Elköltöztünk: filmdroid.hu
Sorozatajánló: Castle (2. évad)
2010.07.03. 14:08 2 komment
Koimbra ugyan írt már egy ajánlót az első évadhoz, de szerintem érdemes reklámozni egy kicsit a sorozatot annak, aki még nem szeretett bele Castle Richárdba* vagy éppen Beckett Katalinba*.
A Castle egy roppantó szórakoztató bűnügyi sorozat. Nem egy elvarázsolt kastélyról szól, mint azt a neve sugallná, hanem egy Rick Castle (Nathan Fillion) nevű bestseller-íróról, aki amolyan külső tanácsadóként csatlakozik a New York-i rendőrség gyilkossági egységéhez. A tanácsadóság a gyakorlatban úgy működik, hogy jelen lehet az egység mindennapi munkájában (mindig szólnak neki, ha előkerül egy jó kis hulla), ő pedig építkezik a látottakból-hallottakból (beépíti őket a következő regényeibe).
Mégpedig a Castle által tapasztaltak meglehetősen izgalmasak, egészen elemében érzi magát, teljesen egy rugóra jár az agya az egység vezetőjével Kate Beckett nyomozóval (Stana Katic), így a titkok, elhallgatások, rejtélyek megfejtése két ember folytonos egymásra rezdülésévé, dinamikájává válik, amit mindig más ízű humorral szőttek át meg át a forgatókönyvírók.
A humor nagyon-nagy része a sorozatnak, az alkotók minden szinten kiaknázzák a lehetőségeket. Van itt egészséges mértékben tálalt fekete humor, bájos helyzetkomikum az egyes szereplők csetlés-botlása nyomán, vagy éppen a karakterek egymáshoz viszonyulásának nevettetéssé csiszolása. A viszonyrendszerek pedig eléggé komplexek, hogy ez utóbbit maximálisan alátámasszák: itt van Castle anyja (Susan Sullivan egyszerűen imádnivaló), egy az x. virágzását élő nagyvilági szépasszony, aki és tele van élettel meg humanista humorral tálalt életbölcsességgel; vagy itt van Castle gyönyörű lánya, aki már 17 is elmúlt, de lázadni még mindig nem hajlandó, még a leghatározottabb apai kérés ellenére sem. Aztán itt van Beckett nyomozó, akiért Castle az első pillanatban rajong, majd az egység további két tagja Ryan és Esposito, akik kicsit olyanok, mint Stan és Pan; vagy a kórboncnokcsaj, aki hiába a kíméletlenül dögös, mégiscsak konstans fertőtlenítő szaga van, ami nem tesz jót a szombat esti randijainak, végül pedig az őrs bölcs és laza kapitánya. Meg természetesen az egyes esetek szereplői, akik között kuszák csak igazán a viszonyok.
Castle és Beckett viszonya megunhatatlan, a kezdettől fogva érezhető feszültség állandóan alakul, formálódik köztük, míg végül a csipkelődésből-lenézésből tisztelet, arroganciából szerelem transzformálódik.
Ha innen néznénk, akkor akár romantikus sorozat is lehetne, mert tényleg jó nézni, ahogy Beckett – aki bár titokban az író nagy rajongója – a munkában kezdetben színtisztán koloncnak érzi és csak felsőbb utasításra viseli el Castle-t (a polgármester szintén nagy ponyvarajongó és úgy gondolja, a rendőrségnek nem ártana egy kis pozitív PR), egyre közelebb és közelebb engedi magához a férfit. És persze fordítva: a nárcisztikus szépfiú szép lassan a nagy volumenű vadászból reménykedő, sebezhető hősszerelmessé válik.
Ami miatt mégis inkább bűnügyi sorozat, azok a szerelmi szál köré szőtt pörgős-elmés-izgalmas nyomozások, megannyi dögös zenével, meghökkentő beállítással, remek epizódszereplőkkel és olyan nyomozós játékkal, amiben a néző is valóban részt vehet. Ebben pedig szerintem hiánypótló a mű, mert szemben a többi zsánersorozattal, itt pontosan azt az információt kapjuk mi is „valós” időben – elhallgatások és egyéb filmes trükkök nélkül –, amit a szereplők is, és így velük együtt agyalhatunk, ha akarunk.
Ha pedig csak könnyed szórakozásra vágyunk, akkor is megtaláltuk, amit kerestünk: a Castle remek kikapcsolódás, mert nincs benne semmi erőlködés, arcoskodás, mesterséges kultuszgyártás, csak remekbe szabott humor, érdekes és hihető-átélhető esetek, és persze a szereplők folytonos jellemfejlődése.
* Bocsánat az idióta viccért, de nem bírtam kihagyni, látva, hogy koimbrát mennyire „szórakoztatják” az elmúlt hónapok vicces filmcím-fordításai. :)
Címkék: sorozat castle elanor
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
