Elköltöztünk: filmdroid.hu
Conan, a barbár (Conan, the Barbarian)
2011.09.08. 22:00 13 komment
Conan Robert E. Howard tollából született, az eltelt évtizedek alatt írott formában számos történetet követhette nyomon a kalandra éhes közönség. Majd a nyolcvanas évek elején a többszörös Mr. Olimpia, Arnold Schwarzenegger játszotta el a kőkemény, hallgatag barbárt a vásznakon. Tökéletesen passzolt hozzá a szerep, hatalmas izomzattal rendelkezett és gyakorlatilag bárki elhitte róla, hogy ő Conan és még csak beszélnie sem kellett túl sokat. Az Osztrák Tölgy ekkor már Hollywood kapuit döngette, ezzel a szereppel pedig sikeresen át is szakította azokat és meg sem állt, amíg a csúcsra nem jutott. A második részt követően nagyon szerették volna rábeszélni még egy felvonásra, ám Arnie szakított a B filmekkel (mert hát akárhogy nézzük, a Conan bizony erősen benne volt a B kategóriában) és miután De Laurentiis producerrel nem szándékozott megújítani a szerződését inkább más irányba indult. A harmadik rész forgatókönyvét nem rakták be egy sötét fiók mélyére, hanem átdolgozták, szóltak Kevin Sorbonak és leforgatták a Kullt. Éveken keresztül próbálkoztak egy új filmmel, rengeteg író pátyolgatta a forgatókönyvet, több rendező is megfordult a projekt környékén, sok színész neve merült fel, míg végül hozzáláthattak a forgatáshoz.
Eléggé látszik, hogy az alkotók sokat izzadtak annak érdekében, hogy még véletlenül se lehessen ráfogni a kész produkcióra, hogy remake lenne. Megváltoztattak mindent, amit csak tudtak és egy súlyosnak mondható 90 milliós költségvetéssel támogatták meg a filmet. A legnagyobb igyekezet ellenére a vérbő fantasy-kaland nem sorolható be az A ligába, hiába a nagy erőlködés, ebből is csak egy B szintű mű született.
.jpg)
Az elején láthatjuk a csatában született Conant, majd ugrunk pár évet időben. Az ifjú legényben ég a bizonyítási vágy, lobbanékony természet volt, akit egy kis harc nem futamít meg. Faluját azonban lerohanja Khalar Zym, aki egy bizonyos maszk összerakásán fáradozik, terve nem kisebb, minthogy sok-sok országot leigázzon és ehhez a réges régen szétvágott maszk darabjaira fáj a foga, no meg egy aranyvérű leszármazott kellene még, hogy végre megvalósuljon a terve. A nagy igyekezetben és vérontásban Conan apja is elhalálozik, a gyermek pedig felperzselt falujában állva bosszút esküszik. 20 év múlva kalózcsapatával már rabszolgákat szabadít ki, majd egy jól sikerült munka után a helyi vendéglátó egységben szkanderezve félrészegen pillantja meg Zym egyik emberét. Az eltelt 20 év után kissé hiányérzetünk támadhat. Ennyi idő alatt sem sikerült Zymnek megtalálnia az utolsó szükséges láncszemet? És még véletlenül sem futott össze a derék Conan a vérengző hadúrral?
.jpg)
Elregélik az elején a fontosabb tudnivalókat, amiket a régi csatározásokról és a több darabra vágott maszkról ismernünk kell. Ennek fényében látványos csatákat és csodálatos városokat várnánk, de mindhiába. Conan bőszen megy előre és könnyedén felaprítja azokat, akik ki mernek állni ellene. Fogalmam sincs, hogy csapata minek van, hiszen azok gyakorlatilag mintha nem is lennének, ráadásul kalózcimborája, aki egyben jobb keze abszolút nem viselkedik úgy, mint aki egy halálfejes lobogó alatt hajózó teknő parancsoka. Harcok ugyan vannak, ám azokra képtelenség rásütni, hogy akár lenyűgözőek vagy akár jól kivitelezettek lennének. Conan ide csap, oda csap és már hullik is az ellen, legyenek azok hús-vér lények vagy homokharcosok. Csak elvárna az ember egy ámulatba ejtő ütközetet egy 90 milliós filmtől. Városok vagy varázslatos helyek? Ugyan, kalyibák között rohangálnak, erdőben caplatnak vagy kihaltnak látszó folyosókon haladnak, még a monostorból sem mutatnak sokat.
