Elköltöztünk: filmdroid.hu
Érdekességek - Filmes effektek I.
2011.11.25. 18:33 3 komment
Fikció és illúzió, olyan hatás keltése, amit a nézőközönség nemhogy elhisz, hanem el akar hinni. Ez a jó effekt ismérve. Tulajdonképpen művészetről és tudományról beszélünk, hiszen mindkettő meghatározó összetevője a jól kivitelezett trükköknek. Ezeket a trükköket nevezzük filmes speciális effekteknek (SFX vagy FX). Két nagy csoportra bonthatjuk őket, mechanikus (speciális) és optikai (vizuális) effektekre. A mechanikai trükkök a gyakorlati, avagy tényleges fizikai hatások, amiket rendszerint élő felvételkor alkalmaznak. Ide tartoznak a maszkmesterek munkái, a makettek, a díszletek felhasználása, a gépesített szerkezetek, de még a pirotechnikai elemek és a mesterséges időjárási viszonyok előidézése is. Optikai, vagy fotografikus hatások alatt értendő minden olyan manipuláció, amely a rögzített felvételt utólagos digitális munkával módosítja. A téma nagyságára tekintettel két részletben tesszük közzé az írást. Kezdve a kezdetektől egészen a ’70-es évekig bezárólag, ahol megjelenik a forradalmian új effektes eljárás a CGI.
Az első mozgóképes effektet Alfred Clark készítette 1895-ben. Mary, a skót királynő lefejezésének jelenetét forgatták a Mary Stuart of Execution című rövidfilmben. Miután a hóhér ütésre emelte a bárdját, Alfred megállította a felvételt, majd a Maryt alakító színésznő helyére egy bábút helyezett. Eközben a többi szereplő mozdulatlan maradt. A csere után folytatódott a forgatás, s hóhér befejezte a félbehagyott mozdulatot. A bárd lecsapott elválasztva a bábu fejét a testétől. Ez a stop trick technika határozta meg a következő évszázad filmjeit.
1896-ban a francia bűvész, majd rendező Georges Méliès ugyanezt az effektust fedezte fel, igaz egy véletlen folyamán. Párizs utcáin forgatott, amikor a kamera elakadt kis időre, így a jelenet elejét és végét rögzítette a felvevőszerkezet. A felvételen ez úgy jelentkezett, hogy a városi életképek elemei hirtelen megváltoztak. A járókelők helyzete, a beszélgető nők és férfiak helyet cseréltek, valamint egy omnibuszból halottaskocsi lett. Ez a véletlen inspirálta, és ennek köszönhetően sok új trükköt talált ki, megalapozva a mai filmes speciális effektek alapjait. Méliès használt először filmjeiben miniatűröket, kasírozást, valamint a víz alatti felvételek imitálásához kamera elé helyezett akváriumot. Neki köszönhetjük a horror és a science fitcion (sci-fi) műfajok megteremtését. Az illúziókra specializálódva készítette filmjeit, a szórakoztatást tartva szem előtt. Munkássága során több mint 500 rövidfilmet készítetett, legismertebb műve az 1902-ben forgatott Utazás a Holdba, ami az első sci-fi film volt. A nyolc és fél perces rövidfilm kettős expozíció, stop motion, miniatűrök és osztott képernyős eljárásokkal készült.
Az első optika effektek közé tartozik az 1907-es Missions of California-ban használt Matte-festés. Norman Dawn használta elsőként. Egy üveglapra festették fel a hiányzó díszlet elemeit, vagy éppen takartak el valamit az adott képen. A festés végeztével csupán újra fel kellett venni az üveglapon át az adott jelenetet.
1917-től már a tényleges színes filmek hódítottak. Az 1920-as és 30-as évek idején kezdett el igazán fejlődni a filmes speciális effektek ipara. Számos technikán javítottak, fejlesztettek, a megjelenő forradalmian új eljárások mellett. Ebben az időszakban alakultak ki a filmstúdiók külön speciális effektekre orientálódó osztályai. Hamar nyilvánvalóvá vált, hogy a különböző eljárások összevonásával lehet igazán hiteles illúziót készíteni. Megjegyzendő, hogy sok trükk esetében egy helyben álló kamerára volt szükség, lekorlátozva a lehetőségeket. Szintén erre az időszakra tehető a maszkolás elterjedése. A sminkelés tovább fejlesztésével készítettek elképesztő maszkokat, amik legnagyobb hatással a horror filmekre voltak. Kezdetben festéket, selymet, vaxot és latexet használtak egy-egy trükkhöz. A horrorfilmeket nyomon követve szembetűnő a maszkos eljárás hihetetlen fejlődése. Kezdetben a klasszikus irodalom lényeit alkották meg, és vitték a vásznakra, később már csak a fantázia szabott határt a kitalált szörnyek megalkotásához. Protézisek, parókák, speciális kontaktlencsék, mű bőrréteg tették lehetővé az elsősorban horrorfilmekben látott lények élethű megjelenését. Gonosz bestiák, vámpírok, vérfarkasok, zombik, szellemek, démonok, és egyéb misztikus teremtmények születtek, amik e csodálatos eljárás révén egyre élethűbben rémisztgették az izgalomra vágyó nézőközönséget. Megjelentek az úgynevezett jelmezek, amikbe élő szereplők bújtak, s így formálták meg az adott lényt.
