Elköltöztünk: filmdroid.hu
The Doors
2011.07.03. 17:00 6 komment
Ma 40 éve 1971 július 3.-án Párizsban meghalt minden idők egyik legnagyobb zenésze a Doors legendás énekese Jim Morrison.
Ezen a szomorú évfordulón úgy gondoltam Oliver Stone The Doors című filmjével emlékezem meg a legendás zenészről. "When the doors of perception are cleansed/ Things will appear as they are, Infinite" A "The Doors" név Aldous Huxley könyvéből, The Doors Of Perception-ból ered, aki William Blake-től kölcsönözte ezt a néhány sort.
Bár a film címe The Doors találóbb lett volna a Morrison nevet adni az alkotásnak mivel egyértelműn Jim Morrisont állítja a középpontba az alkotás. Jim többször is megjegyezte, hogy élete legfontosabb eseménye egy 1947-es baleset volt amikor is egy teherautónyi indiánba beleszaladt egy másik autó. Morrison itt döbbent rá első alkalommal mi is a halál. Stone már a film elején felidézi ezt az eseményt és többszöris visszautal erre a balesetre.
Számunkra akik nem éltük át egyszerűen felfoghatatlan a ’60-as évek Amerikájának világa. A „szabad szerelem” a drogok és a lázadás világa. Ide kalauzol el minket a rendező. Nagyszerűen sikerül visszaadni ezt az évtizedet, a hangulatot. (Már amennyire én megtudom ítélni persze.)
Nem egy hétköznapi életrajzi film a The Doors. Nem egy történetet akar elmondani hanem inkább mesélni próbál. Beakarja mutatni nekünk azt a világot amiben Jim Morrison élt és alkotott. Egyfajta musicel szerű filmként tudnám leírni amiben bemutatják a Doors legjobb zenéit és Jim verseit. Az egész filmet áthatja a drog és az alkohol. Egyfajta drogos álomként vagy vízióként tudnám leírni amit látunk. Rengeteg hasonló jelenetet találhatunk a Született gyilkosokban is. Gondolok például a sivatagban felvett drogos „álom” jelenetre. Zene és kép tökéletes összhangjával gyakran egyes dalok születésének körülményeire ad alternatívát, így például a Love Street taktusai alatt láthatjuk Morrison-t, ahogy hazáig követi leendő szerelmét, Pam-et. Morrison egy halhatatlan bálvány lett aki azonban nem ismerte a határokat. A drogok és alkohol rabjaként egy emberi roncs vált belőle. Stone azért, hogy a színészei minél jobban átérezzék a kor és a Doors hangulatát, a forgatáson folyamatosan szólt a zenekar valamelyik száma.
A színészi játékokra nem lehet panaszunk. Meg Ryant öröm végre nem egy romantikus vígjátékban látni. Jim szeretőjeként nagyszerű játékot látunk tőle. Kyle MacLachlan is emlékezetes alakítást nyújt, de a karaktere a film második felében szinte teljesen háttérbe szorul. A főszerepben Val Kilmer megrázó alakítást nyújt. Teljesen az Ő karakterére koncentrál a film. Az alkohol és drogmámorban élő Jim Morrisont tökéletesen adja vissza, talán túl tökéletesen is, de erről majd később. Külön dicséret illeti Kilmert azért hogy betanulta a Doors több dalát is és szinte tökéletesen utánozta Jim hangját, sőt közeli felvételeken Ő maga énekel. Csak hogy átérezzük mennyire fantasztikus alakítást nyújtott egy példa. Oliver Stone megmutatta a zenekar tagjainak Kilmer néhány ének jelenetét. Egész egyszerűen nem voltak képesek megkülönböztetni Jim és a színész hangját!! Val Kilmer egy évig Jim Morrisonként „élt” a forgatás előtt. Ugyanolyan ruhákban járt, Morrison könyveit olvasta rengeteget fogyott a szerep kedvéért és állítólag még pár drogot is kipróbált hogy élethűen adhassa elő a Doors legendáját. Jerry Hopkins Morrisin életrajz írója, amikor meglátta majdnem elájult annyira hasonlított Jimre. Kilmer felvetette Stonenak hogy a felvételek alatt valódi alkoholt igyon, ám ebbe a rendező nem egyezett bele így cukrozott színezett vizet kellett innia Kilmernek.
