Elköltöztünk: filmdroid.hu
Black Swan
2010.12.30. 22:23 25 komment
Darren Aronofsky új filmje az egyik legvártabb alkotás az idén, melyben a balett világát elegyíti a pszichológiai thrillerrel. Ehhez nincs is szüksége bonyolult történetre, a Black Swant ebből a szempontból egyszerűség és kiszámíthatóság jellemzi, míg minden más tekintetben nagyon is összetett.
Nina (Natalie Portman) a feltörekvő balett-táncosnő, egyike azon esélyeseknek, akik versenyezhetnek a Hatyúk tava egy új változatának főszerepéért. A rendező, Thomas Leroy (Vincent Cassel) azonban nem tartja elég megfelelőnek a lányt a hattyú királynő szerepére, mivel úgy látja, nincs meg benne az az adottság, hogy a szükséges két ellentétes karaktert kiválóan megformálja. A főszerephez ugyanis a fehér és fekete hattyú karaktere egyarán tartozik, és a törékeny, kislányos balerina nem tudja bemutatni a csábító, sötét hattyúlányt. Egy új táncos, (Mila Kunis) a lány igazi versenytársa.
Végül Nina úgy kapja meg a szerepet, hogy már nem számít rá, mivel a rendező szerint, nem tökéletes a szerepre. Ráadásul családi háttér sem támasztja alá az önbizalmát. Feltehetően egész eddigi élete szigorúan a balettről szólt, egy olyan anya nevelésében, aki szintén erre a szerepre vágyott, de sosem kapta meg. Elődje, a kiöregedett Winona Ryder botrányosan távozik a társulattól, féltékeny megjegyzésével még gondoskodik tovább rombolni Nina önbizalmát.
A lánynak tehát valóságos démonokkal kell megküzdenie, ahhoz, hogy el tudja játszani a rá bízott szerepet. Meg kellene erősítenie az önbizalmát és könnyedén eljátszani a szerepet, ezt mondaná mindenki, és a rendező is, de ezt a tanácsot gyakorlatban nehéz megfogadni. Nina valójában egy nagyon feszült, görcsös egyéniség, inkább létrehoz egy személyiséget, a fekete hattyút, ami kicsit ő is, és kicsit, vetélytársa, Lily is. Aronofsky kettétépi főszereplő személyiségét és a jelenséget igen félelmetes, horrorfilmbe illő eszközökkel mutatja be. Ilyen, vagy hasonló tudathasadást már sok filmben láttunk, de itt most nem azzal a céllal került be a forgatókönyvbe, hogy a végén jól meglepődjünk, hanem az egész egy egyszerű metafora.
A film egyik legnagyobb erőssége a látvány. A fehér és a fekete erős ellentéte, mint a jó és gonosz, az ártatlanság és a sötétség hol egymástól elkülönülve, hol zavarba ejtően összefonódva és kétértelműen jelenik meg. Aronofsky minden alkalommal valamilyen kétséget is csempész a jelenetekbe Ninával kapcsolatban, az hogy mi valóság és mi nem körülötte, nem mindig egyértelmű az első pillanatban. Míg a két hattyú karaktere, a fekete-fehérek, két igen tiszta ellentétet jelentenek. Ennek bizonyosság, bizonytalanság váltakozásnak is bája van, talán tánchoz hasonló ritmust kap tőle a film is.
A balett műfaja talán kevesekhez áll közel, én sem ismerem; és igazából a nagyon kifinomult és nehéz tánccal azonosítom, aminek a mondanivalóját, történetét nehéz megérteni. Még asszociálok a fagyosságra is és az oroszok is eszembe jutnak és persze a Hattyúk tava is. Mindaz, amit tudok és elképzelek róla, az alapján nem is lehetett volna szebben elegyíteni azt az esztétikumot, ami a balettben van a filmmel, mint ahogy most Aronofsky tette. Igaz, ettől valamennyire művészieskedő a film, lehet, hogy kicsit már giccses is, de nekem ez még belefér a balett-témába. Az, hogy ezek a finom elemek keverednek a lélek szörnyűségeivel, külön tetszik. Úgy ahogy kicsit félünk a bohóctól, félhetünk a balettben is valami meg nem fogalmazott hátborzongató érzéstől, az álarctól, (ami lehet vastag smink is), vagy hogy ez az egész a szemnek szép, a léleknek meg ugyanannyira lehet hamis és gyilkos is.
Aronofsky már korábban azt nyilatkozta, hogy ő akarja először kihozni Natalie Portman-ből a felnőtt nőt, de igazából már láthattuk a Közelebb!-ben is csalódni és felnőtté válni. Ez egyébként reklámszöveg lehet, mert nem hiszem, hogy lenne még egy ilyen törékeny, balerina alkatú színésznő, aki ebben a munkában ennyire tökéletesen teljesíthetett volna. A színésznő egyszerre aszexuális, elnyomott felnőttkorú kislány, a lázadó, az üldözési mániás, az önmagát büntető, a hatalomra törő gyilkos (most lényegtelen, hogy a valóságban, mi történt, és mi nem), valamint a film végére végre a mindent leküzdő szabadon, csodálatos tehetséggel táncoló balerina szerepében is megmutatkozik.