Rotoszkópia (Rotoscoping) Az ötlet Max Fleischer nevéhez fűződik, aki 1914-ben alkalmazta elsőként. Lényege, hogy az animátorok képkockáról képkockára átrajzolták, átfestették az élőben forgatott jelenetet. Az így kapott animáció nagyon látványosra sikeredett, mivel az alapja valós felvétel volt. Walt Disney előszeretettel használta animációs filmjeiben. Az 1937-es Hófehérke és a hét törpében (Snow White and the Seven Dwarfs) vagy a Hamupipőkében (Cinderella, 1950). Ezt a technikát még ma is használják, bár a hosszadalmas rajzolásokat már lényegesen megkönnyítik a számítógépes programok. Legutóbb a Philip K. Dick regényéből készült Kamera által homályosan (A Scanner Darkly, 2006) című filmben láthattuk.
A következő nagy lépés az 1927-es Metropoliszban használt Schüfftan-eljárás. A film operatőréről Eugen Schüfftanról kapta a nevét. Schüfftan egy olyan üveglapon keresztül filmezte a helyszínt, amelynek egy része tükröződött. Egy foto realisztikus festményt úgy állítottak be, hogy a kamera szemszögéből a tükörre vetülve tökéletesen illeszkedjen a helyszínhez.
1931-ben Lugosi Béla főszereplésével bemutatásra került a Dracula című horror film. Azért esett rá a választás, mert 1927 a Dracula Broadway darabban már eljátszotta a karaktert, amivel kitörő sikert arattak. Lugosi vonásai tökéletesen illettek Dracula megvalósításához, amit a felöltött legendás kosztüm csak tovább erősített. A műszemfogakkal végül félelmetesen tökéletes lett Dracula.
Szintén 1931-ben Frankenstein címmel megjelent könyvből filmes adaptáció készült ugyanezzel a címmel. Érdekesség, hogy a szerepet először a „horror mesterének” Lugosi Bélának ajánlották fel, amit nem fogadott el. Az alkotásban végül Boris Karloff alakította a behemótot, akiből Jack Pierce sminkmester csinált szörnyeteget, a klasszikussá vált varrott heg, kiugró homlok és kiálló csavarok segítségével. Másik kiemelkedő közös munkájuk A Múmia (The Mummy, 1932) filmben volt látható. Karloff játszotta a múmiát, s Pierce alakította át, amihez 500 méter hosszúságú kötést használt. Pierce sokáig tanulmányozta az egyiptomi balzsamozási eljárást, hogy minél hitelesebb múmiát alkosson. Az átalakítás során először befedte Karloff arcát egy speciális gumiréteggel, majd ragasztó segítségével pamutdarabokat rögzített fel. Ezután a felvitt anyagokból kialakította a ráncokat, végül arcfestéket alkalmazva tökéletesítette a látványt. A ráncos bőrű, csukott szemű, sárga hajú múmia igazán hatásosra sikeredett.
Továbbá a ’30-as évek egyik új effektes találmánya a miniatűrök használata. A hitelesség elérése érdekében kerültek bevezetésre a díszletek. Ezek teljesen új atmoszférát teremtettek, az idő és a tér korlátainak megszüntetett látszatát keltve. Más kérdés, hogy csak részletekről, vagy komplex helyszínekről beszélünk. Új helyszínt teremteni esetenként kivitelezhetetlen, valamint költséges, mind idő és pénz szempontjából. Ekkor találták ki a miniatűrök építését. Feltalálója a korábban említett Georges Méliès volt. Ez a megoldás jelentős segítséget jelentett a filmeseknek. Legnagyobb előnye a kockázatmentes forgatás volt, az idő és pénzkímélő tulajdonsága mellett. Eleinte kimondottan az egész jelenet kicsinyítése volt a cél, később ötvözték a miniatűrökről és normál jelenetekről készült felvételeket kompozíciós eljárással.
