Elköltöztünk: filmdroid.hu
A Tűzjáró (Firewalker)
2011.09.29. 21:13 3 komment
Chuck Norris miután úgy kétszer eltűnt ütközetben és megakadályozott egy USA ellen irányuló (szedett-vedett) inváziót hagyta magát rábeszélni, hogy otthon hagyja szakállát, egy kis mosolyt erőltessen magára és megmutassa humoros oldalát. Mert neki ilyen is van. Yoram Globus és Menahem Golan producer uraknak számos akciófilmhez volt közük, Norris-szal nem egyszer dolgoztak együtt. A szokásos profitszerzésen kívül ezúttal két céljuk volt: a:) ekkoriban kalandfilmekkel próbálkoztak megtömni mély zsebeiket, de az Allan Quatermain két részéről a résztvevők valószínűleg maximum emlékirataikban fognak bővebben beszélni és a Tűzjáró sem aratott, b:) Norrisnak meg akarták adni a kezdő lökést a könnyedebb műfaj felé, ami nem jött össze és úgy kb 10 év múlva gyakorlatilag eret vágott karrierjén, amikor egy kutyával az oldalán próbálta felmelegíteni karrierjét.
Max Donigan (Norris) és Leo Porter (Gossett Jr.) sokat látott kincsvadászok, akik a film elején éppen a homokbuckák között lavírozva próbálnak kereket oldani az őket üldöző-lődöző fickók ellől...sikertelenül. Miután a slamasztikából sikerül kiszabadulni a világ legviccesebb product placement-jének köszönhetően egy újabb megbízatás vár rájuk a közeli csehó csapolt söre mellett. Patricia Goodwinnek van egy térképe, a két profi szerencsevadászt fogadja fel, hogy legyenek segítségére meglelni az eldugott vagyont.
Nem voltak szívbajosak, pofátlanul nyúltak az Indiana Jones-tól és a Smaragd románcából. A szemünk előtt zajló történéseket három személy ötlötte ki, nos nekik sem köszönhetünk sok mindent, legalábbis elég szegényes karrierjük volt (nem is csoda). Még John Rhys-Daviest is előcibálják a dzsungelben, aki Indy nagy cimboráját játszhatta korábban, mintha még direkt hencegnének is, hogy koppintásról van szó.
Norris színészi talentumáról ne nagyon beszéljünk, mert őt nem ezért szerettük meg. Ezúttal poénosabbra kellett átváltani, ezért sajnos keveset bunyózik, rosszul lő, de legalább célbadobásban jeleskedik. Mindenesetre azért legalább egyszer hagyták, hogy megmutassa ki az ász és leamortizálhatott egy vendéglátó egységet (asztaloknak kampec, az italkínálat megcsappan), elsülhetett kemény ökle és a körbepörgőrúgásról se feledkezzünk meg. Louis Gossett Jr. bátran indulhatna a „ki az a személy, aki eltékozolta tehetségét az Oscar után?” kategóriában, a Tűzjáróban karaktere az ész (azaz az eszesebb) a csapatban, mert mint kiderül verekedni nem tud. Más részről olykor már tiszta „dannygloveres”, annyit mondogatja, hogy elegem van ebből, vissza akarok vonulni. Melody Anderson csak azért kellett, hogy legyen egy jobb nő, Anderson a Flash Gordonnal kezdte és (kis túlzással) semmire se vitte.
Felettébb jót tett a filmnek, hogy szinte soha nem veszi magát komolyan, Norris amikor csak teheti szivarral a szája szegletében mászkál, míg Gossett Jr. folyamatosan aggódik. Papként sem tudná elképzelni őket senki, mégis magukra öltik a reverendát, ami láttán bárki az első másodpercben tudná, hogy itt valami nem stimmel, de legalább a néző jót mulat rajtuk. Ha az Indana Jones-hoz próbálnánk hasonlítani a végeredmény szörnyű lenne, de Tűzjáróhoz nem szabad így hozzáállni és akkor egy korrekt, könnyed indiános maszlaggal vegyített kalandfilmet kapunk.
Címkék: iromány kaland 60 %
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.