Elköltöztünk: filmdroid.hu
Wild Target
2010.10.18. 21:29 3 komment
Öregedő veterán bérgyilkos, aki mindig tökéletesen hajtja végre megbízásait, ám úgy dönt, hogy az újabb áldozatjelöltet nem teszi hidegre, sőt ezentúl maga fogja megvédelmezni. Temérdek filmben láthattuk ezt a sztorit, mondhatni lerágott csont, de ez nem jelenti azt, hogy unalmas is lenne a téma, főleg ha hozzáértő kezekbe kerül a produkció. Ráadásul még hozzájuk csapódik egy srác is, akiből tökéletes utódot faraghat. Ezt a felállást is láthattuk már pár alkotásban, nem? Ezúttal azonban nem egy izgalmas thrillerről vagy kőkemény akciófilmről van szó, hanem egy angol vígjátékról, ahelyett hogy ezer golyót lőnének el lassítások közepette inkább a humorra helyezték a hangsúlyt.
Victor Maynard (Bill Nighy) olyan, mint egy szellem, senki nem tudja, hogy miképp néz ki, nem ismeretes, hogy hol lakik. Részben ezért is ő a legjobb a szakmában, amibe gyakorlatilag beleszületett, hisz' szülei is hasonló tevékenységet folytattak. Ki kell iktatnia Rose-t (Emily Blunt), aki majd' egymillió fonttal vert át valami nagykutyát (Rupert Everett). A férfi követni kezdi célpontját és hiába volt eddig hidegvérű gyilkos, valami mégis megérinti a nővel kapcsolatban, aki könnyedén cseni el a dolgokat, illetve lazán átver bárkit. Ezért úgy dönt, hogy mégsem teljesíti a feladatát, védelmébe veszi a hölgyet és még a hozzájuk csapódó Tony-t (Rupert Grint) is a szárnyai alá veszi.
A Wild Targetben két közismert bérgyilkosos történetet – a megvédendő áldozat, illetve az utód kiképzése – egy produkcióba sűrítettek be, bár inkább jobban koncentrálnak a testőr szálra, mint a másikra. Nighy formálja meg a karót nyelt, feladatát mindig pontosan végző gyilkost. A szokások rabja és ábrázatán egy csepp érzelem sem látszik. Megismerjük családi hátterét, bemutatják, hogy hol él és még édesanyja is feltűnik. Emily Blunt vidám természetű lányt játszik, akinek meg se fordul a fejében, hogy esetleg egy nap átverései miatt ráküldenek valakit és szöges ellentéte a merev Maynardnak. Róla nem igazán tudunk meg semmit, fogalmunk sincs miért űzi ezt az „ipart. Rupert Grint formálja meg Tony-t, sajnos az ő karaktere leginkább csak lóg a levegőben, mintha a forgatókönyvíróknak lett volna vele kapcsolatban egy jó ötletük, de aztán nem tudtak vele mit kezdeni és a Harry Potterben látott figurájától kevéssé tér el. Vele kapcsolatban aztán végképp kevés dolgot ismerhetünk és jelenetei nagy részében inkább csak fürdik. Martin Freeman a trióra küldött bérgyilkos, aki mindig kedélyesen, mosolyogva végzi a munkáját és úgy gondolja, hogy ő a második legjobb – Maynard után – ebben a mesterségben.
A film Az érzelmes bérgyilkos 1993-as francia produkció feldolgozása, Jonathan Lynn vállalta magára, hogy egy élvezhető produkciót készítsen. Lynn karrierje kezdetén még olyan filmeket dirigált, mint a derűs perceket okozó Apócák a pácban, A dzsentlemanus, illetve a Vinni, az 1ügyű, ami után gyakorlatilag már a középszernél gyengébb műveket produkált, a Wild Targettel azonban sikerült egy élvezhetőbb alkotást produkálnia. A játékidő első fele Londonban játszódik, itt még több a poén, ám mikor hőseink Maynard házában bujdosnak tovább némileg leül a hangulat és kevesebb vicces jelenetet láthatunk. A cselekmény nem éppen pörgős, viszont sokáig mosoly ülhet az ember arcán és többször is fülig érhet a szája egyes jelenetek láttán, csak azért kap 70 %-ot, mert nem tudják végig tartani a szintet.
Címkék: remake iromány vígjáték 70 % wild target
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
sjbee 2010.10.19. 00:25:26
A vége is olyan gyenguska lett.