Hogy ne hagyjak űrt, megjegyzem, hogy a mellékszereplők is brillíroztak, Vincent Cassel nemes egyszerűséggel, Mila Kunis pedig egy összetettebb - félig igazi, félig látomás - alakjában, valamint Barbara Hershey és Winona Ryder is emlékezetes alakításban látható.
Szerintem: 10/10
Címkék: iromány 100% black swan
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Alex Mahone 2010.12.30. 22:38:58
A nép fia 2010.12.30. 22:58:09
asz0089 2010.12.30. 23:49:58
Világszám!
Dr.Jones · http://mediaviagra.blog.hu 2010.12.31. 00:18:21
nikodémus 2010.12.31. 09:12:26
Eredetileg A pankrátort és ezt 1 db filmként akarta leforgatni Aronofsky (Randy szerelme Nina lett volna), huh, az ütős lett volna...
duckit · http://gonduzo.blog.hu/ 2010.12.31. 11:02:02
Lubezki 2010.12.31. 11:12:56
suo tempore 2010.12.31. 11:42:15
koimbra · http://filmdroid.blog.hu/ 2010.12.31. 12:05:07
A forrás nekem nagyon nem jött be, de tudom, hogy sokan letették a hajukat is előtte. A Rekviemet nagyon régen láttam, nagyon jó lett. A pankrátorért adtam volna Mickey Rourke-nak egy Oszit, de sajnos még nem láttam Jeff Bridges díjnyertes alakítását, ideje lenne azt is pótolnom:)
csak_csendben 2010.12.31. 14:02:19
Wolverine egy erőszakos hosszú úton fog végig menni, mind a valóságban, mind a saját tudatában, hogy megtalálja a kérdésre a választ: "ki vagyok én?". Az út végén rádöbben, hogy nem ember, aki néha állattá vedlik, hanem állat, aki emberként tetszeleg. Ez sokként éri, de tudja, hogy a szerelmét (akivel a film közepén találkozik, az érzelem kölcsönös, de egy kézfogásnál tovább soha nem jutnak) és saját magát csak akkor tudja megvédeni valódi énjétől, ha végleg szakít az emberekkel és elmegy a dzsungel legmélyére, távol mindentől.
Rendezői változat vége:
A film végén mikor megvédi az embereket és szerelmét a gonosztól (széttépi), akkor saját magát már nem menti meg a nyak magasságban érkező cséplőgéptől, hogy megóvja a szerelmét valódi énjétől.
Alex Mahone 2010.12.31. 14:15:25
Alex Mahone 2010.12.31. 14:22:54
Ez egy kis csúsztatás, de, azért is van benne, hogy a végén aztán jól meglepődjünk.
koimbra · http://filmdroid.blog.hu/ 2011.01.04. 20:32:16
koimbra · http://filmdroid.blog.hu/ 2011.01.04. 21:46:38
nyuszisz 2011.01.04. 22:34:32
Proxima Centaur 2011.01.05. 00:10:59
Mondjuk volt a filmben némi kiszámíthatóság, mert valójában ez a pszichoanalitikai köret nem feltétlen újdonság, de egyáltalán nem csúsztatás az, hogy ez a film nem csak erről szól. Ezért melyik szimbolikáról beszéljünk ami olyan szájbarágós - és annak mik az indokai (mert jelzőt könnyű mondani, de az indok hol marad)???
Az egész filmben az tetszik a legjobban, hogy sok mindenről szól ugyan, de valamit nagyon relatívan, és sejtelmesen tud megmutatni: hogy a művész a megszállotság égisze alatt milyen messzire és milyen áron képes eljutni egy jellemezhetetlen állapot, a tökéletes felé. Vagyis röviden: Nina, ezt elszúrtad, lelkes alkotók vigyázzatok. :D
Nálam simán belefér az év legintelligensebb, legkiforrottabb munkái közé.
Shyllard 2011.01.11. 22:13:35
Elanor_ 2011.02.09. 19:25:11
Portman játéka hibátlan, érte érdemes volt megnézni, de az egész sztori a megvalósítással együtt valahogy bosszantóan gyenge.
shipwrecked.in.oslo 2011.02.14. 14:23:24
Shyllard 2011.02.14. 15:05:44
shipwrecked.in.oslo 2011.02.14. 15:54:31
basszus, a frászt hoztad rám, de meglestem a kiírást és szerencsére feliratos lesz : D
M.C.Escher · http://nyekk.blog.hu/ 2011.02.22. 21:40:28
