Elköltöztünk: filmdroid.hu
Space Battleship Yamato
2011.10.04. 22:03 6 komment
Személy szerint nem ismerem a Space Battleship Yamato anime sorozatot, sőt japán filmalkotásokat is csak ritkán nézek. De ki ne lenne vevő egy ígéretesnek tűnő sci-fi-re? Ráadásul ezúttal Hollywood még csak a közelébe sem ment a már említett anime filmváltozatának, nem úgy, mint például a Speed Racernek vagy a Dragonballnak (ezeket rendesen el is fuserálták). Ráadásul a japánok is bizonyították, hogy nem kell félteni őket, színvonalas effekteket képesek gyártani, sőt körbenézve a nagyvilágban úgy tűnik már, hogy rajtunk kívül mindenki képes ütőképes CGI-vel telített produkciót csinálni.
A XXII. században a Földet radioaktív pusztasággá változtatta egy kegyelmet nem ismerő idegen faj kegyelmet könyörtelen támadása, az emberek maradéka a felszín alatt éldegél, miközben a világűrben dúl az egyenlőtlen harc. A japán űrflotta csúfos vereséget szenved, csupán egyetlen hajó ússza meg az ütközetet. Történik azonban, hogy egy, a galaxis távoli szegletéből érkező „üzenet” landol a sivár Földön, amiből a japánok gyorsan azt szűrik le, hogy az Iskandar bolygó felé érdemes ellátogatni, ugyanis egy ottani sugárzássemlegesítő szerkezettel újra birtokba vehetnék planétánkat és nem mellesleg talán az űrből jött agresszorok ellen is fel tudják venni a küzdelmet. Más választás nem lévén beizzítják hát a hiperhajtóművet és belevágnak a nagy kalandba.
Említettem, hogy az álomgyári munkások nem vettek részt a projektben, szóval benne volt a pakliban egy teljesen egyedi sci-fi születése, de ha mégsem hát legalább kiderül hogy megy ez a japánoknál. Nos, valójában szinte teljesen ugyanúgy mennek a dolgok, mint odaát, az amerikai kollégáknál. Hősünk az űrcsatában elhunyt bátor és közkedvelt tisztnek a testvére, aki pont abban a pillanatban kószál a lepusztult Földön, mikor a közelében landol a fontos üzenet. Tagja lesz a Yamato legénységének, mellesleg elég jól elvezet egy űrvadászgépet és mindennek tetejébe még a fedélzeten tartózkodó legjobb csaj is idővel szépen mosolyog rá.
A rendező előszeretettel húzogatja elő kabátujjából a megszokott kliséket, nagy meglepetést nem okoz, senki ne lepődjön meg, ha a központi szereplő egyszer csak a kapitány székéből osztogathatja az utasításokat. A drámai pillanatokat előszeretettel tolják ki a végsőkig, ami teljesen időhúzásnak minősül és az izgalomszint sem növekszik, a döntések előtt meg pláne rátesznek egy lapáttal, pedig gyakorlatilag (a nézők közül) mindenki ugyanazt a parancsot adná, tehát totál érthetetlen (leginkább a végén), hogy mit kell görcsölni ennyit. Néha úgy tűnik hogy amíg döntésre jutnak, addig nyugodtan feltehetnénk egy teát főni. Ráadásképp a tisztelt rendező megspékeli még egy-két bosszantó hibával, egyszer a Yamato legénysége lesz teljesen hülye, majd nem sokkal később, mintha az űrlények is beütötték volna a gondolkodási szervüket.
De ennyit a negatívumokról, a nyögvenyelősebb pontokon szerencsére mindig átvergődik magukat, a közel 2 óra 20 perces játékidő alatt így csak néha érezhető, hogy a nem vár unalom elhatalmasodna. Mivel alapvetően egy olyan űreposzról van szó, ahol az emberiség utolsó reménysége próbál sikert aratni nem hiányozhatnak a csatározások, ezekből megkapjuk az adagokat. Az űrhajók ütközetein kívül bolygófelszínen is zajlanak az akciók, nem spóroltak a látvánnyal, a robbanásokkal és lézerlövedékek ezrei színesítik a palettát. Szépen megcsinálták a Yamato-t is, akárcsak az földönkívüliek űrhajóit és egyesekben talán nosztalgikus érzést válthat ki a szuperfegyver célzóberendezése, hiszen arról leginkább egy játéktermi gép jutna bárki eszébe.
Nem érheti panasz a színészek játékát sem, Kimura Takuya egy karizmatikus, kedvelhető főszereplő alakít, aki kellőképpen vakmerő és hősies . A humort a háttérbe szorították, egyébként sem férne el, ezekben a napokban (amelyek talán az emberiség utolsó órái) nincs helye poénkodásnak, így egy Bruce Willis-féle félmosolyt sem erőltetnek. De azért a romantika belefér, Meisa Kuroki énekesnő a hajó egyik ászpilótája, így az effektek mellé még egy japán szépséget is kapunk, külön öröm, hogy elmondható, hogy Takuya és közte működik a kémia.
A Space Battleship Yamato végső soron szerintem egy nem túl egyedi japán sci-fi, bár arrafelé talán más véleménnyel lehetnek, hisz sokan kedvelték az eredeti animét és hát azért mégiscsak egy közismert második világháborús csatahajó szerepel a film címében. A látvány és a színész játék mellett viszont figyelni kellett volna a bakikra, de ha már a nagy drámai jeleneteknél visszafogták volna magukat már sokkal jobb szórakozás születhetett volna. Megemlíteném még, hogy nem esik szó arról, hogy mi történt a többi ország polgáraival, egyedül a japánokra koncentrálnak. De hát nem így van az amcsi filmekben?
Címkék: iromány sci fi 65 %
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
countrypecos 2011.10.05. 11:04:57
koimbra · http://filmdroid.blog.hu/ 2011.10.05. 11:25:10
spoiler: a végén mikor visszatérnek a Föld közelébe és ott erősen szenvednek az irányítóteremben, előttük meg a nagy idegen űrhajó, szerintem mindenki azonnal kiadta volna a megfelelő parancsokat. De ők még ott először néznek szomorú arccal, majd végre észbe kapnak...
És a filmben nem egy ilyen jelenet van.
