Elköltöztünk: filmdroid.hu
Altitude
2010.10.31. 20:59 8 komment
Hosszú csápok nyúlnak a sötét fellegek között suhanó pár személyes repülőgép felé, jajj mi lesz a bajba jutott tinikkel. A fentebb látható plakát nem ígér többet egy szokványos tinihorrornál, amit egy eleddig ismeretlen rendező hozott össze. A kanadai Karee Andrews a Marvel berkein belül készített képregényeket készített és összehozott néhány rövidfilmet, az Altitude azonban már egy másfél órás szösszenet, az akadályt ha nem is csont nélkül, de ügyesen átugrotta.
Öt tini – két lány és három fiú – egy koncertre igyekszik és egy pár személyes géppel vágnak neki a hosszú útnak. A kis társaság hamarosan hatalmas viharba kerül, a látótávolság a zéróval egyenlő, az eddig megbízhatóan működő magasságmérő pedig azt jelzi, hogy 20.000 láb magasságban suhannak, de nem csak a műszerek bolondulnak meg, hanem a géppel is történik „egy kis” műszaki hiba. A fennálló problémák mellett az utastérben is zajlanak a szóváltások, később pedig egy szörny is feltűnik.
A szereplők a film elején földön toporognak és diskurálnak, míg végre nekilendül a repülőgép. Szűk térben játszódnak a további történések, Andrews azonban nem a könnyedebb utat választotta, megtehette volna, hogy a kamerát lehelyezi az egyik sarokba, majd lelkesen zoomolgat jobbra-balra, ám nem élt ezzel a lehetőséggel. A szűk helyen is megtett mindent azért, hogy ahol csak lehet mozgásban legyen a kamera, olykor még azt is elköveti, hogy vágás nélkül lazán átsuhan a kicsiny utastéren, majd majd a szabad térbe érve kívülről nyújt rálátást gépre.
Andrews remekül megteremtette az atmoszférát is, szürkés szűrőt használt, ami különös (és rejtélyes) hangulatot kölcsönöz a produkciónak, ráadásul teljes mértékben illik is hozzá. Mivel a földön játszódó jelenetek sem épp napsütésben játszódnak, hanem borult, esőre álló időben. A képregényes múlttól sem tud elszakadni, hiszen a hangulat is olyan, mintha egy képregény pörögne az ember szeme előtt, ráadásképpen még egy Különös történetek füzet is előkerül, ami később egy-két percre központi szerephez jut. Javára írható, hogy a bezártság érzése, a klausztrofóbia is megjelenik, sőt még az adrenalin szintet is ki tudja zökkenteni a holtpontról és még ha ez eléggé ingadozó is, azért a figyelmet végig fenn tudja tartani.
A leszerződtetett szereplők valószínűleg soha nem kapnak Oscart (bár ezt azért ne kiabáljuk még el), de hát ki várt ettől a produkciótól díjgyanús alakításokat? Teljesítményük azonban mindenképpen jobb az Asylum-féle „műremekekben” megszokottakhoz képest. Julianna Guill a Péntek 13 feldolgozásban domborított, nem is akárhogy, Jason új eljövetelében a kevés pozitívumok (vagy inkább látványosságok) egyike volt. Jessica Lowndes a 90210 sorozatban látható, a hölgyemény tisztára úgy néz ki, mint Megan Fox, csak ő azért nem futott be, mert nem gigantikus űrrobotok mellett rohangálhatott. A csajok mosolyogni nagyon tudnak, de van itt drámázás, sírás, rívás és ijedt tekinteteteket is be kell mutatni, becsületükre legyen mondva próbálnak helyt állni, ám nem minden szituációban sikerül. A három srác közül persze az egyik (Ryan Donowho) a tahó oldalt képviseli, a másiknak (Landon Liboiron) pedig rejtélyes múltat szántak, kár, hogy néha túl bamba fejet vág. Jake Weary sem koloncnak van jelen, azaz nem csak ül magába roskadva. Az út során kiderül néhány eddig el nem mondott titok, elfojtott érzelmek törnek felszínre.
