Elköltöztünk: filmdroid.hu
Érdekességek - Filmes effektek II.
2011.11.30. 12:25 8 komment
Az 1970-es évek gazdasági válságának köszönhetően számos stúdió kényszerült megszüntetni a speciális effektekkel foglakozó osztályát. Ezáltal sok technikus vált szabadúszóvá. Egyesek saját cég alapításába fogtak, mások pedig specializálódtak szakterületen belül.
.jpg)
CGI (Computer-Generated Imagery) magyarul számítógéppel létrehozott kép. A számítógépes grafika fejlődésével kezdtek megjelenni a 3D-s objektumok, testek. Természetesen itt még nem a ma látott dolgokat kell érteni. Kezdetben csupán dróthálós modelleket (wire frame models) tudtak megjeleníteni azon belül is csak objektumokat. Első alkalommal az 1971-es Az Androméda-törzs (The Andromeda Strain) című filmben jelent meg. Viszont legtöbben a 77-es Star Wars-ra emlékezhetnek, amikor a lázadók a Halálcsillag elleni haditervet beszélik meg. Tömör 3D-s objektummal az 1976-os The Futureworld-ben találkozhattunk elsőnek, ahol egy fejet és egy kezet láthattunk.
Komolyabb szerephez az 1982-es Tron-ban jutott, ahol közel 20 percnyi számítógéppel generált képet alkalmaztak. A közönség nem tudta még befogadni az idejét megelőző technikát és a film megbukott. A rendezők ezt látva inkább lemondtak az effajta megvalósításokról és maradtak annál az elképzelésnél, hogy csupán a látszata maradjon a számítógépes megvalósításnak.
Míg a klasszikus Star Wars trilógiában makett hajókat láthattunk az 1984-es Az utolsó csillagharcos-ban (The last starfighter) már számítógéppel létrehozott űrhajók repkedtek. A film, mint a Tron megbukott, de a technika, amit használtak kimagaslónak mondható volt akkor.
A maszkkészítés művészetében is jelentős technikai fejlődés ment végbe. Dick Smith forradalmasította a protetikai eljárást (prosthetic makeup). A színészek már konkrétan személyre szabott maszkokat kaptak. A folyamat azzal kezdődik, hogy az átváltoztatni kívánt színész arcáról pontos másolatot, lenyomatot készítenek szilikon felhasználásával. Az így kapott negatív sablont, gipsszel (ultracal-30) kitöltik, s ezáltal elkészül a színész gipszből készült hasonmása. A maszkmester ezután ezzel dolgozik, hogy szabadon engedve fantáziáját valami igazán rendkívülit alkosson. Rendszerint ezeket jóval a forgatás megkezdése előtt elkészítik. Leggyakrabban az egész arcot látják el maszkkal, de nem ritka az egész testet fedő maszkréteg. A mai speciális effektek csúcsai ezek a mestermunkák.
1975-ben került a filmszínházakba Steven Allan Spielberg A Cápa (Jaws) című klasszikussá vált filmje. A filmben látott fehér cápát élethű nagyságban, és három féle változatban készítette el Bob Mattey, Joe Alves design terve alapján. Három teljesen élethű pneumetikus gépet építettek. Az első gépcápát a hasán rögzített tartóelemmel egy víz alatti, közel 100 méteres sínen mozgatták. A másik két verzió pedig a bal és jobb oldalán volt nyitott rálátást engedve a mozgatószerkezetre. Ezeket a forgatási perspektíva alapján használták fel. A mechanikus szörnyek többféle mozgásra is képes voltak. Külön mozgott a fej, a törzs, a farok és az óriási állkapocs. A mechanika ördöge sok alkalommal közbeszólt. A gépcápák meghibásodása miatt sokszor le kellett állítani a forgatást. Leginkább a sós víz kezdte ki a pneumetikus berendezéseket. Sőt egy alkalommal a tenger fenekén kötött ki az egyik cápa modell, amit búvárok segítségével hoztak a felszínre. Érdekesség, hogy az utolsó jelenet forgatásakor Spielberg nem volt jelen, amikor a cápa felrobbant és elpusztult. Ezzel hagyományt teremtett, s további filmjeiben, amiket ő rendezett, szánt szándékkal nem vett részt a forgatások végső stádiumában.
