Elköltöztünk: filmdroid.hu
A Kaptár: Túlvilág (Resident Evil: Afterlife)
2010.09.15. 22:10 9 komment
Népszerű számítógépes játékok vászonra adaptálását több úton is véghez lehet vinni, attól függ, hogy kinek a kezébe kerülnek a jogok. A sok évnyi tapasztalat azt mutatja, hogy az arany középút valahol Uwe Boll és a 100 millió dollár alatti költségvetés között található. Ugyanis Boll munkái képezik a legalját ezen látványosnak szánt termékeknek, legalábbis a nagy többség szerint, illetve az imdb-s átlaguk is erre utal, míg a nagyobb költségvetésű alkotások általában befuccsolnak (elég csak a Perzsia hercege és a Tomb Raider 2 bukására gondolni). Paul W. S. Anderson azon rendezők közé tartozik, aki kisebb büdzséből totál agyatlan produkciókat készít és már nagy tapasztalattal rendelkezik a számítógépes játékok alapján készült filmek terén A Mortal Kombat szépen termelte a milliókat, A Kaptár zombulást is ő hozta el először nekünk, ki hitte volna még az első rész bemutatásakor, hogy hamarosan a negyediket nézhetjük, ahogy Alice és újonnan szerzett baráti társasága megtizedeli a mocskos élőholtakat.
A sztorival nem vacakoltak túl sokat, Alice egy különös és bíztató rádióadás forrását próbálja felkutatni, az ismétlődő mondatok zombimentes övezetet, ételt és biztonságot ígérnek. Csakhogy a célkoordinátákon nincs semmi, ami valamiféle optimizmusra adna okot. Így hát a leharcolt Los Angeles felé veszi az irányt, ahol találkozik néhány túlélővel, akik eléggé szorongatott helyzetben vannak.
Ott hagyták abba, hogy a Csillagok háborúja módjára lett hirtelen egy klónsereg Alice-ből, velük kezdeni kellett valamit, de hát csak nem küldhetik szét őket a szélrózsa minden irányába csúnya zombikat öldösni (vagy lehetett volna), mindenesetre ők is kapnak pár percet az elején, aztán a Hegylakó híres mondata jut az eszünkbe. Azzal nem törődtek, hogy az utolsó részben még azt adagolták be, hogy a világ elsivatagosodott, szép nagy homokbuckák voltak mindenütt, Las Vegast is betemette, úgy ahogy kell, bár a zombik olyanok, mint a patkányok, mindenhol akad belőlük. Ehhez képest a Túlvilág címre hallgató epizódban sehol egy árva homokszem, maximum képletesen, ha az bekerül a gépezetbe. Alice nyugodt kis tengerparton ücsörög, erdőket is látni. Hová lett a sivatag? Végül is...nem mindegy, hogy nem derékig érő homokban zajlik az akció?
Andersonról sok minden elmondható, de az egyáltalán nem, hogy olyan filmeket készítene, amelyeket évek múlva is emlegetnek. Tudja, sejti velünk együtt, ha megfeszül sem fog soha olyan produkciót kiadni kezei közül, amelyek maradandóak lennének, nem is erőlködik„carpe diem” -stílusban dolgozik. S nincs is saját kialakult stílusa, sem régen, sem most és a jövőben sem fogjuk azt mondani, hogy „Ez olyan 'andersonos'” volt (vagy ha igen, akkor nem rá fogunk gondolni, hanem mondjuk Wes-re vagy Anderson meséire).
