Elköltöztünk: filmdroid.hu
A Single Man
2010.08.02. 22:37 15 komment
.jpg)
Két dolgot lehet az egekbe magasztalni a film kapcsán: a rendező (a stílusikon-szexisten Tom Ford) kifogástalan stílusérzékét és a főszereplő (Colin Firth) hibátlan játékát.
Ők ketten ebből az egyszerű történetből olyan brilliánst csiszoltak, ami még sokáig szikrázik-vibrál majd a kollektív tudatunkban.
Christopher Isherwood regényének adaptációja George-ról, a középkorú irodalomprofesszorról és az ő gyászáról szól. A hidegháború korában járunk, 1962 őszén, egy hónappal a Kubai rakétaválság után.
George (Colin Firth) 9 hónapja vesztette el élete szerelmét, Jimet (Matthew Goode), akivel 16 évig éltek boldog párkapcsolatban. 9 hónapja téblábol élőhalottként, egyre inkább kikopva és szó szerint kiszürkülve a világból. 9 hónapja érleli, míg végül megszüli végső elhatározását: öngyilkos lesz.
Nincs értelme az életének, hiszen minden Jimre emlékezteti, minden illat, szín, jóérzés a balesetben hirtelen elvesztett társat idézi. Az emlékei - a mocskosul boldog emlékek - folyamatosan át- meg átveszik az irányítást felette. Állandósult flashbackek között él, amik úgy váltanak vissza a valóságba (George hamuszürke arcára), mintha valaki folyton lekapcsolná a lámpát egy sötét szobában. Ordító a kontraszt az emlékek vörös tónusú, szikrázó elevensége és az ébren álmodó "öregember" alvajárása közt.
Colin-George szomorúsága szinte tapinthatóan valódi, hiteles hitevesztettség. Elhisszük és érezzük, hogy nincs más megoldás, mint radikálisan fordulni a fájdalom gyökere felé.
Néma szemtanúk leszünk, ahogy egy reggel kínkeservesen kikászálódik az ágyából, majd lassan-lassan összekaparja magát (az úr a pokolban is úr). Bemegy megtartani az óráját. A diákoknak a félelemről beszél. Bókol a titkárnőnek. Töltényeket vesz az ósdi revolverjébe. Piát vásárol. Pénzt ad egy prostinak. Ellenszolgáltatást nem kér, csak meghallgatja. Ma mindenkivel különlegesen figyelmes. És kedves. Kiveszi a részvényeit a banki széfből. Búcsúlevelet ír. Kikészíti az öltönyét, amit a koporsóban óhajt viselni. Kikészíti hozzá az inget. Hozzá a nyakkendőt. Mandzsettagombokat. A használati utasítást... és innentől egy telefon kész káoszba fullasztja a Nagy Tervet...
A méltóságteljes agónia hirtelen fantasztikusan vicces, fekete humorú komédiába vált át, ahol Ford megmutatja, milyen érzés magunkon és a félelmeinken teli szájjal kacagni. Milyen újra mocskosul boldognak lenni. Újra okénak érezni magunkat. Újra hinni. Érezni.
Nem titok, az újjászületést George tanítványa (az iszonyatosan szexi Nicholas Hoult) hozza el és talán valaminek a lezárása Charley (a Boogie Nights óta szexistennő Julianne Moore) segítségével. Nem titok, mert úgysem az egydimenziós történet a lényeg (mégcsak nem is az, hogy ez egy melegtörténet*), hanem a vászonra transzformált érzések és színek kavalkádja, no meg Colin Firth játéka. Nem túlzás kijelenteni, hogy annyira tökéletesen játszik, hogy szinte ragyog. Még soha nem láttam ennyire szépnek, pedig még soha nem vettem észre, mint férfit. Talán pont ez a vívódó entellektüel szerep hiányzott ahhoz, hogy végérvényesen megjegyezzük a nevét.
Fordot pedig még egyszer kiemelném, mert a Jimmel való első találkozásnál, és a tengerparti meztelen fürdőzésnél gyönyörűbb és kifejezőbb pár pillanatos képsorokat nagyon ritkán látni.
A film humora (pl. a groteszk öngyilok-készülődés, vagy a homofóbiára nagyon finoman reflektáló irónia) csak megerősít abban, hogy ez a mű(!)alkotás 90%-ot érdemel.
*Az, hogy ez egy melegtörténet, véleményem szerint abszolút mellékes, szinkronban azzal, amit Ford nyilatkozott. Azt mondta, hogy - hiába felvállaltan meleg ő is -, nem ez fogta meg a történetben, hanem csak egyszerűen egy gyönyörűséges szerelmi történetnek látta, amikor olvasta. Egyetértek vele. Valóban gyönyörűséges, és a képi megvalósítására is csak azt tudom mondani, hogy hihetetlen esztétikai élmény.
Címkék: kritika 90 % a single man elanor
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Dejdő 2010.08.02. 23:38:32
duckit · http://gonduzo.blog.hu/ 2010.08.03. 00:10:03
Alex Mahone 2010.08.03. 00:50:35
asz0089 2010.08.03. 01:33:50
Csak személyes korlátoltságnak köszönhető, aki nem nézi meg.
Elanor_ 2010.08.03. 07:26:38
nem tudom, persze, h egy férfinek milyen lehet egy ilyen alkotást nézni, de nekem mint nőnek, tetszettek benne a szép pasik, a meztelenség, a finomság. :D
Elanor_ 2010.08.03. 18:54:15
- Anyád Madridban van? - kérdi George a férfiprostit.
- Igen, fodrász - feleli. - Levágta a hajam, mielőtt eljöttem. Tetszik?
Szerintem úgy nézek ki, mint James Dean.
- Jobban, mint James Dean - feleli George.
:)
Paladdin 2010.09.08. 17:59:45
Anélkül, hogy le akarnám húzni a filmet - hiszen Elanorral összhangban nekem is nagyon tetszettek az alakítások és bizonyos jelenetek/képsorok is - úgy gondolom, hogy azért lett ilyen népszerű, mert "nem menő" lehúzni egy ilyen intellektuális meleg-filmet.
A történetben és a színészekben megvolt a potenciál a 90%-hoz, de én 70-et is csak maximális jóindulattal adnék neki.
Elanor_ 2010.09.11. 09:59:40
nekem vhogy úgy sikerült, h átgondoltam: teljes és gyönyörű élete volt a pacáknak, amit belátott ő is, miért kellene még egy második esélyt kapnia (szemben mondjuk a valódi fejlődéstörténetekkel)?
a 90% az egyéni látásmódból, a hangulatból, a fényképezésből és színészi játékból jött, a -10% pedig az említett befejezés után támadt vatafakk érzés miatt. szóval nálam nem játszott, h azért értékeljem a filmet, mert merészelt meleg lenni. :D nem is igazán értem az ilyen pontrendszereket.
Password 2010.09.12. 09:50:32
Ellenben, Elanor, a profilkép rólad készült? :)
Elanor_ 2010.09.12. 11:13:31
Password 2010.09.12. 22:21:48
Úgysem fogunk találkozni a büdös életbe, a fantáziámat meg már beindította a kép. Ne hagyjunk már veszni egy ilyen jó kis álmot! :)