George Lucas 1975 nyarán meglapította az Indrustial Light & Magic céget. Azokban az időkben nem voltak speciális effekteket létrehozó cégek. A stúdiók speciális effektus részlegei feloszlottak. Egyrészt a költségük miatt, másrészt az amerikai ízlés és kultúra inkább a reálisabb filmek irányába haladt. Az ILM számára a speciális effektkészítés nagy kísérlet volt, mivel ezelőtt reklámfilmeket és építészeti modelleket készítettek filmet még sosem. Megalkották a Star Wars-t, számos újítást bevezetve a speciális és a vizuális effektek terén egyaránt. Az egyik legnagyobb találmányuk a Dykstraflex volt. Nevét a speciális effektekért felelős John Dykstra-ról kapta. A szerkezet egy számítógép által vezérelt robotkar, ami a rárögzített kamerát mozgatja. Az eszköz segítségével képesek voltak ugyanazt a kameramozgást többször is véghezvinni. A Dykstraflexre szerelt szélesvásznú képek rögzítésére alkalmas VistaVision kamerák is forradalmian újak voltak.
Szintén 1977-ben jelent meg Steven Spielberg Harmadik típusú találkozások (Close Encounters of the Third Kind) című filmje. A forgatást 1976-ban kezdték, s a speciális effektekért Dougles Trumbull volt felelős, s Carlo Rambaldi pedig az idegenek kinézetéért felelt. Mindkét effekttípus terén szép alkotásokat értek el.Az űrhajót Greg Jien építette Ralph McQuarrie tervei alapján. A hajó megjelenését pedig egy indiai olajfinomító ihlette. A filmben látható kis idegeneket kislányok alakították, mert Spielberg szerint ők kecsesebben mozognak, mint a fiúk.
A ’80-as években pedig olyan hírhedt alkotások születtek, mint a Predator, a Vissza a jövőbe (Back to the Future), a Terminátor, vagy az E.T., amikben kiváló speciális effekteket használtak.
1979-ben került bemutatásra az Alien címre keresztelt sci-fi horror. A jellegzetes Alien tojások üvegszálból készültek, s hidraulikus szerkezet mozgatta őket, amikor kinyíltak. A kikelő arctámadókat egyszerűen nagynyomású levegővel lőtték ki. Az igazán jól eltalált lények megalkotásához birkabőrt használtak. A boncolós jelenetben, amikor szemügyre veszik a földönkívüli organizmust, kagyló és hal belsőségeket használtak az arctámadó zsigereiként. Mivel ekkor még a számítógépes effektek gyerekcipőben jártak a királynőt is megépítették teljes valójában. A 14 méter magas szörnyeteget hidraulika és egy csapat bábos statiszta mozgatott.
Rick Baker zseniális megoldását a farkasember átváltoztatásra Oscar díjjal jutalmazták az Egy amerikai farkasember Londonban (An Amercian Werewolf in London, 1981) című horrorban. Az általa használt technika, a maszk és a mechanikus test ötvözete örökre megváltoztatta a horrorfilmes effekteket. Az időszak másik kiemelkedő maszkmestere Robin R. Bottin. Rob A Dolog (The Thing, 1982) című sci-fi horrorban felmutatott munkájáért kapott elismerést.
1984-ben került bemutatásra a Terminátor - A halálosztó (Terminator). James Cameron mint effektes újító megérdemelne egy külön cikket. Útjába mindig az aktuális időszakra vonatkozó fejlettség, avagy fejletlengés állt, az ötletei megvalósításához nem volt megfelelő technikai háttér, így mindig azt kellett felzárkóztatni.
A Vissza a jövőbe második részében (Back to the Future II., 1989) George Lukas féle Dykstra kamerás technikát használták, így egy jelenetben a főszereplő Michael J. Fox az egész családot eljátszhatta.
Morphing – magyarul alakváltás, gyakran megesik fantasy történetekben, hogy valaki átváltozik, emberből mondjuk békává, vérfarakássá, vagy az állampénztár pénze államadósággá. Ezt az igencsak bonyolult trükköt digitális segédeszközök nélkül elég nehéz lett volna alkalmazni. Így nem is terjedt el 80-as évek végéig. Első alkalmazása a Willow-ban (1988) volt látható. Az effekt egy képtorzítási algoritmuson alapszik. Vegyünk két arcképet. Az első képen kijelölik a profil jellegzetes pontjait, és ezeknek a pontoknak ugyanott kell megjelennie a másik képen is. Természetesen a második képen ezek a pontok rossz helyre fognak kerülni, ezért ki kell igazítani a megfelelő koordinátákba. Így tehát a képeken a pontok egymáshoz lettek rendelve. Egymásra helyezzük a képeket. Az elsőt 100%-osan fogjuk látni, míg a másikat 0%-os áttetszőség miatt sehogy. Az animáció során az első arc képe fokozatosan elhalványodik, miközben a másik arc 100%-ban látható lesz. A pontok induláskor az első arckép szerinti koordinátákon lesznek mindkét képen. A második arc képe teljesen el van torzítva, de a pontok fokozatosan elmozdulnak a koordinátái felé. Ezáltal az egyik arc a másikba alakul át.
