkirály, a Szépség és a Szörnyeteg és a Mulan forgatókönyveit, az elmúlt 10 évben azonban nem sok alkotáshoz volt köze, látszik, hogy inkább a színészekkel illetve a látvánnyal próbálták erősíteni. Woolverton gyakorlatilag folytatást ír, amiben az „idős” Alice már nem emlékszik régi kalandjára és a szkriptben megtalálható az összes könyvben megismert szereplő, legtöbbjük azonban csak pár percre teszi tiszteletét a vásznakon és perszer a kicsinyítő ital és a növesztő süti sem maradhatott ki, fejtörőkből azonban hiány van (illetve akad egy visszatérő rejtvény, aki tudja a megoldást, az küldje el Burtonnek).

 

Burton telefonjában előkelő helyen állhat két név, az egyik szám a feleségé, aki nem más, mint Bonham Carter, a másik pedig Johnny Depp-é, akivel a rendező szívesen dolgozik együtt, őket (minő meglepetés) viszontlátjuk a filmben. Depp a Bolond Kalapost formálja meg, mikor megpillantjuk ugyanazt csinálja, ami már megszokható volt tőle: teázik a habókos barátaival (bár a készlet kicsit törött) és sokszor hülyeségeket beszél. Nagy ellenfelét, Kör Bubit Crispin Glover formálja meg, a két karakter „nagyon kedveli” egymást, kettejük összecsapásából azonban többet is kihozhattak volna. Anne Hathway a Fehér Királynőt testesíti meg, a színésznő mozgása tökéletes, külön színt visz a történetbe. Bonham Carternek Szív Királynőként háromszor akkora a feje, előszeretettel végezteti ki alattvalóit és egy hatalmas sárkánygyíkkal tartja rettegésben a népet, (a magyar hangja) Fűr Anikó kiváló munkát végzett a szinkronnal (mint mindig). Wasikowska elbírt a főszereppel, Alice azonban valahogy jó ideig csak csipkedi magát és ismételgeti „Ez csak egy álom” mondatot, sodródik az árral és csak később veszi kézbe a dolgokat.

 

 

Burtonnek való meló a Dodgson által írt könyv(ek) szürreális világának a vászonra vitele, azonban úgy érzem nem volt benne semmi „burtonos”. A rendezőnek káprázatos fantáziája van, látszott a vásznon, hogy nem egy képzelőerőnek híján lévő iparos készítette a produkciót, de ezúttal nem eresztette el magát, nem lett elég sötét, nem volt elég abszurd-bizarr. Talán azért kellett visszafognia magát, mivel ezúttal nem csak az idősebb korosztály volt megcélozva, hanem a Disney filmeket kedvelő közönség. Annyit mindenesetre Burton javára lehet írni, hogy nem szállt el úgy a látvánnyal, mint a Wachowski tesók a Totál turbónál, örülhettünk, hogy a duó ezúttal nem követte a fehér nyulat és nem is próbálkozott be a film rendezői posztjának a bevételével.

 

A végeredmény nálam 70 %, élvezetes mese született, Depp (meg a másik két őrült karakter), no meg Hathaway mindig gondoskodik a vidám pillanatokról, kellően kalandos és sok érdekes figura látható benne, de az izgalom helyet kaphatott volna a produkcióban, de Burton tolmácsolásában valószínűleg már egy R kategóriás mű született volna ekkor.

 

imdb: 7,3
rottentomatoes: 54 %

 

 

Címkék: fantasy iromány könyvből film alice csodaországban 70 %

A bejegyzés trackback címe:

https://filmdroid.blog.hu/api/trackback/id/tr701814840

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Shyllard 2010.03.06. 23:23:29

Na igen, a Disney-nek nem kellett volna visszafognia Burton-t. Ebből sokkal, de sokkal többet is ki lehetett volna hozni, főleg neki való munka volt. Én a legjobban az őrületet hiányoltam az egészből, azért durva, hogy a mesében sokkal nagyobb káosz uralkodik, mint a filmben.

nyuszisz 2010.03.07. 09:47:03

Hiányérzetem volt, mert nem volt benne minden, amit Burtontől elvártam, de azért így is egy nagyon jól kidolgozott világot kaptunk, csak hát látszott, hogy a rendező kompromisszumot kötött. Még így is jobban tetszett, mint az Avatar, pedig sokszor úgy tűnt, megfeledkeztek a 3d-ről is.

matthew01 2010.03.07. 10:46:33

szerintem ha van Scorsese akkor inkább arra kéne menni...

Shyllard 2010.03.07. 12:32:25

@matthew01: Így utólag én is megbántam, hogy nem arra mentem. Pedig felötlött a fejemben a gondolat, hogy talán jobb döntés lenne.

SzőröstalpúJeti 2010.03.07. 15:20:50

Nekem is csalódás...sztori semmi, mondanivaló közel semmi, őrület nem sok, látvány annál több, a színészek szépen hozták, ami meg volt írva, csak az elég kevés ebben az esetben... Így összességében egy jóindulatú 7/10.
süti beállítások módosítása