Elköltöztünk: filmdroid.hu
New York nem csak a szingliké
2010.04.06. 22:11 7 komment
A Párizs, szeretlek! (Paris, je t'aime) után valamivel felröppent a hír, hogy lesz new yorki változata is a filmnek; ez már jó ideje volt, azóta el is készült a film, de valamiért nem sokat hallani róla.
A film, akárcsak a nagy elődje, több, kisebb romantikus történeten keresztül próbálja megragadni, amit csak lehet a szerelemből. Mégpedig elsősorban a romantika összetettségét ragadja meg. Van például olyan eset, amikor két idegen párbeszédét figyeljük, ami nem vezet sehová, de a két személy között ott van a romantikus fellángolás és van olyan szerelem is, amelyik már évtizedek óta izzik és persze a kettő között is jó néhány variáció. Az epizódok különböző rendezők keze alatt keltek életre, és érdekesség, hogy Natalie Portman, és Scarlett Johansson is kipróbálta magát a kamera másik oldalán.
Egyébként, a Párizs, szeretlek!-hez viszonyítva inkább negatív kritikákat olvasni a filmről. Ebben van is igazság, hiszen az amerikai változat nem sikerlüt olyan színesre, de azért akad a történetek között egy-két kiemelkedő.
A kedvencem például a Julie Christie és Shia LaBeouf-féle epizód, ami akár lehetett volna egy sablonos visszaemlékezős sztori is, de mégsem lett az. Magával ragadó képei vannak, a történet meglehetősen szürreális és letaglózóan érzelmes. Shia LaBeouf még nem szerepelt ilyen filmben, így hát mondhatjuk, hogy végre nem egy akcióhőst alakít, hanem a tehetségét csillogtatja. Nézni jobb őt itt, mint bárhol máshol eddig, pedig egy nyomorék szállodai alkalmazottat alakít. Még ha nem is lenne tökéletes a játéka, a szomorú szemek és kis-mosoly, amit nyújt meg tudna hatni mindenkit. Kár, hogy Hollywood nem nagyon ad lehetőséget az effajta szerepekre.
Tulajdonképpen semmi különös, de nagyon tetszett a Drea De Matteo és Bradley Cooper története is. Nemcsak azért mert, ők, azaz Cooper a film több pontján felbukkan és ezáltal valamennyire összeköti a szálaknak nem nevezhető epizódokat (több ilyen kis részlet van a filmben, más szereplőkkel is). Nagyon jó volt, hogy ebben a szereplők gondolatai "szólaltak" meg, belső vívódások tele bizonytalansággal és reménykedéssel.
Maggie Q és Ethan Hawke egy egészen érdekes és szórakoztató flörtölést mutat be, váratlan csattanóval a végén. Hawke emellett gyanúsan a Mielőtt felkel..., és a Mielőtt lemegy a nap szerepében marad (mindkettő kötelező romantikus darab), mintha a jól bevált receptnél maradva ismeretlen nőkkel ismerkedne évek múltán is, sőt író is, szóval nagyon is hozzá lehet(ne) toldani Linklater munkájához ezt kis közjátékot.
Natalie Portman története nem volt túl meggyőző, sem az, amelyikben színészkedik, sem az, amelyikben rendez. Hayden Christensenből és Orlando Bloomból kihozták, amit csak lehetett, magukhoz képest jók voltak, de nem miattuk fogunk emlékezni a filmre.
Összefoglalva élvezhető film, de hogy mennyire jellemző New Yorkra, azt nem tudnám megmondani. A városképek természetesen árulkodnak a helyszínről, de bennem végig európaias érzést keltett az alkotás.
A szerelem sokszínűségét próbálja megragadni, de inkább a felszínesebb érzések bemutatása van túlsúlyban. Ez persze nem is baj.
Állítólag több nagyváros "főszereplésével" terveznek ilyen filmeket, részemről jöhet is még néhány, van még benne potenciál, amíg nem a sablonos romantikus kategóriáról van szó.
Szerintem: 7/10
Címkék: iromány romantikus 70 %
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
konyvelomo 2010.04.07. 00:02:15
Eli Wallach viszont legenda már most :D
madárijesztő 2010.04.07. 11:35:11
sajtosrolo · http://sajtosrolo.blogspot.com/ 2010.04.07. 20:37:53
tomphika 2010.04.08. 22:33:03
Budapest szeretlek várható egyébként?:)