A filmek világa mellett többek között rajzfilmekben is alkalmazták a CG-t. 1983-ban a Disney-nél teszt jelleggel John Lasseter rendezésében készített Where The Wild Things Are-ban elsőként számítógépen vektor grafikával megrajzolták az hátteret, majd a hagyományos módon fejezték be. A későbbiekben még több Disney produkcióban láthattuk a két képkocka közti átmenet elősegítésére használt animációktól egészen a szemkápráztató 3D-s effektekig, Szépség és a szörnyeteg báltermi jelenetében.
Az első teljes egészében CG karaktert a Lucasfilm Computer Graphics (később Pixar) készítette 1984-ben, The Adventures of André and Wally B. című rövid alkotásukban. Egy évvel később az 1985-ös Sherlock Holmes és a félelem piramisában (Young Sherlock Holmes) mutatták be az első fotó realisztikusan animált számítógépes alakot. Egy templom festett ablakából előugró lovagot.
Hatalmas áttörést jelentett még az 1989-ben bemutatott A mélység titka (The Abyss) folyadéklénye is, ami el is nyerte a legjobb vizuális effektért járó Oscar szobrocskát. Lézeres digitális scannerrel vették fel a szereplők arcát, s használták fel a lényhez.
Ezután a Terminátor 2 - Az Ítélet napjában (Terminator - Judgment Day, 1991) kapott központi szerepet a CG, ami T-1000-es alakváltó terminátor megvalósítását tette lehetővé. Az ILM ismét bezsebelhette az aranyszobrocskát. Az utóbbi két filmet James Cameron dirigálta.
A számítógépes animáció készítése nagyban hasonlít a korábban említett stop-motion eljáráshoz, azzal a különbséggel, hogy itt a készítőnek nem kell minden fázist beállítania. Csupán az adott mozgássor kezdő és végpontját kell meghatároznia, a köztes állapotokat pedig a szoftver végzi el. A mozgás bonyolultságától adódóan másodpercenként 3-8 keyframe-ről beszélhetünk. Természetesen a technika fejlődésének köszönhetően ez a művelet leegyszerűsödött és finomíthatóvá vált.
Már 1940-ben (You ought to be in pictures) próbálkoztak a rajzfilm és az élő szereplős filmek ötvözésével. Az első igazi nagy siker az 1988-as Roger nyúl a pácban (Who farmed Roger Rabbit) volt. Kézzel rajzolt és festett modelleket, háttereket jelenítettek meg a vásznon. Hogy minél tökéletesebb összhangban legyenek a rajzolt és az élő jelenetek, különböző megoldásokat használtak. A szivarozó babához építettek egy robotkart, amivel lemodellezték az emberi kar mozgását. Sok jelenetben bábosok által mozgatott kellékeket alkalmaztak, a minél élethűbb mozgás érdekében.
A vizuális effektek óriási mértékű fejlődése mellett a speciális effektek is jelentős fejlődésen mentek át. A Jurrasic Park (1993) hozta meg a filmipar forradalmát. A CGI és a live-action ötvözésével kiválóan hozták létre a több millió éve kihalt dinókat. A film után döntött úgy Hollywood, hogy ideje leváltani a jó öreg stop-motion és a hagyományos optikai effektusokat a digitális technikára. A filmben amúgy csupán 14 percig tűnnek fel a számítógéppel kreált őslények. Megemlítésre való, hogy Steven Spielberg eredetileg még stop-motion eljárással akarta a vásznakra varázsolni a lényeket. Elsősorban bonyolult mechanikus gépek által keltették életre a dinoszauruszokat, s mozgatták őket kényelmesen, távirányítással. Minden dínót megalkottak ilyen módon, és hihetetlenül élethű külsőt kölcsönöztek nekik.
