Elköltöztünk: filmdroid.hu
Another Earth
2011.12.13. 21:51 6 komment
Az alábbi kritikát ante.drome írta, aki a videodrome társulat egyik szerzője.
Nem, nem scifi. Jobb, ha ezt az elején leszögezzük, elkerülendő a félreértéseket ezzel a filmmel kapcsolatban. Viszont nagyon jó. Az elsőfilmes és meglehetősen fiatal Mike Cahill meglepő érettséggel és szokatlan aláfestéssel mesél egy mindannyiunk számára ismerős érzésről, a bűntudatról.
Azt az elején meg kell mondanom, hogy nagyon idegenkedtem ettől a filmtől a megtekintése előtt. Már az előzetesből kiderült, hogy itt bizony a fantasztikus felütés ellenére – egy másik, a Földre kísértetiesen hasonlító bolygó jelenik meg az égen – nem lesz űrlény-invázió, filozofikus hangvételű tudományos-fantasztikum, de még csak valami érdekes, minimáldíszletes, dialógusokra épülő gondolatébresztés se, mint amilyen anno a Man from Earth volt. Nem, az Another Earth már akkor is annak mutatkozott, ami valójában: mezei dráma dokuszerű realizmussal és mély lelki áskálódással.
Ami persze egyáltalán nem hátrány. Csak hát az ember félve ül neki egy újabb, lassan folydogáló, minimál színészi játékra (ne tessék félreérteni) és hosszú, realista, „szomorúan nézek a semmibe, mert fáj az élet” típusú snittekre alapuló művészfilmnek, aminek az egyetlen kézzelfogható fegyverténye, hogy képes az alapfelállást ezzel a fantasztikus, ám nem túl nagy jelentőségű elemmel megbolondítani. Szerencsére, az Another Earth tartogatott még ezen kívül is meglepetéseket.
A felütés szerint, ahogy fentebb is írtam, egyik nap Föld-szerű bolygó közelíti meg planétánkat, ami alaposan felbolygatja egy nagyreményű fiatal lány életét: a lányt megbabonázza a jelenség vezetés közben, és balesetet okoz, amiben egy ünnepelt professzor családja az életét veszíti. A cselekmény az után zajlik, hogy a lány leüli négyéves büntetését, a professzor pedig felébred a kómából: a maguk módján ekkor mindkettejük élete romokban hever, s egyikük számára sem létezik valódi kiút ebből az élhetetlen világból a titokzatos „másik Föld”-ön kívül. A lány rövidesen mégis felveszi a kapcsolatot a mit sem sejtő férfivel, és a két ember feldolgozhatatlan magányából lassanként valami egészen bizarr, titkoktól terhes, ám páratlanul intim kapocs szövődik, valami, ami születésétől fogva magában hordozza a tragédia lehetőségét.
A „másik Föld”-del kapcsolatos történések mindeközben háttérben maradnak. Televíziós adásokból, az autórádióból ismerjük meg fokozatosan, hogy a bolygó a mi Földünk pontos másolata, és hogy feltehetően ugyanazok az emberek lakják, mint ezt, akik talán életükben jobb döntéseket hoztak, mint mi ezen a planétán. A „másik Föld” tehát nem igazi szereplője a filmnek, inkább afféle szimbólum, amelynek megfejtése a nézőre van bízva, a bűntudattól marcangolt lány, és a tragédia által tönkretett férfi számára azonban nyilvánvalóan a remény és az újrakezdés jelképe. A film nagy erénye, hogy az önmagában is hatásos drámai szálat ezzel és más, az űrkutatáshoz kacsolódó motívumok felsorakoztatásával tudja még gazdagabbá és összetettebbé tenni.
Ahhoz pedig, hogy maga a dráma érdekes tudjon maradni, Cahill meglehetősen hagyományos eszközökkel operál. A szkript erős, a dialógokat nem éreztem modorosnak, ám különösebben újszerűnek se, a félig-meddig amatőr színészek pedig megtesznek minden telhetőt, hogy emberivé tegyék a karaktereket. A főszereplő Rhodát Brit Marling – aki egyébként íróként is jegyezve van – elegendő alázattal és odaadással hozza a szerepét, William Mapother (a Lost Ethanje) pedig kiváló társa ebben a tragikus sorsú, John Burrowsként. A közöttük lévő kémia egyenesen tapintható.
A megvalósítás azonban lehetne erősebb, nem látok ugyanis sok kreativitást abban, hogy dokuszerűen imbolygó kamerával fényképezünk hosszan maguk elé meredő színészeket, és ebből próbálunk mélyen és áthatóan megjeleníteni különböző szélsőséges emberi érzelmeket (mint a Rhodát gyötrő bűntudat), szerintem lehet ezt szebben, finomabban, kevésbé dagályosan is csinálni. Ahogy az se előnye a filmnek, hogy a végjáték meglehetősen könnyen kiszámíthatóvá válik már a film felénél. A feszültség így igazából a hogyan és mikéntben marad, s nem pedig a „mi lesz ezután”-ban. Azt hozzáteszem azért, hogy a filmet lezáró poén egészen csattanósra és gondolatébresztőre sikeredett.
Összegezve, a „másik Föld” nagyon jó dráma a hagyományos istállóból; aki szeret mély, összetett emberi érzéseken rágódni, és nem zavarja, hogy igazából sok újat nem kap, az nyugodtan fizessen be rá, de aki mondjuk idegen űrhajókkal kergetőző vadászgépekra számít, az messzire kerülje el; mert az a nagy Föld bolygó a plakáton csak fotosop, egy jól kitervelt népámítás a rendező részéről.
Címkék: iromány dráma another earth
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
koimbra · http://filmdroid.blog.hu/ 2011.12.13. 21:58:39
spoiler:
A legegyszerűbb magyarázat szerintem az, hogy a csaj bekattant, megzakkant és csak képzelte a másik Földet. Most nem ugrik be, de mintha mással nem nagyon beszélt volna a Föld 2-ről, mintha otthon csak úgy hagyták volna, hadd éljen fantáziavilágban.
A másik elképzelésem, hogy Rhoda a másik világban nem követte el a csúnya balesetet, szebb élete volt és mivel full okos volt beválogatták a nagy utazásba.
szabiaki (törölt) 2011.12.14. 08:05:09
madárijesztő 2011.12.14. 22:04:38
Szerintem jó lett, de azért kíváncsi lennék, hogy a faszi miért vállalta be a cserét, mégis mit akart a másik Földön.
mutant · http://universal.blog.hu 2011.12.15. 21:49:42