Az Altitude-re csöppet rányomja a bélyegét a direktor rövidfilmes múltja, láthatóan nehezére esik végre elkezdeni a cselekményt. Ha fél óra vagy 45 perces produkciót készített volna valószínűleg (sőt, biztos) pörgősebb alkotás lett volna a végeredmény, a legnagyobb probléma a változékony tempó. A kanadai filmes bizonyára kedvelhette az Alkonyzóna sorozatot, ugyanis a produkció láttán olyan érzés keríthet hatalmába, hogy ez a széria egyik be nem mutatott részének bővített változata. Fel is merülhet pár kérdés a játékidő alatt: A gép utasai egy másik világba kerültek? Vajon a kormány keze van a dologban?
Nem készült egy vagonnyi pénzből, egy helyen játszódó, pár szereplős horrorról van szó, amire mégsem lehet ráfogni, hogy horror, hiszen előbb inkább túlélődráma-thrillernek tűnik, csak később gyalogolnak bele ebbe a műfajba. A méretes „polipot” nem mutatják túl sokáig (a büdzsé ennyire lehetett elegendő), a film vizualitásával nincs gond és a végén is sikerült meglepődni. Hozzá kell tennem, hogy nagyon örvendetes, hogy Andrews nem döntött a „cloverfieldes kézikamerás” megoldás mellett, olyan érzésem volt az elején, mintha megfordult volna a fejében, hiszen az egyik lány felvevőkészülékkel bíbelődött egy ideig, míg le nem merült az aksija. Itt nem jött volna ki jól, ha mégis ezt részesítette volna előnyben. 70 %-ot osztanék ki rá.
Címkék: horror iromány 70 % altitude
A bejegyzés trackback címe:
Trackbackek, pingbackek:
Trackback: Altitude 2010.11.05. 08:35:02
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
sjbee 2010.10.31. 23:48:45
Ami engem leginkább idegesített, azok a "na most ide tegyünk be egy műbalhét" részek. Ezek azok a jelenetek amikor a szereplők egymást próbálják túlordibálni, közben taknyuk-nyáluk folyik a nagyobb hatás kedvéért. Ezekkel a jelenetekkel csak azt érik el nálam, a nézőnél, hogy teljes lelki nyugalommal a halálukat kívánjam. Ehhez jön még a pozitív karakternek szánt fiú életellenes bárgyúsága, ami már már súrolta retardált szintet. Azért ezeket a dolgokat nem varrhatjuk teljes egészében a színészek nyakába, egy jó rendező képes megtalálni az arany középutat, ahol a félelem még nincs ilyen mértékben eltúlozva, de közben mégis hat a nézők zsigereire.
De ahogy az elején írtam, mégis nézhető darab, még ha szerintem 15-20 perccel simán rövidebbre is lehetett volna vágni.
És a vége is elég tűrhetőre sikeredett, kivéve amikor
SPOILER
a 2 kisgyerek a "múltban" megfogja egymás kezét. Nem vagyok gyermek pszichológus, de aligha életszerű ez a jelenet szerintem ( 2 kisgyermek megfogja egymás kezét, közben mélyen elnéznek a horizontba :D LOL )Spoiler még mindig:
a végén a 12 majom ugrott be nekem. Ki tudja melyik résznél? :)
Spoiler off
Nálam jóindulattal 50%
Kimike18 2010.11.01. 10:36:25
koimbra · http://filmdroid.blog.hu/ 2010.11.01. 11:15:30
Rolee83 2010.11.01. 13:19:16
Nem láttam a filmet, nem is akarom megnézni, de ez érdekelne!
koimbra · http://filmdroid.blog.hu/ 2010.11.01. 14:33:28
cineplex 2010.11.01. 16:33:17
shiver23 2010.11.01. 17:14:05
Tipikusan egyszernézős film ami nálam nem ér többet 50%-nál.
Nostro · http://www.flickr.com/photos/terraflex/ 2010.11.02. 00:21:25
Jól indul, még a színészekkel sem volna gond, kivétel a később főszerepet kapó "furcsa-fiú", mert ő nagyon gyenge. Az elején még egy kis fojtogató érzést is nyújt a film, de a játékidő előrehaladtával minden szétcsúszik, mégpedig olyan szinten, hogy a végén még te szégyenled magad a készítők helyett.
Az első 40 percet ajánlom, de utána kapcsold ki, vagy néz meg még egyszer sokkal árnyaltabb és kidolgozottabb "Fagyást".