Elköltöztünk: filmdroid.hu
Édentől keletre
2010.08.04. 12:20 7 komment
Életem első James Dean filmje. Azt hiszem úgy tizenöt éve láttam először a tévében, és olyan szinten ledöbbentem, hogy azt mondtam magamban ilyen nincs. És itt most nem kifejezetten Dean kinézetére kell gondolni, hanem a játékára, az volt az ami teljesen hazavágott. Persze korábban is néztem filmeket, de ez volt az első, ami nagyon megfogott.
Azzal kezdeném, hogy ez a film úgy tökéletes ahogy van. A történet zseniális és eszméletlenül magával ragadó, felkavaró, szinte érzi az ember, hogy ott van, és átéli a főhős, Cal Task (James Dean) életének minden bemutatott percét. 1917-ben az Első Világháború idejében járunk, Salinas városka határában, ahol a Task család növénytermesztésből él. Aron (Richard Davalos) az idősebb fiú, a papa kedvence. Ő az alkalmazkodó, a nyájas, a konfliktuskerülő. Azt kell hogy mondjam, hogy tökéletes volt a szerepre Davalos. (Ismerős lehet az úriember neve, a Kelly hőseiből, de egyéb érdekesség is akad, az unokáját láthattuk a Riddick 2-ben és a Titánok harcában.)
Bal oldalon a kissé álszent Aron, jobbra Cal.Tessék csak megnézni milyen sokat árul el ez a fotó, pedig csak egy pillanatkép a filmből.
Cal, a fiatalabb fiú, bármit tesz, képtelen elnyerni apja szeretetét, pedig megérdemelné, abszolút nem rossz srác. Önálló, kreatív, bátor és nagyon jólelkű. A film állítólag az alábbi gondolatmenetre épül:
"...nincs ember a világon, aki ne érezte volna a visszautasítás gyötrelmét. A mellőzés haragot szül és a harag valami bűnt a mellőzés megbosszulására, a bűn pedig bűntudattal jár."
És James Dean ezt olyan hatásosan mutatja be, hogy nincs olyan néző, aki ne érezne sajnálatot, düht, feszültséget, és mégis, a nyugodtabb pillanatokban valami édes béke szállja meg az embert. Dean a másodperc tört része alatt képes arcot váltani, és olyan erővel hozza felszínre a karakterében lévő indulatot, hogy az valami elképesztő. Három filmet láttam tőle- ezt, a Haragban a világgal és az Óriást- és azt hiszem ő az az ösztönösen játszó típus. Itt is mindenféle erőlködés nélkül viszi vászonra a karaktert, de úgy, hogy egy életre beleszeret az ember. Érdemes megfigyelni, hogyan mozog, mikor hová néz, mekkorákat és mikor pislant, mindennek óriási jelentősége van.
John Steinbeck regénye szolgáltatta az alapot (a forgatókönyvben is munkálkodott az író). Neki köszönhetjük a megrázó Egerek és Emberek című regényt is, melyből 1992-ben megszületett a film (trailer itt) és John Malkovich akkorát alakított benne, hogy a film után még vagy negyed órán keresztül nem tudtam megszólalni. Az Édentől keletre picit Káin (Cal) és Ábel (Aron) sztori, megspékelve egy mélyen hívő apával, egy titkolt anyával és rengeteg igazsággal, melyet csak Cal lát igazán. A többiek a vallás, az álszentség szürke ködében kóvályognak és mikor szembe kell nézni a valósággal, összeomlanak. Persze nem mindenki, és ez külön kiemelendő, hogy a női karakterek mind erősek. Magabiztos, bájos, talpraesett, kedves, de ha kell harciasak, főnökök (gondolok itt Aron/Cal szerelmére (Julie Harris) illetve az anyjukra(Jo Van Fleet, aki megkapta ezért a legjobb mellékszereplőért járó szobrocskát).
A filmet 1955-ben Elia Kazan rendezte, aki igencsak szép pályát tudhatott a magáénak. Korábban előszeretettel dolgozott Brando-val, kettejük munkája az 1951-es A vágy villamosa, illetve az 1954-es A rakparton c. klasszikus. Eredetileg Cal szerepére is Brando-t szerette volna, de aztán Paul Osborn, a másik forgatókönyv író, a még akkor nem igazán ismert Dean-t javasolta.
1955 szeptember 30.-án Dean végzetes autóbalesetet szenved. Mindössze huszonnégy évet élt. Ő az első az Oscarok történelmében, akit posztumusz legjobb színész kategóriában jelölnek, valamint az egyetlen akinek a nevéhez két ilyen jelölés tartozik (Édentől keletre, Óriás). Aki még esetleg nem látta, és mondjuk adja valamelyik csatorna, akkor feltétlen nézze meg. (Próbáltam megszerezni a filmjeit szinkronosan, de egyszerűen képtelenség. Nem is értem miért nem adnak ki egy James Dean Mega Pack-et, én vevő lennék.) Egy szó mint száz, ez egy kötelező darab. Amíg a mai filmek többsége (és kéretik figyelembe venni a többsége jelzőt) a látványra és az adrenalintermelésünkre hat, ez a régi darab valami egészen másra. A lelkünkre.
A videója tiltva van, ezért IDE klikk és már lehet is nézni.
Címkék: iromány dráma james dean 100 %
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Dejdő 2010.08.04. 13:37:03
Armida · http://armida.freeblog.hu/ 2010.08.04. 13:39:43
Légyszi a mélcímemre küldj egy levelet, ott majd megbeszéljük bővebben.
Megtalálsz ha rákattintasz a freeblogos oldalamra, ott pedig a nevemre.