A következő évben a Forrest Gump-ban hasznosították a technológiát. Többek között a nyitó és záró jelentekben feltűnő toll szálldosása, a napalmtámadás, Gary Sinize színész lábainak digitális módon való eltüntetése és a gyorsan mozgó pingponglabdák.
A Toy Story (1995) volt az első olyan animációs film, amit teljes egészében számítógéppel hoztak létre. Négy évig dolgoztak rajta. Összesen 800 ezer munkaórára, valamint 114.240 képkockányi animációra volt szükség a filmhez. Minden egyes képkocka 2-15 óra munkát igényelt. Ez alatt közel 1000 gigabyte adatot halmoztak fel a készítők. A modellek elkészítése után különböző mozgásokat rendeltek hozzájuk. Ezek közül Woody volt a legösszetettebb a 723 mozgásával, amiből 212 az arcához és 58 a szájához kellett.
Digitális matte-festést elsőként a Még drágább az életedben (Die Hard 2, 1990) láthattuk, amikor a repteret jelenítették meg nagy részletességgel. Itt már számítógépen történik a festés, különböző rajzoló és 3D-s programokkal, valamint digitális rajztáblák segítségével. A kamerának nem kell már egy pontra fókuszálnia, a mozgást lekövetve a képet a film részévé tudják tenni.
Külön kiemelendő az az optikai eljárás, amit a Mátrixban (The Matrix, 1999) használtak. Spirál alakban helyeztek el nagyon sok fényképezőgépet. A fényképezőgépek közötti felvételi részt számítógéppel egészítettek ki, a folyamatos hatás végett.
Autonóm karakterek – Peter Jackson egy rovarról elnevezett vizuális trükk cége a Weta 1996-ban kezdett el egy olyan program elkészítéséhez, melyben grandiózus tömegek szereplőit nem kell külön-külön mozgatni, hanem önállóan "gondolkoznak". Felismerik a környezetet, a többi karaktert és hol harcolni kezdenek, hol pedig menekülni. Mindezt önállóan teszik a virtuális térben. A fejlesztői munka négy évet vett igénybe és ennek az eredményét láthattuk A Gyűrűk ura trilógiában (The Lord of the Rings 2001, 2002, 2003).
Motion Capture, magyarul digitális mozgásrögzítés (röviden mocap). Az eljárás segítségével az előadó emberek mozgását tudják rögzíteni, így az animátoroknak nem kell a karakterek mozgatásával törődnie. A rögzített mozgást egy virtuális modellre helyezik rá. Skóciában fejlesztették ki a technikát. Elég lassan terjedt el, mivel a másodpercenkénti 25 képkocka mindegyike fontos, így az utólagos módosítás is nagy hatással van a továbbiakra.
Első alkalmazása az Emlékmásban (Total Recall, 1989) volt, de itt még nem hozta el a nagy áttörést a technika. Arra egészen 97-ig kellett várni a Titanic-ig, ahol mocap elven mozgatott digitális statisztákkal töltötték meg az óceánjárót, a későbbiekben persze vízzel.
A mozgás rögzítésére sokféle eljárás létezik, de az elv ugyanaz. Az emberi test fontos pontjain érzékelőket (markereket) helyeznek el, amelyek helyzetét mérik és tárolják minden időpillanatban. Ezek a markerek lehetnek aktívak és passzívak. Aktív például a LED, mágneses jelet sugárzó eszközök, lámpák. Passzívak egy külső jelet vernek vissza pl. speciális tükröződő anyagok. Amint az előadó felhúzta a spéci gúnyáját számos kamera veszi fel minden mozdulatát más-más szögből. A szoftver háromszögelléses technikával méri be egy-egy érzékelő pontos helyét a térben. A módszer előnye, hogy sok érzékelővel részletesen és gyorsan lehet a mozgást rögzíteni. Valamint valóságos fizikai reakciókat és ezek hatását, a fellépő erőket, a súlyt élethűen lehet felvenni. Hátránya a nagy térigény mellett, hogy a takarások gondot jelenthetnek főképp, ha több ember egyidejű mozgását akarják felvenni.
A Gyűrűk ura második részében a Gollamot alakító Andy Serkis bámulatos mozgását mocap technikával rögzítették.
A Benjamin Button különös élete (The Curious Case of Benjamin Button, 2008), amiben Brad Pitt arcát vették fel ezzel a technikával, majd CG-vel helyezték rá egy másik színész arcára.
