Elköltöztünk: filmdroid.hu
Testcsere (The Change-Up)
2011.11.26. 21:03 5 komment
Ki ne gondolt volna már arra, hogy de jó lenne, ha örökre vagy akár csak egy-két nap erejéig belebújhatna valakinek a bőrébe, milyen remek volna, ha testet cserélhetne egy ismerősével vagy csak úgy egy másik személlyel? Ha nem is mindennapi dolog, de bizonyára sokszor felmerült már mindenkiben, így természetesen a filmvilág sem hagyta érintetlenül ezt a területet. Bár nagy lehetőségek rejlenek a témában és egy ügyesebb, jó humorral megáldott forgatókönyvíró nagyot tudna alkotni mégis valahogy a producerek csak ritkán vetik bele magukat a testcserés történettel rendelkező projektekbe, nem mondhatnánk, hogy csak úgy roskadozik a padlás az efféle filmektől, utoljára talán a Nem férek bőrödbe volt igazán emlékezetes szórakoztató, azóta nem igazán akadtak említésre méltó művek és a Testcsere után sem tudunk majd elismerősen csettinteni.
Mitch Planko (Ryan Reynolds) és Dave Lockwood (Jason Bateman) gyerekkori jó barátok, előbbi igazi nőfalónak mondja magát, élvezi az életet, utóbbi pedig nős, három gyermekes családapa, menő ügyvéd, aki éppen egy fontos ügylet és kinevezés előtt áll Sikerül összehozniuk egy italozós estét, ahol mindketten kimondják: Bizony, milyen jó a másiknak, jó lenne helyet cserélni vele. S lőn, a meggondolatlanul kiejtett szavak beteljesülnek, másnap reggel döbbenten konstatálják, hogy testet cseréltek.
Miután kellőképpen magukhoz tértek az első sokkból szépen megbeszélik ha már így alakult, akkor mindketten megpróbálnak helyt állni a másik bőrében, otthon és a munkában is azon lesznek, hogy feltűnésmentesen, a lehető legkisebb bonyodalommal állják meg a helyüket. Lockwoodba zárt Plankonak eddig olyan problémákkal kell szembenéznie, amivel eddig még soha: éjszaka közepén kell megnyugtatnia gyerekeit, oda kell(ene) figyelnie feleségére és az ügyvédi irodánál is helyt kell állnia, de ehhez be kellene tudnia fognia a lepénylesőjét. Ezzel szemben a Plankoba került Lockwood is csak ábrándozhat a stresszmentes napokról, egy light pornóban kell odatennie magát, akárcsak a szexmániás Tatiana előtt.
Természetesen egymás szerepének eljátszása nem megy olyan egyszerűen, hisz Planko és Lockwood is máshogy, másmilyen körülmények között élt, eddig és egy testcserés vígjátéknál a kiinduló humorforrás, hogy a két figurának olyan térfélen kell helyt állnia, amelyeknek nehézségei számukra teljesen ismeretlenek voltak, csupán a derűs oldalát látták a másik életének és bele sem gondoltak a lehetséges a negatívumokba. Jon Lucas és Scott Moore írói a Másnaposokkal bizonyították, hogy a vulgáris poénjaikon és felvázolt a dilis szituációikon lehet derülni, a Testcsere esetében azonban többször átesnek a ló túloldalára. Kabátujjukból sorra húzzák elő a pisi, kaki és fingós humorbombának szánt helyzeteket, ezek többsége inkább undorító, mint poénos, ezt fejeli meg, hogy Planko és Lockwood többször abszolút nem racionálisan cselekszik, úgy viselkednek, mint egy idióta.
David Dobkin rendező idővel belekavarodik filmjébe, mintha egy bizonyos ponton túl már maga is elvész a főszereplők indítékai és motivációi között, eltűnnek a másik karaktert „emlékezetessé” tevő sajátosságok, megkülönböztető jegyek, vonások. Jason Bateman gyakorlatilag ugyanazt hozza mint eddig, nem rosszabb, mint előző filmjeiben, tehát nem erőltette meg magát, ami esetében azt jelenti, hogy korrekt módon játszik. Ryan Reynolds szintén nem tette oda magát, nála azonban nem nevezhető átlagosnak vagy éppen korrektnek.
A Testcsere érezhetően a durvább poénok mentén halad, így próbálja eladni magát, több-kevesebb sikerrel, nevetni szerencsére lehet, de kellemetlen pillanatok is akadnak bőven, ezen túlmenően nem változtat a hasonló filmek begyakorolt kliséin. A végére a két fickó alaposan megismeri a másik fél életének árnyoldalait, megváltoznak, máshogy tekintenek már egymásra és nem maradhat el a vége felé előtörő drámai hangvétel sem. A film nem éppen átgondolt, egyes jeleneteket nyugodtan ki lehetett volna vágni, lerövidíteni, feleslegesen mutatják a Lockwoodba került Plankot, amint éjszaka is az irodájában ülve szorgalmasan dolgozik a cégének fontos fúzión (hisz végül nem villantja meg ügyvédi tehetségét és azt sem, hogy mit magolt be). Felejthető vígjáték, az élvezeti faktor nem verdesi az egeket, a közepes szintet megüti, idézgeti, emlékezni már nem fogunk rá ha pár hét múlva szóba kerülne.
Büdzsé: 52 millió dollár
Amerikai bevétel: 37 millió dollár
Eddigi összbevétel: 69 millió dollár
Címkék: iromány vígjáték 50 % the change up
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
doggfather · http://dogg-n-roll.blog.hu/ 2011.11.27. 09:00:05
Sanosuke 2011.11.27. 11:43:33
