22 lövés (22 Bullets)

2010.10.09. 20:58 koimbra 2 komment

Jean Reno Luc Besson szárnyai alatt kezdte ígéretes színészi karrierjét, ám úgy ahogy Besson ő is lejjebb adta. A francia rendező mára inkább a középszert képviseli, elmúltak azok az idők, mikor jó ideig az nevétől volt hangos a média, arról cikkezett mindenki, hogy már megint milyen profi munkát tett le az asztalra. Reno engedett Hollywood hívó szavának, ám kevés kivételtől eltekintve nem igen volt képes emlékezetes filmekben játszani, legutóbb A rózsaszín párduc gyenge folytatásában, illetve a Páros mellékhatás idétlen vígjátékban próbált humorizálni, valljuk be, kevés sikerrel, A szállítmányban meg mintha ott se lett volna. Reno olykor-olykor visszatér hazájába egy-egy film kedvéért, ám egymás után két érdekes ajánlattal is megkeresték, így a színész két francia produkcióban is látható. Vajon továbbra is marad-e franciahonban? Elég kevés az esély erre, elképzelhető, hogy a 22 lövés feldolgozásában is ő fog játszani. Mert az Álomgyár biztosan remake-elni fogja a thrillert, e felől szemernyi kétségünk se lehet és keresve se találnának jobb főszereplőt nála.

A színész Charly Matteit formálja meg, régen maffiavezérként „kereste a kenyerét”, ám mostanra már kilépett, abbahagyta a gengszteresdit, minden idejét családjának szenteli. Ám a maffiából nem lehet csak olyan könnyen kiszállni, egy nap mikor megáll autójával egy parkolóban és végighallgatja egyik kedvenc klasszikusát maszkos férfiak rontanak rá. A végeredmény: 22 töltény a testben. Csodával határos módon életben marad a rendőrség őszinte sajnálatára, a főnökség jobban örült volna, ha inkább jobb létre szenderül, ráadásul hivatalból kénytelenek is nyomozni az ügyben, közben pedig attól félnek, hogy a bosszúhadjárat során minél kevesebb civil dobja fel a talpát. Mattei eleinte nem is igazán akar revansot venni, később azonban nekiáll tisztogatni.

Elmondható (elnézést az aktor rajongóitól), hogy Reno színészi kelléktára nem nevezhető bőségesnek, csupán néhány arckifejezése van, azokat viszont profi szinten hozza. A 22 lövésben sem nyújt se többet, se kevesebbet, de nincs is szükség változatos arckifejezésekre, hitelesen hozza az ex-maffiózó és a bosszúálló szerepét. A karakter kemény külseje mögött érző szív dobog, Matteinek vannak érzései is, nem csak egy kegyetlen ember. Családja mindennél fontosabb számára (a filmek keresztapáinak mindig első a família), illetve mindig mellette volna kedvelt kutyája, idővel macskáról gondoskodik egy nyugodt vízparton.

Az ügyben illetékes nyomozónő a háta közepére kívánja az egész cécót. Férje szolgálat közben hunyt el nem természetes úton, főnökével pedig nem kedvelik túlságosan egymást, ráadásul keze is meg van kötve. Értelmes és használható tanúvallomásokat nem tud kicsikarni senkiből, tele van a hócipője azzal, hogy hiába ismeri, tudja a nyilvánvalót, a gengszterekből akkor sem csikar ki semmit. Hiába kézenfekvő, hogy Mattei teszi el szép sorra az őt kivégezni akaró személyeket, a férfire nem lehet rábizonyítani semmit. Idővel pedig kényszerű szövetséget is köt az ellenséggel, annak érdekében, hogy egy másik ellenfelet ki tudjon vonni a forgalomból. Meg kell még említeni Tony Zacchia-t is, Mattei ellenlábasát, aki csöppet megzakkant, még a saját emberei fejéhez is pisztolyt nyom, ha valami nem tetszik neki.

A leszámolások, lövöldözések mellé némi vér is dukál, ezt nem is spórolták ki a filmből (na majd a hollywoodi változatból). A leendő áldozatok hiába kőkemények, mikor eljő értük a halál mégsem néznek vele bátran farkasszemet, kétségbeesetten könyörögnek életükért. A főhős szíve ugyan egyik-másikon megesik, de a maga elé tűzött célt dacosan kitűzi. Nehogy már hülyét csináljon magából, mikor bátran belépdelt az ellenség főhadiszállására és elárulja a tisztelt egybegyűlteknek, hogy nekik bizony hamarosan végük. Mellesleg a film egyik leghatásosabb jelenete is egyben.

A 22 lövés nem egy vidám film, humor nem is kapott helyet benne, bosszú, vér, lövöldözések és üldözések is megtalálhatóak benne. Csakhogy a produkció legnagyobb hibája, hogy nem tudja tartani a szintet, olykor felpörög, aztán hirtelen leül, illetve a dialógusokon is lehetett volna még mit csiszolni, ráadásul Mattei ellenlábasának a motivációi is érdekesen hatnak. Összességében 60 %-ot megérdemel az alkotás, az érzelmi dolgokkal volt némi probléma. Talán ha kőkemény bosszúfilmet csinálnak jobb lett volna?

imdb: 6,6
rottentomatoes: 42 %

Címkék: akció iromány dráma 60 % 22 bullets

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.