Elköltöztünk: filmdroid.hu
Warrior
2011.12.19. 21:45 14 komment
Feel the music, Feel the rythm. Járjon át a zene, a klasszikus muzsika, ami többek között nyugodtságra és türelemre tanít és még akkor is képes vagy higgadtnak maradni, amikor szorul a hurok. Így is fel lehet készülni a sorsfordító meccsekre, Beethoven segít az elgyötört ketrecharcosnak, persze ez csak egyféle felkészülési lehetőség, de Brendan Conlon (Joel Edgerton) számára csak ez az egy esélye van, hogy a különös technikát alkalmazó régi barátja és trénere kikupálja az év meccsére, a jelentős pénznyereménnyel kecsegtető MMA tornára. Szüksége is van rá, kell a klasszikusokból áradó erő, energia, ott ahol a gyorsaság, a nyers erő és felkészültség számít, de nem árt, ha valaki az ösztönös cselekedetei mellett higgadtan gondolkodik.
A Warrior ugyan MMA köntösben vonul be a rivaldafénybe, de hamarosan kiderül, hogy a ruhadarab alatt nem csak térdrogyasztó pofonok és kemény kockahasak rejtőzik, a csomagolás mögött egy szomorú családi dráma lapul. Conlon csupán kényszerűségből veti be magát és süti el öklét, szorongatja a bank, pénz híján elúszik a háza. Neje hasztalanul dolgozik több műszakban és ő maga hiába kedvelt tanár a helyi gimiben sajnos a sötét fellegek csak gyülekeznek felettük. Egyetlen esélye van: meg kell nyernie a Spárta bajnokságot, ahova rég nem látott testvére is jelentkezik. Tommyval nem tartja a kapcsolatot, évekkel ezelőtt széthullott a család, rossz emlékeket, nem éppen vidám múltat tudhatnak maguk mögött. Tommy katonának állt, Afganisztánban próbált felejteni, de lelkében még nagyobb szomorúsággal tér haza, maga is jelentkezik a Spártára, ahol nem cifrázza, egyetlen ütéssel küldi padlóra ellenfeleit.
Melyiküknek drukkoljunk? A néző maga dönt, hiszen a testvérpár egyike sem rosszindulatú, sőt gyakorlatilag nincs negatív oldal. Mindkettejüknek megvan a maga célja, mindketten a győzelmet akarják. Brendan szeme előtt családjának a jövője forog kockán, hogy ne egy kis lyukban kelljen szoronganiuk, hogy biztosítani tudja gyermekei számára a boldog jövőt. Tommy ezzel szemben az üdvösséget keresi, valamiféle megváltást láthat az első hely elnyerésében. Mi történhetett vele korábban? Erre is választ kapunk a megfelelő pillanatban. Édesapjuk is egyfajta saját maga által követendő útra téved, úgy gondolván, hogy a hosszú-hosszú „gyaloglás” után gyerekei megbocsátó karjaiban lelhet megnyugvást. Az öreg nem bánt jól fiaival, rengetegszer nézett a pohár aljára és sokszor eljárt a keze. 3 éve már, hogy nem emelt szeszes italt szájához, három éve járja az utat, a Bibliát szorongatva könnyes szemmel reméli, hogy Isten után gyerekei is megbocsátják súlyos vétkeit és egyszer hajlandóak lesznek normális hangnemben diskurálni vele, hogy végre szót válhat unokáival.
A karaktereket megformáló színészekre egy árva rossz szót sem lehet ejteni. Hardy-ból egyszerűen sugárzik, hogy alaposan megviselt, úgy fest, mint egy ketyegő bomba, ami bármikor felrobbanhat, mint egy tűzhányó, ami bármikor kitörhet. Hatalmas feszültség lengi körül, minden egyes pillanatban úgy tűnik, hogy mindjárt kiadja magából a gőzt és akkor csont nem marad épen. Elfojtja érzelmeit, úgy tesz, mintha nem érdekelné senki és semmi. Edgerton is többet mutat fel egy egyszerű kockahasú harcosnál, ő nem fél kimutatni érzelmeit és akkor sem adja fel, amikor más már régen kifeküdne. Nick Nolte több évtizedes karriert tudhat maga mögött, mostanában ritkán adódik lehetőség arra, hogy megvillanjon. Ám az ex-alkoholista apu szerepében ismét bizonyít, a rendező szintén a nézőre bízza, hogy megérdemli-e a megbocsájtást, hogy mennyire magasra lép a szimpátia skálán.