Nagy áttörést jelentett a stop motion technika bevezetése, ami a stop trick effektből keletkezett. Annyiban bővült a módszer, hogy képkockáról képkockára haladva rögzítették a jelenetet, apró változtatásokat eszközölve két felvétel között. Az így elkészült képkockák pedig gyors, egymásután lejátszva képezik a stop motion animációt. Ray Harryhausen Az aranygyapjú legendája (Jason and the Argonauts, 1963) című filmjében bámulatos módon ötvözte a stop motion-t a kompozíciós eljárással. Akkori viszonylatban ez hatalmas előrelépés volt, arról nem is beszélve, hogy csontvázak számát tekintve milyen szép egységet sikerült kovácsolnia. Ezzel az eljárással keltették életre először a dinoszauruszokat az Elveszett Világban (The Lost World, 1925), és így tombolhatott Godzilla (1954) is.
A soron következő optikai újítás a vetített vászon volt. Ezt a technikát a Paramount-nál fejlesztették ki 1933-ban és a King Kong-ban alkalmazták elsőként. Egy korábban felvett képanyagot vetítettek egy óriási vászonra és előtte játszottak a színészek. Így akármilyen helyet és személyeket bele tudtak varázsolni a leendő alkotásba és még biztonságos is volt a forgatás szempontjából. Viszont adódtak hátrányai is. A hatalmas vászon hatalmas helyet igényelt és még a vetítőgépnek is kellett jókora távolság. Emellett még ott volt az dolog is, hogy a vetített képanyag fakóbb volt, mint az előtte játszó színészek. A nézők hamarabb rájöhettek a turpisságra.
1950-60 közötti időszakban újabb fejlődési hullám ment végbe a filmes speciális effektek világában, amik leginkább a sci-fi filmekre gyakoroltak hatást. Ez köszönhető többek között Pavel Vlamigyirovics Klushantsev odaadó munkájának, aki az alkalmazott technikáival, jóval megelőzte korát. A Road to the Stars című 1953-as sci-fiben bemutatott tudományos pontossággal ábrázolt súlytalanság, űrállomás, és a rakétával történő utazás bemutatása mind élvonalbeli vizuális trükköknek számítottak. Ez a film alapul szolgált több későbbi űrhajós filmnek is. Másik nagyszerű újítása az a robot volt, amely az 1962-es Planet of the Stroms–ban tette tiszteletét. A filmben szerepelő John a Robot, akit aprólékos tervezéssel alkotott meg az orosz újító.
Bluesrceen – az 1950-es években Arthur Widmer fejlesztette ki az eljárást a Warner Brothers stúdió szárnyai alatt. Az öreg halász és a tenger (The Old Man and the Sea, 1958) című filmben volt látható. A technika lényege, hogy a színész mögött egy egyszínű háttér van. Ez a szín általában kék, de gyakran használnak még a zöldet is. Kéket emberek esetében használják, mivel ebből a színből van a legkevesebb alap esetben rajtunk. Piros színt általában modelleknél használják, például Az elnök külön gépe (Air Force One). A másik szín a magenta, amit a Mátrixban alkalmaztak, mivel kék és zöld modellek egyaránt láthatóak voltak. Először egy kék szűrő segítségével egy fekete-fehér maszkot készítenek a felvett a jelenetből. Ezt a kék terület kitakarásához használják. Ezek után piros-zöld szűrűvel egy másik maszk készül. Ezzel takarják ki a háttérnek szánt felvételről azokat a részeket, amiket nem kellene látnunk az előtérbe szánt szereplők miatt. Végezetül a két felvételt egymásra illesztik egy vetítőpárból álló szerkezet segítségével és újra filmre rögzítik.
A modern technika segítségével manapság már leegyszerűsödött az eljárás és valós időben történik a feldolgozás. Ilyen a tv-ben látható időjárás jelentésben használt Chroma Key eljárás. Itt a maszk fizikailag nem jelenik meg és a fentebb írt procedúra lépéseit a számítógép végzi el.
Az 1956-ban megjelent a Tízparancsolat (The Ten Commanmets) kiválóan szemlélteti a korra jellemző eljárások egyesített alkalmazását. A híres bibliai jelenetben, amikor Mózes kettéválasztja a Vörös-tengert többféle technikát alkalmaztak. Cecil B. DeMille rendező miniatűrök, matte-festés, háttérvetítés, pirotechnikai elemek, és visszajátszás felhasználásával érte el a lenyűgöző hatást. U alakú tartályokat épített, amiket elárasztott vízzel, s ezeket játszotta visszafele. A filmet számos Oscar díjra is jelölték, végül a legjobb speciális effektek kategória díját sikerült megszereznie.
(Tehát a cikk második része a következő héten jelenik meg, folytatva a '70-es évektől megjelent technikákat bemutatva)
Címkék: érdekességek
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
countrypecos 2011.11.26. 00:34:43