Említésre méltó még James Cameron legutóbbi filmje az Avatar (2009). Itt a színészek fejére egy olyan sisakot helyeztek, ami szemből rögzített helyzetből tudta minden időben venni a színészek arcát.
A másik újdonság még a filmben az a virtual camera system, ami új utat nyitott a mocap eljárással rögzített filmek világába. A rendszer valós időben mutatja a színész CG alakját a virtuális térben, megengedve ezzel a rendezőnek, hogy úgy dolgozzon, mintha valós filmet forgatna. A film rendereléséhez egy Mari névre keresztelt rendszert hoztak létre és 930 négyzetméteres szerverfarmot vettek igénybe. A végső adatmennyiség meghaladta az egy petabyte-ot (1 millió gigabyte) és a film minden perce 17,28 gigabyte-ot foglalt.
Mára már szintén filmes effekteknek számítanak az úgynevezett gyakorlati hatásokat. Ezek minden olyan hatást és kelléket takarnak, amik ténylegesen nem jellemzőek, vagy normális helyzetben nem lennének jelen az adott szituációban. Leginkább a színházakban használják. A filmekre vonatkoztatott jelentése pedig az akciófilmekkel áll szoros kapcsolatban. Ilyen például a lövés, a lőtt seb, a szél, a tűz, a víz, és a robbanás.
Vannak még az úgynevezett élő speciális effektek, amelyeket koncerteken, sporteseményeken, vagy bemutatókon használnak élő közönség előtt. Leggyakoribb típusai a repülős effektek, lézer show, széndioxid (CO2), pirotechnikai, és légköri hatások (hó, buborékok), valamint a színházi füst és köd.
Végezetül következzen egy videó, ami összefoglalja az elmúlt 100 év filmes speciális effektjeit:
Címkék: érdekességek
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
countrypecos 2011.11.30. 14:27:56
ForgerON · http://filmdroid.blog.hu 2011.11.30. 16:04:05
countrypecos 2011.11.30. 16:59:13
bucbuc 2011.12.01. 08:25:23
Meg gagyi is volt. :) Mármint a tron.
bucbuc 2011.12.01. 08:43:41
millió lesz az, az is felfoghatatlan, hiába tudjuk kimondani :)
Pár milliárd éve keletkezett a Föld. :)
koimbra · http://filmdroid.blog.hu/ 2011.12.01. 10:29:54
Az ILM ott van a szeren, szerintem ha a Star Wars anno zakózik, akkor mára csak egy lábjegyzet lenne. Mindenesetre fel kell kötnie a gatyáját, színre lépett a WETA és nem engedhet meg magának olyan bénaságokat, mint a Múmia 2-ben.
James Cameron egy mákos, mármint úgy értem, hogy azért kevés olyan rendező van, aki folyamatosan ki tudja harcolni, hogy megaköltségvetéssel dolgozhasson és fejlesztgethessen. Neki is volt trükkcége, a Digital Domain, szerintem már megszűnt, mert mostanában nem láttam kiírva egyetlen produkcióban sem.
Rick Baker meg legenda, kreatív.
Mo-cap...hát Robert Zemeckis teljesen belebuzult már ebbe, amit nagyon sajnálok, mert hiába akar úttörő szerepet játszani a közönséget még nem igazán érdekli. Mellesleg azért látszik, hogy odateszi magát, hogy realisztikusan nézzen ki, egy-két jelenet tényleg olyan, mintha igazi színészek játszanának.
De megemlíthetném a Final Fantasy bukott filmet is, aminek az első előzetesénél azt hittem, hogy Sandra Bullock rohangál össze vissza:D Szóval szerintem évek kérdése, hogy az animációs figurák úgy nézzenek ki, mint az emberek, de még el kell telnie némi időnek, hogy ténylegesen megérje ezzel forgatni. Szerintem a sztárok kénytelenek lesznek alacsonyabb gázsit kérni (20 milla helyett), mert ha sokat kérnek, akkor a producerek inkább egy animációs figurát tesznek a helyükre.
koimbra · http://filmdroid.blog.hu/ 2011.12.01. 11:35:12
Jöhet Spielberg, jöhet Zemeckis, de látszik, hogy Cameron mester mindenkit leabál. Az Avatar sikerén szerintem Zemeckis konkrétan idegbajt kaphatott.