Emberünk előszeretettel merít kollégái munkáiból, pofátlanul lop vagy másol, édes mindegy, tudjuk, ezt már láttuk korábban. A dolog lényege, hogy csinálja ügyesen, ha ez megvan, akkor nem róják fel neki vagyis nem mindenki. A Kaptár 4-ben a Mátrix, és a Penge többször és több helyen látott akciójelenetei köszönnek vissza, talán ásítanánk is egy nagyot ezek láttán, ha nem lenne mindez 3D, így bizony elég pofásan néznek ki a lassítások. Mikor előkerül egy lövésre kész pisztoly vagy halálos töltetekkel megspékelt puska belassul az idő. Ennek gyakorlatilag két haszna is van: 1:) nem panaszkodhatunk arra, hogy az operatőr ismét Parkinson-kóros 2:) a harmadik dimenzió feldobja a jelenetet. Alice „retikülje” és a fegyverraktár láttán a fegyverimádók húzzák mosolyra a szájukat, a macsó beállításokat kedvelő nézők is megkapják a magukét, még egy méretes szögekkel tarkított hatalmas lény is feltűnik és kötelező jelleggel dübörögtetik a zenét.
Agyatlanság a köbön, sőt felsőfokon, az értelem kb. a zéróhoz közelít, az előző részek is valami hasonlóak voltak. A lényeg, hogy a néző ne csukja le a szemét a szemüveg mögött az álmosságtól, szórakozni ül be mindenki vagy mifene. Anderson hozza a szintet, bár a cselekménymentes helyeken látszik, hogy csak a kötelező játékidő kitöltése a cél, egyébként már a következő lassításon gondolkodott. A színészek pont olyanok, mint egy B kategóriás horrorban. Aki kemény, az kemény, akinek fondorlatos képe van, az átver, aki rémüldözik az mindig ijedt szemekkel próbál maga elé nézni (jobb esetben a végén megváltozik és fegyvert ragadva intézi az ügyeket). Milla Jovovich hozza az eddigi szintet, Ali Lartert megint visszahozták, hogy Kacey Barnfielddel közösen növeljék a jó csajok számát (Sienna Guillory is a második rész kevés pozitívumainak az egyike is látható, de sajna csak rövid időre), Wentworth Millert pedig minden bizonnyal a börtönös poén miatt szerződtették le.
Néhány bosszantó dolog (a halottnak hitt szereplők feltűnése) ellenére az agyatlan szórakozásnak szánt film úgy-ahogy megállja a helyét, de csakis a 3D miatt. Ha csak a megszokott módon készült volna a produkció, bizony nem mentené meg semmi attól, hogy teljes csalódás legyen. 60 %-ot megadnék rá.
FayeFaye kritikája
Azt felróni a filmnek, hogy nem eredeti vagy logikátlan elég bagoly mondja verébnek, mert ezt már az első és azóta mindegyik részről elmondta mindenki, és ha valaki egy évtizeddel később még mást várt ettől, akkor rossz helyen jár. Itt egyik film úgy követi a másikat, mint a szintek egy játékban, a szörnyek egyre nagyobbak, de a mechanika ugyanaz. Mégis ez az egyetlen sikeres és kitartó jaték/mozi cross over franchise, ugyan egyik film sem volt egy nyári blockbuster kaliberű siker, azért mindegyik tisztességes profitot termelt a közepes költségvetéshez képest. A titok valószínűleg abban rejlik, hogy a film hús-vér készítői és a fiktív karakterek látszólag ugyanúgy élvezik a zombi darálást, mint ahogy azt mi élveztük a játék közben. Valahogy sikerült egy koherens univerzumot létrehozniuk, amiben nem kell ismerni a videójátékokat a film megértéséhez – az előzményeket három mondatban összefoglalják a film elején voice overben – de sok benne a kikacsintás a játékosok felé, miközben az újabb játékok átvettek jeleneteket a filmekből. A Resident Evil megtalálta a saját hűséges közönségét, valahol a horror rajongók és a játékosok keresztmetszetében, és nem szégyelli megadni nekik, amire vágynak. A legtöbb műfajokon átívelő adaptáció ugyanis a hollywoodi filmen keresztül próbálja meg „legitimizálni” magát, eldobva az eredeti rajongóit.