Morrison szerepére többen is esélyesek voltak. Tom Cruise majd Jason Patric volt a legesélyesebb a szerepre ám végül John Travoltára esett Stone választása. Felmerült ötlet szinten Ian Astbury a The Cult énekese és Bono a U2 frontemberének a neve is. Travolta a szerep kedvéért többször is találkozott a zenekarral és javában készült a forgatásra, ám a zenekar tagjai lebeszélték a rendezőt Travoltáról mondván túl szép hogy eljátssza Jimet. Ekkor esett a választás Val Kilmerre.
Ahogy már említettem szinte már túl tökéletesen adja vissza Jim Morrisont Kilmer. Az együttesből többen is segítettek és szerepeltek a filmben. John Densmore feltűnik a filmben Ray Manzarek pedig kreatív segítséget nyújtott, ám amikor meglátták hogy Stone milyen képet fest Jimről otthagyták a filmet. Szerintük Jim Morrisont túl vadnak és kezelhetetlennek ábrázolta a vásznon. Amikor Ray Manzarek megnézte a kész filmet kilátásba helyezte, hogy megveri Stonet. Többen is, akik ismerték Jimet például Eric Burdon, a The Animals legendás énekese elégedetlenségüknek adtak hangot mondván túl őrültnek festették le Morrisont.
Stone filmjének másik hibája a követhetetlenség. A koncertek hangulatát nagyszerűen adja vissza. Mintha tényleg a The Doors játszana. Viszont a történet olykor teljesen követhetetlen. Nem tudjuk, mi történik, hol vagyunk miért is történt, ami történt. Persze ezt magyarázhatjuk azzal hogy így akarta visszaadni Stone a drogok hatását a drogos élményt, de ez akkor is zavaró. Személy szerint nekem az is idegesítő ahogy bemutatják a The Doors megalakulását. Az egyik pillanatban Manzarek és Jim beszélgetnek a tengerparton. „Alakítsunk egy zenekart. Legyen a neve Dionüszosz. Nem inkább The Doors!” A következő jelenetben pedig már megvan a zenekar és épp a Light My Fire-t próbálják. Hihetetlen infantilis egy jelenet. Igazán rászánhatott volna pár percet hogy normálisan bemutassa egy ilyen zenekar megalakulását.
Összességében a The Doors egy jó film sok hibával. Ahogy már mondtam egyfajta musicel amiben felcsendülnek a Doors legjobb zenéi és megismerünk egy meg nem értett legendát: Jim Morrisont. 80%-ot simán megtudok adni rá.
40 év telt el azóta hogy Morrison jobblétre szenderült, de legendája még mindig él. 27 év elég volt a „Gyíkkirálynak” hogy hallhatatlan legyen. 40 év alatt egy cseppet sem kopott a népszerűsége és méltán tartjuk minden idők egyik legnagyobb zenészének. Mostanság amikor ilyen Justin Bieber szerű képződmények állnak a zenei élet csúcsán még fájdalmasabb Jim halála…
Mit is mondhatnék így utoljára. „Come on baby, light my fire” Nyugodj békében Jim.
Címkék: klasszikus iromány doors 80% életrajzifilm
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
suo tempore 2011.07.03. 18:53:38
a "minden idők legnagyobb zenésze" kifejezéssel is lehetne vitatkozni, ugyanis túl fiatalon halt meg, ezért inkább a legenda javára kell ezt írni(ua. mint James Dean esetében)
elmouse 2011.07.04. 10:00:30
Meg Ryan tragikusan rossz (ld. sült kacsás jelenet). Cooper ügynök meg a fapofájával teljesen hiteltelen. Manzarek ki is kérte magának, hogy ez a tehetségtelen játsza el őt. És Val Kilmer hangja meg köszönőviszonyban sincs Morrisonéval. Aki mást mond, annak nincs füle. :P
Ráadásul Stone úgy állítja be a zenekaron belüli kapcsolatokat, hogy Morrison vs. többiek. Ez azért nagyon nem így volt.
A szürreális jelenetek néha túl sokak. Ami a Született gyilkosokban oké, az itt már túlzás.
elmouse 2011.07.04. 10:02:53
Justin Bieber: Tinisztárok voltak akkor is, most is. Ha JB 10 év múlva is a csúcson (vagy legalábbis ismert) lesz, akkor mondhatjuk, hogy letett valamit az asztalra.
COLT 2011.07.04. 11:40:06
TrueY · http://qltura.blog.hu 2011.07.04. 11:51:12
Ez kicsit durva! Jó srác volt, de pl. Mozartnál nem hinném, hogy jobb volt. És hol van még Dieter Bohlen? Aki 2 hetes kórházi tartózkodása alatt 300 számot írt! No és milyeneket? (Brrrr...)