Senki nem hitte volna, hogy Gavin O'Connor képes lesz egyszer egy igazán kiemelkedő alkotást letenni az asztalra. A Csoda a jégen egy jéghokis csapat diadalmenetét regélte el Disney-módra, majd A zsaruk becsületével érkezett, aminek nem hiába halogatták a bemutatóját. A Warriorba azonban beleadott anyait-apait, ugyan helyet kapott egy-két ezerszer látott klisé, mégis nagy magasságokba tornássza a színvonalat, ügyesen lavíroz a küzdelmek és dráma között. A Spárta tournament megérdemli a nevét, első gondolatunk az lehet, hogy talán az ókori görög város harcedzett legényei is hasonlóképpen küzdöttek (a maguk módján). Mindegyik „csata” intenzív, minden egyes nyert küzdelem után egyre nehezebb ellenfél jön. A giccset mellőzve igen realista, kemény „bunyóknak” lehetünk szemtanúi, mintha egy valódi meccsen ülnénk. Tehát ilyen az, amikor Gavin O'Connor összekapja magát? Az év egyik legjobb drámáját és sportfilmjét készítette el, 85 %-ot megérdemel.
Büdzsé: 25 millió dollár
Amerikai bevétel: 13,6 millió dollár
Eddigi összbevétel: 23 millió dollár
Címkék: iromány dráma warrior 85 %
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nerve 2011.12.19. 22:01:56
Vértelen, mégis letaglóz, hétköznapi, mégis minden ízében különleges, ékegyszerű, kiszámítható történettel éri el azt amit más filmek logikátlanul szenvedő ultrakomplexnek hazudott figurái egyre ritkábban: maximális szimpátiát érzünk a hősök iránt, és legszivesebben meginnánk velük egy sört, hogy nyugodtan kipakolják közben a gondjukat bánatukat...éshát ha közben kapunk is egy-két méretes sallert...hát ez van. Bratyók között belefér.
nikodémus 2011.12.19. 22:31:48
koimbra · http://filmdroid.blog.hu/ 2011.12.19. 22:36:02
Dr.Jones · http://mediaviagra.blog.hu 2011.12.19. 22:47:55
nikodémus 2011.12.20. 06:54:38
Swarm · http://filmfreakblog.blogspot.com 2011.12.20. 08:17:40
kompi · http://filmtrailer.hu 2011.12.20. 11:46:28
Dean6 2011.12.20. 18:21:43
duckit · http://gonduzo.blog.hu/ 2011.12.21. 00:21:10
ForgerON · http://filmdroid.blog.hu 2011.12.21. 22:08:39
@nikodémus: megtaláltad az egyik legjobb jelzőt rá: ez a film emlékezetes darab.
doggfather · http://dogg-n-roll.blog.hu/ 2011.12.23. 14:29:49
nikodémus 2011.12.25. 13:21:48
Kicsit "csalt" a film, hiszen a két fél háttere kissé aszimmetrikusan lett kibontva, s emiatt könnyen hiheti azt a néző, hogy inkább az egyik "jó" s a másik "rossz", de ettől az apróságtól eltekintve csodásan működik a film. Klisék új tálalásban, sallangmentes realizmus, és a végső összecsapás érzelmi (és adrenalin-)töltete egészen elképesztő. A színészek jelenléte nagyon intenzív, különösen Tom Hardyé - brutális lesz Bane-ként.
És jobb, mint a Fighter (pedig az se rossz, sőt).
