Elköltöztünk: filmdroid.hu
13 Assassins (Jûsan-nin no shikaku, 2010)
2011.05.21. 20:00 10 komment
Takashi Miike minden kétséget kizáróan az egyik legőrültebb kortárs rendező, még japán viszonylatban is. A kilencvenes évek direct-to-video hullámával tört be a filmiparba, és rendesen megtanult gyorsan dolgozni, mert a mai napig évente két-három filmmel áll elő. Ezeknek sajnos csak egy töredéke jut el Nyugatra, és még kevesebb hozzánk Magyarországra. Az IMDb a védjegyei között első helyen sorolja, hogy a filmjei „gyakran provokatívak, megdöntik az extrém erőszak és a szex tabuit”, a legtöbben valószínűleg az Ichi the Killer (2001) vagy az Audition (2000) c. filmekből ismerhetik a rendezőt. Én eddig mindkettőt elkerültem az extrém erőszak miatt, de volt szerencsém néhány másik alkotásához, amelyek a második védjegyéről tettek tanúbizonyságot: „A filmjeinek gyakran van kétértelmű vagy teljesen bizarr befejezése.” Az első pont a Gozu (2003) volt, amit teljesen gyanútlanul vettem ki a tékából – amikor még léteztek ilyenek – és aminek nem csak a befejezése bizarr, hanem az elejétől a végéig annyira megrázóan furcsa, hogy David Lynch ehhez képest egyszerű, mint egy faék.
Ilyen élmények után a 13 Assassins egy meglepően régi vágású alkotás, a történet és a kivitelezés tekintetében is. Egy klasszikus 19. században játszódó szamuráj történet, egy jó adag Hét mesterlövésszel, de a műfaj rajongóinak biztos nagyon sok minden lesz ismerős. A történet egyszerű, a shogun féltestvére, Naritsugu Matsudaira nagyúr kegyetlensége kezd tarthatatlanná válni, és az a veszély fenyeget, hogy megint polgárháborúba sodorja a békés országot. Naritsugu rangjából fakadóan hivatalosan mindenki tehetetlen, így Doi nagyúr, egy magasrangú tisztviselő felkéri Shinzaemon Shimada szamurájt, hogy intézze el az ügyet egy szigorúan nem hivatalos black ops bevetésben. Naritsugu hatalmas kísérettel utazik, így a 12+1 szamurájnak egyetlen esélye tőrbe csalni a prédájukat egy jelentéktelen kis faluban, amit halálos csapdává alakítanak.
A film nemzetközi változata 126 perc, de alig tűnt kilencvennek, annak ellenére, hogy az első egy óra egy nagyon lassú alapozás és készülés, Shinzaemon kivár, amíg szinte pattanásig feszülnek az idegek. És a kamera is lassú, nincsenek általában gyors vágások, furcsa szögek, némelyik beállítást látva az ember tényleg úgy érzi, mintha egy hetvenes évekbeli szamuráj filmet nézne. Egészen amíg nem történik valami váratlan és brutális. A film kapásból egy hara kirivel kezdődik, ami nem egy elegáns mozdulat keresztbe, hanem tényleg érezzük, ahogy a hús ellenáll a késnek és végig kell rángatni akadozva a belső szerveken, amíg a test előre nem zuhan egy hatalmas vértócsában, ami előrevetíti az epikus vérfürdőt. És mindez nagyon szépen fényképezve, gondosan ügyelve a korabeli részletekre a precíz meghajlásoktól a nők borotvált szemöldökéig. De a legkielégítőbb a filmben az akció meggyőző súlya. Miike nagyon kevés CGI-t használ, és sehol sem szúr szemet, leszámítva az égő bikákat, de ez igazán belefér. Nincsenek látványos huzal munkák a filmben, nem röpköd senki ágról ágra, mint Zhang Ziyi. És olyan stilizált szamuráj párbajok sincsenek, amikor egymással szemben állnak kivont karddal, elfutnak egymás mellett, aztán egymásnak háttal állnak egy darabig, amíg valamelyik el nem dől. Ahogy az egyik szamuráj elmagyarázza a fiataloknak, a háborúban nincsenek szabályok, ha nincs kardod, használj egy botot, ha nincs botod, használj egy követ, ha nincs köved, használd a kezed – és később meg is fogadja a saját tanácsát. A végső leszámolás sokaknak Kurosawa Ran-ját juttatta eszébe, már csak a puszta számok miatt is, Naritsugu hadserege olyan nagy, hogy nyugodtan tekinthetjük végtelennek, és olyan vastagon borít mindenkit a sár és a vér, hogy már nehéz megmondani, ki-kicsoda. De a hosszú csata egy percig sem unalmas, nagyon találékony és változatos módszereket találnak a mészárlásra – kedvencem a kardok folyósója volt.
Ősrégi világnézetek ütköznek itt egymással. Egyik oldalon Naritsuga egy tökéletes feudális úr, aki hisz abban, hogy teljhatalommal rendelkezik az alattvalói fölött. Shinzaemon és Naritsugu legfőbb testőre vérbeli szamurájok, akik készek az életüket áldozni a kötelességük teljesítése közben, de miközben az utóbbi az ura védelmét tartja kötelességének, az előbbi kész szembeszállni az urakkal a magasabb jó érdekében. A film tanulságát mégsem Shinzaemon képviseli, hanem a tizenharmadik gyilkos, egy vadász, akit útközben szednek fel és poénból csatlakozik az ügyhöz, mert nincs jobb dolga, és nagyon jól érzi magát, miközben a szamurájok halálosan komolyan veszik magukat. Ő mondja ki, hogy a szamurájok és a az urak is egyre mennek, csak játszák a saját játékaikat, miközben a világnak egyikükre sincs szüksége.
IMDb: 8.0
Rotten Tomatoes: 94%
Címkék: iromány 13 assassins
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
ellix 2011.05.21. 20:05:30
game ower 2011.05.21. 21:53:02
_Rorschach_ 2011.05.21. 22:32:08
FayeFaye 2011.05.21. 23:44:01
Zoltán77 2011.05.22. 03:50:41
FayeFaye 2011.05.22. 07:49:55
doggfather · http://dogg-n-roll.blog.hu/ 2011.05.22. 13:02:58
suo tempore 2011.05.22. 18:24:23
ReForma 2011.05.25. 10:40:19
