Elköltöztünk: filmdroid.hu
Hogyan lopjunk felhőkarcolót? (Tower Heist)
2011.11.22. 21:56 5 komment
Ugyan korai még kijelenteni, de eléggé valószínűsíthető, hogy Brett Ratner soha nem fog Oscar esélyes filmeket, komolyabb díjakra érdemes műveket készíteni. Betonbiztos helye van a megbízható iparos kategóriában, több alkalommal bizonyította, hogy gyakorlatilag nincs „egyénisége”, nem kreál egyedinek mondható műveket, munkáiban nincs semmi olyasmi, ami kiemelkedne a tömegből, maga a megtestesült középszer. Ha hívják ő megy és szépen összehozza, amit elvárnak tőle: szórakoztató filmeket produkál, rábízhatnak akár 200 milliót vagy 50-et, Ratner képes elkölteni akármennyit. Persze szigorúan csak a szórakoztatás miatt. Ám nem mindig sikerül elérnie célját (vagy a nézők által elvártakat), esetében soha nem lehet tudni, hogy mi sül ki az alapanyagból. A Hogyan lopjunk felhőkarcolót? projekten több forgatókönyvíró dolgozott, egyedül gyakorlatilag Ratner számított biztos pontnak a kezdetektől. A tervezgetés egy bizonyos pontján a szkript felettébb hasonlított az Ocean's Eleven remake-jére, amelyet ő vezényelhetett volna le, de a Csúcsformában 2 miatt lepasszolta Steven Soderberghnek. Hiába pofozgatták, polírozták a forgatókönyvet Ratner csak nem tudta elérni,hogy rendezése egy ügyes koppintásnak tűnjön, de ugyanakkor legalább elmondható, hogy legalább jó.
Az események a new york-i Trump felhőkarcoló körül zajlanak, a z égbeszökp ingatlan lakói szinte egytől-egyig dúskálnak a pénzben, csak így engedhetik meg maguknak, hogy itt vegyenek/béreljenek lakást. Szóval felettébb vagyonos és befolyásos személyek élik életüket a falak között. Josh Kovács (Ben Stiller) az épület menedzsere, folyamatosan odafigyel a vendégek/lakók kényelmére, gondosan teljesíti az igényeiket. Az egyik lakóArthur Shaw (Alan Alda), vagyonát a Wall Streeten szerezte, ám nem éppen tisztességes módszerekkel, ezért az FBI is felfigyel rá és kattan a kezén a bilincs, háziőrizetben várja a bíró döntését. Kiderül, hogy a torony dolgozói vagyonát szintén Shaw kezelte, Kovács ezért tervet eszel ki a pénz visszaszerzésére, mivel Shaw önszántából nem adja vissza és csak játssza az ártatlan áldozat szerepét. Ehhez szükség van egy profira, hiszen most nagy szükség lenne egy ügyes tolvaj tanácsaira.
Ratner már belekóstolt a rablós filmek műfajába, az Ocean's Eleven remake-je után azért leforgatta Az utolsó gyémántrablást, ami mintha túl rafináltnak akart volna lenni és még romantikával is nyakon öntötték. Ebből tanulva sikerült visszavennie itt-ott, a romantikus vonalat pedig teljesen minimum szintre csökkentette. A tettvágytól fűtött, bosszúszomjas, átvert dolgozók egy része egy lepukkant brókerrel kiegészülve vágnak bele a sittről kihozott bűnözővel (Eddie Murphy) a terv kigondolásába. Nem elég átjutni a felhőkarcoló ajtaján, ki kell kerülni pár tucat kamerát, a személyzet éber figyelmét, észrevétlenül kell átvergődni a felső szintig, az szövetségiek kijátszása után már csak az elrejtett vagyont kell meglelni. Egyszerű, nem? Annak ellenére, hogy sokat görcsölnek vele mégis viszonylag egyszerűen jutnak el Shaw lakosztályáig. Nem, nem kell olyasmire számítani, mint a Halálos iramban legutóbbi részében, ahol a sok szöszölés után egyszerűen csak becsörtetnek a főkapun, ami miatt kissé indokolatlanul hosszúnak érezhettük utólag a tervezgetés folyamatát. Habár a bemenetel könnyű, legalább Shaw vagyonának keresése és kijuttatása már komolyabb problémába.
A szereplőgárda évekkel ezelőtt egy afro-amerikai színészekből állt volna össze, belegondolva csak jó, hogy ebből nem lett semmi, hiszen egy Chris Tucker, Kevin Hart, Dave Chapelle, Tracy Morgan és Martin Lawrence, Eddie Murphy felállás miatt biztosra vehetjük, hogy a géppkuskaszájú csak lökte volna a fölös dumát és a vulgáris poénokat. A leszerződött színészek mindegyike hozta a vártakat, „szép” is lenne ha Ben Stiller nem bírt volna el ezzel a karakterrel, Casey Afflecknek sem kellett erőlködnie, Matthew Broderick és Téa Leoni szintén szerez pár humoros pillanatot és Alda is könnyedén kirázta a kisujjából a tőzsdés, Bernie Madoffra/Donald Trumpra hajazó fickó szerepét. Aki mégis nagy meglepetéssel szolgál az egyedül Murphy, a komikus ugyanis évek óta csak borzalmas, humortalan alkotásokban látható, árnyéka volt egykori önmagának. Ám megmutatja, hogy nem kell leírni, van még benne kraft, ott bujkál benne a vicces fickó, csak kell hozzá valami plusz.. Talán egy jó forgatókönyv? Írjuk ezt inkább Ratner javára.
Miben különbözik a film a többi rablós filmtől? Gyakorlatilag semmiben, itt is adódik egy eset, egy eltulajdonítandó érték, összeáll a nagy csapat, némi brain-storming után pedig akcióba lendülnek. Mindezt mosolyra fakasztó humorral teszik, szerencsére nem mennek bele túlzottan a karakterek zűrös, problémás családi hátterébe, nem erőltetik, hogy a naiv szereplők otthon sírdogáljanak az asszony karjai vagy párnáik között. Túl sok komolykodás nincs, inkább marad a szórakoztatás. És mihez ért Ratner? Pont ehhez. 70 %-ot megérdemel.
Büdzsé: 75 millió dollár
Eddigi amerikai bevétel: 53 millió dollár
Eddigi összbevétel: 81 millió dollár
Címkék: iromány vígjáték 70 % tower heist
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Dean6 2011.11.22. 22:01:15
A nép fia 2011.11.23. 01:25:25
Koimbra jól megírta: csak egy tisztességes iparosmunka, egy kvázi tucat-vígjáték, de a jobbik fajtából. Murphy tényleg remek, Broderick-et ezer éve nem láttam, de ez a szerep teljesen neki való. A szereplők közt természetesen minden ilyen filmbe kötelező archetípust megtalálunk, jól össze vannak hozva a karakterek, működik.
7/10
Ékszíj 2011.11.23. 08:02:26
NZ79 2011.11.23. 19:05:58
