Elköltöztünk: filmdroid.hu
A szobatárs - The Roommate (2011)
2011.07.09. 15:25 6 komment
Az oposszumok (Didelphimorphia), vagy ritkán erszényespatkányok, az emlősök (Mammalia) osztályának, azon belül az elevenszülő emlősök (Theria) alosztályának és az erszényesek (Marsupialia) alosztályágának oposszumalakúak rendjét, és az egyetlen abba tartozó családot, az oposszumfélék családját jelenti. A késő kréta óta ismertek megkövült csontmaradványaik. Az oposszumok hasonlítanak legjobban az ősi erszényesekre, így igazi élő kövületeknek számítanak az emlősök között. Legfeljebb a házimacska nagyságát érik el, de sokszor ennél kisebbek, egérnagyságúak. Törzsük meglehetősen zömök, fejük előrefelé határozottan hegyesedő. Farkuk a végén csupasz, kapaszkodó farkká alakult, esetleg rövid és többé-kevésbé szőrös. Hátsó lábaik hosszabbak az elülsőknél, kezük ötujjú; az egyik csoport ujjai úszóhártyákkal vannak összekötve; hátsó lábuk karom nélküli; hüvelykujjuk szembehelyezhető a többivel. Egyes fajok nőstényeinek nincs erszénye, másoknak ellenben van, s ez gyakrabban nyílik hátra, mint előre. Az erszény nélküli fajok, úgy látszik, nagyobb számú kölyköt hoznak a világra, mint az erszényesek. (wikipedia)
Ha a bevezető után nem a kitörő lelkesedésed által vezérelve a National Geographic programját kezded böngészni, hogy mégis mikor bukkanhatsz eme felettébb érdekes lényre, akkor a Szobatársnál nagyobb élményből maradsz ki. De ha már itt ragadtál, elárulom miért válaszd inkább az oposszumot: biztos, hogy izgalmasabb.
A forgatókönyvet a Mary Chui reklámszünetében dobták össze, amit az a Christian E. Christiansen rendezhetett, kinek egy korábbi rövidfilmjét még Oscar díjra is jelölték. A Hollywoodban ezzel a művel debütáló dán direktor feladata nem lehetett egyszerű, mikor egy három soros szkriptet dobtak elé, láthatóan nem is tudta mit kezdjen vele. A történet főszereplője a vidéki Sara, aki filmünk elején kezdi meg egyetemi tanulmányait, mint divattervező (vagy valami olyasmi). Azonban az élete nem lesz egyszerű, mert a szobatársa az első perctől kezdve Sara megszállottja.
"- De Sonny, mégis miért?
- Hát őőő... mert beteg.
- Jah, így már okés.
(a forgatásról)"
(ő sem érti)
És innentől feszültséggel teli, szívroham közeli állapotot teremtő jelenetsorok következnek, amennyiben a NatGeo-ra kapcsoltunk. Mert a Szobatárs legalább olyan mértékű "nemtörődömséget" vált ki a nézőből, mint amekkorát a készítők fektettek bele. Adott a csip-csup csodák egyeteme, ahol minden éjjel kappamétakrétacéda buli van, ahol a diákok soha nem aggódnak a tanulmányok miatt, mindenkinek aranyélete van, ráadásul frissen sminkelt. Itt a vidéki csajt még az sem zavarja különösebben, hogy a tanára molesztálja. Akkor minket miért érdekelne?
Érezhetően a saját karakterei sem érdeklik a filmet. Főhősnőnk frissen szerzett legjobb barátnőjét a film elején elkergeti a szobatárs a lány közeléből, onnantól nem is hallunk róla. Sara frissen szerzett szerelme akkora ballaszt, hogy fel sem tűnik létezése. A megkattant szobatárs szülei megtudják, hogy lányuk nem szedi a gyógyszereit... damn, I don't give a shit. És még lehetne sorolni. Az említett feszültség teljes hiánya onnan is eredetezhető, hogy a "gonosz" (aki csak egy nyikhaj giliszta, ki két sallertől feküdne) lényegében nem is csinál semmit az "áldozatokkal", csupán nyomatékosabban megkéri őket, hogy maradjanak távol szeretett tárgyától. Ám ezt is laposan teszi, ráadásul az első harmadban tényleg nem történik semmi az ég adta világon.
A karakterábrázolás pocsék, a karakterek maguk pedig jellemtelenek. A zsánerből adódóan elvárható lenne legalább a főszereplőhöz való kötődés a néző szempontjából, hogy legyen kiért aggódni, de ez is elmarad. A cselekmény klisékkel teletűzdelt, összedobott, sokszor a logikát teljesen mellőző katyvasz, a rendezés szürke (és féltucat amatőr hibát is találni a képsorok alatt), de a produkció pozitívuma, hogy ha az ember a film háromnegyede alatt végig a Counter-Strike előtt ül, akkor sem marad le semmiről.
A 16 millió dolláros büdzsé valószínűleg a feltörekvő fiatal színészek, a sok sorozatos arc, valamint Billy Zane fizetését tette ki. Leighton Meester közel állt a filmtörténelem legsemmilyenebb alakításához, Cam Gigandet pedig képes volt egyetlen arckifejezéssel végig ripacskodni a játékidőt. Minka Kelly is sokaknak ismerős lehet, ahogy itteni játékát is láthattuk már tőle. Lehetne még miért szidni a filmet, de annyira érdektelen, hogy már így is sokat húztam a szám. Thrillernek rossz, filmnek vacak. Komolyan, inkább az oposszum.
Címkék: kritika sorozat thriller iromány 10 %
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
game ower 2011.07.09. 15:59:11
Spawn85 2011.07.09. 20:30:13
koimbra · http://filmdroid.blog.hu/ 2011.07.13. 14:58:46
Akarom mondani nem tudom, hogy az egész-e, mert ameddig eljutottam az nem volt se jó, se izgalmas. Pedig Minka Kellyt egy ideig még elnézegetném, de hát Meester kisasszony mellette nem túl dekoratív. Sőt, nem sokat konyít a színészethez. Remélem hamarosan a Zs kategóriás filmek felé veszi az irányt.
madárijesztő 2011.07.26. 14:59:06
A film egyébként nulla volt, inkább néznék két órán keresztül egy oposszumot.