Engem az első film, amit azóta is a legjobbnak tartok, megvett kilóra, azóta végigjátszottam néhány játékot és a következő filmen is biztos ott leszek és ugyanúgy fogok éljenezni, amikor megjelennek az eper lekvárral bekent dobbermannok. Az első még egy egész konvencionális spam in a can horror volt, ahol csak egy zárt építményből kellett kijutni néhány ezer fürge zombin keresztül. Ha valami hiányzott a negyedik felvonásból az az egyenes Milla on zombie action, sajnos minden film egyre nagyobb történet ívet igyekszik leírni; itt Alice túl sokat utazott és túl kevés zombinak lépett személyesen az arcába. Milla Jovovich azt hiszem a másik kulcsa a franchise sikerének: nem egy Shakespeare színésznő, de a badass akcióhősnőt – és kevés nőnek áll jobban a lefűrészelt csövű sörétes puska – egy olyan megkapó törékenységgel tudja ötvözni, amitől minden pasi rögtön a védelmébe akarja venni, pedig nagyon meggyőzően kemény még a T-Vírus nélkül is. Persze itt szinte minden magyarázat nélkül történik – Hogy húzták ki a túlélők a börtönben 4 évig? Honnan szedték azt a baromi sok fáklyát? Hol találtak egy hajót? Honnan veszik az üzemanyagot a repülőhöz? Miért van annyi szuper titkos Umbrella létesítmény, mint Starbucks? De ahelyett, hogy teljesen logikátlan inkább azt mondanám, hogy játék logikát követ: a nagyfőnök elmenekül, csak hogy visszatérjen az utolsó fejezetben? Klasszikus. És egy játék közben senki sem kérdőjelezi meg, hogy ki készítette oda előzékenyen az extra tárakat a virágvázába. A lényeg, hogy fröccsen a mutáns agyvelő, lehet ugrálni az előugró zombiktól és mindig van egy újabb szint. Annak ellenére, hogy teljesen elrugaszkodott a józan ész és a fizika kicsinyes törvényeitől, az akció végig élvezhető, egyszer sem unatkoztam, és rég beszélgettem ilyen jót egy film után arról, hogy mennyire nem volt érelme.
imdb: 6,9
rottentomatoes: 22 %
Büdzsé: 60 millió dollár
Eddigii amerikai bevétel: 29 millió dollár
Eddigi összbevétel: 71 millió dollár
Címkék: horror iromány resident evil 60 % játékból film resident evil 4
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Trackbackek, pingbackek:
Trackback: A kaptár - Túlvilág 3D (Resident Evil: Afterlife) 2010.10.17. 08:35:03
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
feriboi 2010.09.15. 23:37:35
"ígér" helyett "ígérnek" hétvégén kocc!
Brekicc 2010.09.16. 02:46:24
Brekicc 2010.09.16. 02:48:36
Sheepee 2010.09.16. 08:11:10
Lehet ha nem ismerném a játékot azt mondanám, jólvan, elmegy, de a játékok tükrében számomra Anderson pont ugyan azt csinálja mint Uwe Boll.
koimbra · http://filmdroid.blog.hu/ 2010.09.16. 09:48:42
A James Bond meg a Hobbit más tészta, ezek kb 200 millába fájnának és az MGM csődje miatt nem tudják beindítani a munkálatokat.
Spawn85 2010.09.16. 11:11:36
Nekem továbbra is az első rész a kedvencem.
Ja igen, a játékkal egy percet sem játszottam. (Egyikkel sem.) Úgyhogy ilyen szempontból nem voltak elvárásaim.
koimbra · http://filmdroid.blog.hu/ 2010.09.16. 11:18:26
Brekicc 2010.09.16. 12:25:02
De akkor is azt mondom, hogy inkább vennék meg a filmjogokat egy újabb RE helyett, mert annyit nem ért ez a film. Bár biztos hogy jó lóvét fog hozni a 3D és a látványos előzetes miatt.
Csak annyit kérek, hogy ne a Disney csinálja meg végül a Hobbitot, mert az tragikus lenne, nem epikus. :)
Armida · http://armida.freeblog.hu/ 2010.09.16. 13:33:09
Az első három rész tetszett, de ez már nem annyira.