Jason Momoa léphetett az Osztrák Tölgy megüresedett szandáljába, de meg sem próbálta másolni a nagy elődöt. Kettejük között úgy annyi a hasonlóság, hogy egyiktől sem kapna szívesen pofont az ember, bár ha választani lehetne, akkor inkább Momoa, mert nem hónapok (hanem hetek) után térnénk magunkhoz. Az általa játszott Conan eléggé szószátyár teremtés (Schwarzi mintha az első részben úgy 20-25 percig meg se szólalt volt), próbál humoros egysorosakat mondani és nem kell véső ahhoz, hogy arcán mosoly üljön. Belegondolva kellett a változtatás, ma már egy mogorva, hallgatag főhős csak ritkán állja meg a helyét. Megvan a remek testfelépítése, kardlóbálás közben sem röhögjük ki és elhisszük, hogy képes ledarálni pár tucat legényt, ha éppen arról van szó.
Ellenfeléül Stephen Langet választották ki, számára egyetlen utasítást adhattak: vicsorogj és a fogad között szűrd meg mondandót. Szomorú, hogy még egy valamirevaló párharcot sem tudtak írni a két nagy ellenfélnek, majdnem összejött a dolog, a kétkezes kardpárbaj azonban csak másodpercekig tart. Rose McGowan Vörös Szonjaként parádézhatott volna, majd bevállalta Zym boszorkány lányának a szerepét, belőle egy női Freddy Krugert sikert varázsolni. Rachel Nichols karaktere abszolút kihagyott ziccer. Papnőként a legnagyobb természetességgel emeli fel a tőrt vagy a kardot, nem adja könnyen magát. Lehetett volna kicsit képzettebb teremtés, de már annak is örülni lehet, hogy nem ijed meg az árnyékától, aztán a forgatókönyvírók gondoltak egyet és a produkció vége felé csak egy menekülő, sikítozó nővé válik. Érthetetlen az is, hogy mi a jó fenéért változik meg hirtelen Conanhez való hozzáállása, mikor a jóember csak folyamatosan beszólogat neki. Érdekes, hogy az elején még egy rakat szinte meztelenül császkáló nőt láthatunk, de a két főszereplő hölgy érdekes mód túl van öltözve (különösen Nichols).
Marcus Nispel próbálkozott barbáros filmmel, a Legenda a Szellemharcosról enyhén szólva sem sikerült jól, ezért is furcsa, hogy pont rábízták a Conant. A rettentően gyenge forgatókönyvből mégis sikerült kihoznia egy nézhető produkciót, amin lett volna még toldozni-foltozni. A főhős elmegy A pontból B pontba, ahol lerendez néhány gazt és leveri a gonosz egyik asszisztensét, majd ismét elmegy egy másik pontba, ahol egy kis csörte után másvilágra küldi Zym másik emberét. Egyszerű, de szórakoztató alkotás, amelynek hibái, hiányosságai mellett nem mindig lehet szemet hunyni. Valahogy hiányzik belőle a misztikusság (ami az eredeti Conanban mintha benne lett volna), de legalább mindig történik valami és nem válik unalmassá. Nagy lehetőség volt a filmben, hiszen siker esetén talán kaphattunk volna még jó pár adag dark fantasyt. Így viszont a folytatásra hiába várunk (Momoa feleslegesen írta meg a történetet) és a Vörös Szonjának is búcsút inthetünk. Esetleg kisebb költségvetéssel DVD-n....? Azon meg végképp ne gondolkodjunk el, hogy ebben a filmben bárki bárhova órák alatt könnyedén odaér.
Büdzsé: 90 millió dollár
Eddigi amerikai bevétel: 20 millió dollár
Eddigi összbevétel: 42 millió dollár
Címkék: remake fantasy iromány kaland 3d conan 55 %
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Rolee83 2011.09.08. 22:21:18
daredevill44 2011.09.09. 06:44:22
Regggie 2011.09.09. 09:12:59
doggfather · http://dogg-n-roll.blog.hu/ 2011.09.09. 10:31:56
Így a filmet se láttam még.
koimbra · http://filmdroid.blog.hu/ 2011.09.09. 10:43:58
Én az egészben Nichols karakterét sajnálom a legjobban. Úgy megnéztem volna egy harcias, képzett papnőt.
LZoltan 2011.09.09. 12:05:55
lojzi1 2011.09.09. 15:36:49
Eredetileg Conan egyáltalán nem olyan néma mint Schwartzi, rendszeresen felkiált: "Crom ördögeire... megismeritek a hyrkániai acélt kutyák!" vagy ezzel egyenértékűt, ill. minden útjába eső nőt megdug.
NZ79 2011.09.09. 22:49:26
borisz 2011.09.14. 21:51:13
nekem kicsit fura, h. csatákat, meg ütközetet vársz el ebben a sztoriban, a halálfejes lobogó dolog meg bár édes volt, de az nem ez az univerzum :-)
ja, és a papnő csupasz mellei is elég konkrétan az arcunkba vannak rakva, amikor dugnak, de a film mell-castingja zseniális, az vitathatatlan.
