2011.08.07. 12:09
BeniMan
A kép egyszerű mégis szürreális: A fekete babakocsi sodródik a sötét szikla tetején… Alatta a szlogen: Imádkozz Rosemary gyermekéért. Manapság amikor a horrorfilm kifejezés egyet jelent az értelmetlen gyilkolás bemutatásával, amikor egy horror arról szól, hogy minél több vér és belsőség legyen a filmen, akkor különösen értékelünk, egy ilyen okos és kreatív filmet. Bizony volt idő, amikor nem kellett élve kicsontozni valakit a kamera előtt, mint mondjuk az épp aktuális Fűrész filmben, hanem okos történettel és jól felépített, megtervezett jelenetekkel érték el hogy a néző végig borzongjon egy filmet. Roman Polanski első amerikai filmje igazi klasszikus. A rendező bizarr, egyedi stílusát, alkotói jegyeit nagyon kevesen tudták követni.
Ira Levin könyvének William Castle rendező szerezte meg a megfilmesítési jogait. Robert Evans a Paramount Pictures-től teljes "zöld lámpát" adott a projekthez, annyi feltétellel, hogy másnak kell rendeznie a filmet, Castle hírneve, az alacsony költségvetésű horrorfilmjei miatt. Azonban a stúdió nem maradt hálátlan a direktor felé és kapott egy cameo-t a filmben. Evans csodálta Polanski munkáit (Iszonyat, Vámpírok bálja) így szerette volna elérni, hogy a Rosemary gyermeke legyen a rendező, első Amerikai munkája, ezért elküldte neki a könyvet. Polanski egy éjszaka alatt elolvasta és reggel már hívta is Castlet, hogy ez a legérdekesebb projekt, amivel valaha is találkozott és mindenképpen szeretné megírni és megrendezni a filmet. Polanski a címszerepet saját feleségének Sharon Tatenek akarta adni, ám mivel a könyv ekkor még nem volt bestseller, a stúdió ragaszkodott ahhoz, hogy egy Hollywoodban ismert sztár játssza Rosmaryt. Így kapta meg a szerepet Mia Farrow. Robert Redford és Jack Nicholson is visszautasította Guy Woodhouse szerepét, végül Polanski kérésére John Cassavetest kérték fel, aki azonnal igent mondott.
Polanski nagyszerű munkát végzett a könyv adaptációjánál. Maga Ira Levin is azt mondta, hogy szinte egy az egyben megelevenedett előtte az írása. A film aprólékosan és következetesen van felépítve, a főhősnőt az őrületbe minket nézőket pedig egyfajta elviselhetetlen nyugtalanság állapotába visz. Emellett megjelennek a Polanski filmjeire jellemző megoldások, vagyis egy teljesen hétköznapi szituációból kerekít váratlan, rémisztő végkifejletet. A kiinduló történet nagyon egyszerű. A Woodhouse házaspár beköltözik új otthonába, ám barátjuk, Hutch figyelmezteti őket, hogy házuk a Gonosz hatalma alatt áll. Hamarosan valóban furcsa események kezdenek történni körülöttük, és kedvesnek tűnő szomszédjaik is furcsán viselkednek. Mikor a feleség, Rosemary teherbe esik, nem tud szabadulni a gondolattól, hogy az ismerősei egy boszorkányszekta tagjai, és maguknak akarják a gyereket.
A film kritikájaként hozhatjuk fel, hogy túl lassú a film felépítése, néhol talán eseménytelennek is mondhatnánk. Nem is igazán mondanám horrornak, inkább egyfajta pszicho thrillerként tudnám jellemezni a filmet. Polanski végig fent tartja a feszültséget és szépen haladunk az elkerülhetetlen végkifejlet felé. Igazi pszichológiai terrort, lelki nyomást teremt a mozivászonra mindezt az atmoszféra zseniális megteremtésével. Már a film kezdetén ránk tör ez a hangulat, ez a baljósló atmoszféra. A zene, amit itt hallunk egészen zseniális. Polanski egy gyermekdalt, egy altató dúdolását használta a nyitó jelenetben. Fantsztikus megoldás volt! Legendássá vált az a jelenet, amelyben egy Manhattani utcán, a kábult Rosmary a forgalommal szembe sétál. A jelenetet valódi forgalommal vették fel és Farrow nem akarta megcsinálni. Polanski hosszas győzködés után tudta csak rávenni a színésznőt, hogy vállalja a jelenet leforgatását. Polanski filmezte le a jelenetet, egy kézi kamerával mivel senki más nem vállalkozott rá.
A szereplők is remek munkát végeztek nem lehet panasz rájuk. Mia Farrow ijesztő kinézete, melyek fokozódó őrületét hivatottak kifejezni hihetetlenül jól mutat. Karaktere és tekintete szinte eggyé vált Rosemary-vel. Nagyszerű választás volt. John Cassavetes egy kissé talán túljátssza a szerepét, de azért őrá sem lehet panaszunk. Kevésbé ismert tény hogy a filmben Tony Curtis is szerepel. Rosmary telefonon beszél Curtissel. Ruth Gordon Minnie Castevet szerepében nyújt kimagaslót, az Akadémia a Legjobb női mellékszereplő kategóriában Oscar díjjal jutalmazta az alakítását. Az első perctől olyan tenyérbe mászó a karaktere, hogy a film végéig megmarad ez az utálat vele szemben. Kevesen tudnak ennyire jól életre kelteni egy negatív figurát. Akit még meg kell említenem az Krzysztof Komeda, aki a film zenéjét szerezte. Remek munkát végzett. Az hogy Polanski megtudta teremteni ezt a hangulatot és ezt a miliőt, az nagyban az Ő munkájának köszönhető. Végig jelen van ez a vészjósló zene.
Roman Polanski-nak a feleségét (Sharon Tate) a film bemutatását követő éveben 1969-ben gyilkolta meg Charles Manson és követői által verbuválódott Helter Skelter nevű csapat, akiknek nevét egy '68-as Beatles dal ihlette. Évekkel később John Lennon, a Beatles együttes egyik zeneszerzője, pont abban a New Yorkban található Dakota-ház nevű épületben élte (utolsó) éveit, ahol a filmet is felvették. Majd ez előtt a ház előtt lőtte le John Lennont Mark David Chapman.
A Premiere magazin minden idők 25 legjobb moziplakátja listáján a 21. helyet szerezte meg. Az Entertainment Weekly pedig minden idők 10. legijesztőbb filmjének választotta Polanski művét. Nagyszerű alkotás és vannak remek pillanatai, de azt kell hogy mondjam, messze nem akkora klasszikus, mint ahogy a köztudatban benne van. Ettől függetlenül egyszer mindenképpen meg kell nézni és 85%-ot megérdemel.